81.rész ( 2évad 11.rész)

A nappaliban 4 dühös szempár szegeződött rám. Apa mérges tekintetét alig lehetett állni. Oda tipegtem és én is leültem közéjük.

- EZ FELHÁBORÍTÓ!!!- dobta az asztalra a borítékot.

- Robin Price Peterson! Nagyot csalódtam benned.- ült le közénk anya. 

Hátra néztem, hogy kinek is címezhették a Price nevet. Értetlenül meredtem a társaságra. 

- Ez a neved te sügér.- vágott tarkón az öcsém.

- Idióta.- ragadtam meg egy párnát és azzal estem neki. Felhúzta a lábát védekezés képpen, de nem sokra ment.

- Te csináltad.- morogta anya.

- Te is nagyon benne voltál a dologban.- nézett unottan apa anyára. 

- Na nehogy rám merészeld az egészet kenni.- nézett elkerekedett szemmel anya.

- Befejeznétek?!- vette ki a párnát a kezemből Robert. 

- Be.- fordultam a másik irányba.- Na megtudhatnám, hogy miért is vagytok rám dühösek és ő meg ki?- néztem az idegen férfira.

- Ő velem dolgozik és azért jött, hogy ezt átadja nekem.- tolta elém a borítékot amit apa nem rég csapkodott az asztalon.

Bátortalanul vettem fel a borítékot. Lassan nyitottam ki. A levél egy feljelentést tartalmazott. Elkerekedett a szemem a pulzusom az egekben volt. Feljelentettek közterületen való kiabálásért.

- Ez most komoly?- néztem kétségbe eseten körül.

Az öcsém rám nézett, majd felállt és kiment. Apán kívül mindenki ott hagyta a nappalit.

- Apa rettenetesen sajnálom.

- Semmi baj. Kifizettem az óvadékot.- simított végig a hátamon.

- Miért jöttetek vissza?- néztem rá.

- Hiányoztatok és a nagynénéd telefonált.

- Miért nem lepődök meg?- vontam fel a szemöldököm.

- Kicsim nem hagyhattuk, hogy olyan életet élj. Találnod kell magadnak egy tökéletes pasit. A barátom fia orvostan hallgató legalább menjetek el beszélgetni.

- Még mindig nem bízol Liam- be igaz?- akartam felállni, de apa megállított.

- Világ sztár és ők sosem gondolnak komolyan semmit.

- Apa nézd fél éve nem hallottam róla mert elhagytam a mobilom nem tudok üzenni a gépen mert szerintetek nem kellett hozni. Szóval ezek után nem csodálnám, ha legközelebb szakítana velem.

- Ne nevettess.- jött oda a bátyám.- Apa tévedsz velük kapcsolatba. Dolgoztam velük és teljesen megbízhatóak.

Robert felé kaptam a fejem és elkerekedett a szemem. Mikor dolgozott a fiúkkal és miért nem mondta el nekem.

- Tudod apa én is a Sony Music-nál dolgozok.

- Én azt nagyon is jól tudom, de...

Nem vártam meg inkább ott hagytam őket. Visszamentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Mivel apa a szoba Tv-t sem engedte nézni így maradt a plafon bámulása. Nem értettem ezt a szabályt; de inkább ráhagytam. Liam szülinapja akár mennyire is vészesen közelgett nem tudtam mit tenni. Úgy döntöttem amit újra találkozunk meglepem majd valamivel hiszen akármit csinálok nem tudom hol vannak éppen.

*Október*

Robert még szeptemberbe itt hagyott azzal az ürüggyel, hogy beosztották és nincs választása mennie kell. Az öcsém azóta le sem száll rólam és állandóan rajtam lóg. Apa próbált apa lánya programokat csinálni több kevesebb helyzettel és anya hát ő vele csak veszekedtem. Mindent háromszor ellenőriztem, hogy eltettem-e. Éppen anya jött be a szobámba akivel az imént vesztem össze azon, hogy melyik bőröndbe pakoljak. Szerintem a sajátomba kellett volna anya már egész másként vélekedett erről.

- Mit szeretnél?- hajtottam össze az utolsó darabot is.

- Csak azért jöttem, hogy megnézzem végeztél-e  már.

- Igen.- cipzároztam be a bőröndöm.

Ez az eltolódott nyaralásba csak ez a jó, hogy végre visszatérhetek Londonba. A reptérre kiérve mind becsekkoltunk és elfoglaltuk az üléseket. Hátra hajtottam a fejem és megpróbáltam nem a repülésre koncentrálni. Amint megvolt a felszállás a kísérők elkezdtek járkálni én meg elkezdtem zenét hallgatni. Lehunytam a szemem és csak akkor nyitottam ki amikor bemondták, hogy megkezdik a leszállást. Elmormoltam magamba egy imát, majd próbáltam nem oda figyelni. Amint kiléptem a reptérről egy nagy kő esett le a szívemről. Amíg apa próbálta előkeríteni a sofőrét én egy illetőt kerestem aki tud nekem segíteni.

- Helló!- szólítottam el egy szőke hajú lányt akin 1D sapka volt.

- Szia.- húzta mosolyra a száját.- Segíthetek?

- Igen megtudod nekem mondani, hogy a One Direction mikor jött vissza Amerikából?

- De buta vagy hisz még nem jöttek vissza.- nyávogott a szöszi.

Elkerekedett a szemem. Makogtam valami féle köszönömöt, majd ott hagytam. De hiszen már rég vissza kellett volna jönniük. Vissza sétáltam anya mellé aki csak egy laza mosollyal köszönt. Ahogy megjött apa sofőrje be ültünk és a házig meg sem álltunk. Elsőként rohantam be az idegen házba. Ledobáltam a cuccaimat és leültem a nappaliba. Ahogy várakoztam a többiekre egy összegyűrt papír galacsint találtam a seggem alatt. Gyors bele gyűrtem a nadrágomba és mintha mi sem történt várakoztam tovább.

80.rész (2.évad 10.rész)

Először is Mindenkinek Boldog Karácsonyt!!!
Ebben a részben egy kicsit idő ugrálás lesz, de így a legjobb, hogy mindenki megértse a dolgokat.

.:Robin:.

(Az indulás napja)
Ahogy visszaszálltam a kocsiba apa gázt adott és elindult vissza Londonba. Az viszonylag csendesen telt legalábbis az én részemről. Apának és Stevenek viszont be sem áll a szája. Egy idő után már csak kifelé bámultam az ablakon és vártam, hogy megérkezzünk. Amikor apa beállt a nagy kapun, majd megállt a bejárat előtt. Ők kiszálltak én pedig bent maradtam az autóba.
- Te nem jössz?- nézett apa vissza.
- Én ebbe a házba be nem megyek.- fontam magam előtt össze a kezem mint egy kis hisztis lány.
- Robin nézd tudom, hogy nem szereted nagyon a nagynénémet, de most nincs itthon és fél órát addig kibírod.- kiabált Steve.
- Mert a továbbiakban hol leszünk?- vontam fel a szemöldököm.
- Hát megyünk NYARALNI!!!- mondták egyszerre apával.
- Mi van?!- kerekedett el a szemem.-Ez.. Ez mégis kinek az ötlete volt?
- Az enyém.- jött ki a bátyám Robert.
- Te meg akarsz ölni.- szálltam ki az autóból.
- Én? Dehogy is.- tette be a csomagtartóba a rózsaszínes bőröndöt. Tuti anyámé volt.
Mérgelődve mentem be ahol anya egy papírjegyzetet szorongatott miközben valamit motyogott.
- Anya minden rendben?
- Jó hogy te is itt vagy.- mosolygott kedvesen.
- Szuper.- ráztam a fejem közben.
Leültem a lépcsőre és csendben figyeltem ahogy a többiek fel-le rohangáltak és készülődtek. 1-2 óra elteltével apa jött be szólni, hogy kész vannak és indulhatunk a repülőtérre. Beszálltunk a kocsiba. Anya és az öcsém ült velem hátra a bátyám és apám ültek elő. Apám beindította a kocsit majd is.
- És Kincsem milyen a főiskola?- nézett anya rám.
- Elmegy.-válaszoltam szűkszavúan.
- Ne már Robin.- nézett hátra Robert.
- Ne már Robin. Ne már.- figuráztam ki.
Steve és anya megforgatták a szemüket apa viszont kuncogott az orra alatt. Elmosolyodtam én is, majd Stevere néztem aki folyamatosan engem bámult.
- Mit  nézel ősember?
- Nem vagyok ősember.- jelentette ki.
- Csak kifejezem a testvéri szeretetemet.-mosolyogtam gonoszul.
- He He He.
- Steve!- szólt rá apa.
Apa leállította a motort majd mindenki kiszállt. Míg ők kiszedték a csomagokat addig én a London Eye-t csodáltam. Gyerek korom óta itt lakom és még egyszer sem sikerült eljutnom oda. A bámulásból anyám zökkentett ki.
- Robin gyere!
Utánuk kullogtam élettelen fejjel. Becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre. Elfoglaltam az ablak melletti helyet. Belül rettegtem. Azóta nem ültem repülőn és őszintén most sem sok kedvem volt
hozzá. Mellém beült a bátyám aki nagyjából tisztában van azzal, hogy rettegek a repüléstől. Mellé pedig Steve.
- Ne idegeskedj.- küldött felém egy bátorító mosolyt a bátyám.
Nem sokra rá felszálltunk én pedig görcsölve ültem az ülésbe.

* 3 hónap múlva (Augusztus)

Nehéz napokon, heteken és hónapokon vagyok túl. A nyaralásnak természetesen még nincs vége. Az első hónap után már feladtam, hogy valaha is visszajutok Londonba. A telefonomat valahol elhagytam így semmit nem tudok senkiről. Természetesen a fél világ rajtam csámcsog, hogy igazak-e a hírek. Komolyan már szó szerint unalmas. Még az a szerencse, hogy nem tudják, hogy én vagyok. Dubai nagyon szép hely hacsak nem erőszakkal vittek oda. Anyám minden bevásárló központba elrángat ezért sétálgatok most is vele.
- Robin ide mindenképpen be kell mennünk.- állt meg anya egy cipő bolt előtt.
- Anya ne már!! Mindennap elrángatsz valahová ahová nekem egyáltalán nincs kedvem menni. Tudom, hogy eddig nem volt kivel menned, de én nem vagyok az a tipikus pláza ásza.
- Ugyan ne viccelődj már. Engedd el magad.
- HOGY TUDNÁM MAGAM ELENGEDNI?? A VILÁG AZT HISZI RÓLAM, HOGY TERHES VAGYOK LIAM PAYNE-TŐL!!!!- akadtam ki.
Az arra sétálgatóak mind rám kapták a tekintetüket, majd a telefonjaikért nyúltak. Rögtön tudtam, hogy ebből nem lesz semmi jó. Megragadtam anya kezét majd a parkolóig húztam. Ott beültünk az autóba. Anya azonnal indította a kocsit én pedig teljesen lehúztam a fejem, nehogy valaki meglásson. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Felbosszantottam magam a saját hülyeségem miatt. Amint visszaértünk a házhoz amiben laktunk én felrohantam a szobámba és elterültem az ágyamon. Mivel semmi internet hozzáférésem nem volt a szüleim tiltása miatt. A telefonomat pedig valahol elhagytam senkinek nem tudtam üzenni. Talán egyszer beszéltem Carlyval de már az is nagyon régen volt. Tudatában voltam annak, hogy a fiúk már valószínűleg már a reptéren várakoznak a magángépükre. A lányok is már hazafelé tartanak én meg itt pesvedek Dubajba.
- Robin van itt valaki aki téged keres!- jött be az öcsém.
- Ki?- álltam fel.
Izgatottan mentem ki. Vajon ki kereshet pont engem? Kérdések hada záporozott a fejemben. A nappaliba érve tátva marad a szám.

Fontos

Sziasztok!!!!!!!!!!!!!!!
Egy kis meglepetéssel készültem(-tünk). Lépjetek be https://www.facebook.com/groups/208753279287311/ a csoportba és ott megtaláljátok :))
A rész is érkezni fog de még nem tudom hány óra tájba :))

79.rész (2.évad 9.rész)

.:Liam:.

Angela a kórházba tölti minden percét. Minket pedig visszaküldtek a hotelba azzal, hogy hamarosan megjön a helyettese. Louis és Harry leültek megírni az új albumra egy számot. Zayn velem jött az edzőterembe és Niall kint szórakoztatta a lányokat. Zayn éppen felemelte az üvegét, hogy majd iszik amikor megakad a tekintete az ajtón. Arra fordultam én is. Az állam a földet súrolhatta amikor megláttam. Ránéztem Zaynre aki értetlenül mered rám. Ledobtam a földre a törülközőmet és elindultam felé, de ahogy kiléptem neki már hűlt helye volt.
- Zayn az nem R...
- De szerintem az.- vágott a szavamba.
Eldobtam a kezembe lévő üveget, majd elindultam. Meg kellett találnom nem csinálhatom amit a többiek akarnak. Most az egyetlen cél, hogy beszéljek vele. Mint egy tank úgy mentem előre felé. Félre löktem Niall-t aki éppen a szendvicsébe próbált beleharapni.
- Liam jössz nekem egy másik szendviccsel!!- kiabálta utánam.
- Jó majd hozok neked visszafelé.- fordultam vissza.
- Kösz tesó!- intett.
Tovább indult és én is követtem a példáját. Minden szobába benéztem. A nagy keresésbe elkezdett rezegni a mobilom.
" Soha többet nem akarlak látni. Nem akarok rólad hallani. Ne hívj, ne üzenj, új életet kezdek a családommal. Már nem szeretlek és végeztem veled!"
Értetlenül bámultam a képernyőt. Mi az franc? Mi lett Robinnal?Ki a fene adott neki alkoholt. Nem tudják, hogy nem szabad neki adni, mert teljesen oda lesz tőle az agya. Ha megtudom ki az a pasi kiherélem ha meg csaj akkor meg.... meg azt is kiherélem. Teljesen felhúzott a dolog. Hozzávágtam a telefonom a falhoz aminek következtében az darabokra esett.
- Jól van Liam én megértem, hogy ez egy régebbi modell volt, de attól még nem kell összetörni.- szólalt fel mögülem Louis.
- Nem tök mindegy.- morogtam rá.
- Liam mi van?- tette a vállamra a kezét.
- Semmi inkább hagyjuk.- legyintettem.
Igazából arra lett volna kedvem, hogy elmenjek vissza Londonba és megkeressem Robint.
- Tán a hercegnőd nem válaszol?- nézett rám nagy szemekkel.- ismét. -tette hozzá halkan.
- Idióta.- vágtam hátba.
A beszélgetésünket egy közép magas pasi zavarta meg.
- Fiúk! Ti még itt? Már régen  titeket kerestelek a többiek már a kocsiban vannak.
- He?- néztem értetlenül Louisra majd a fickóra.
- Tudod a Red Bull felkért minket, hogy készítsünk egy reklámot.Na gyere. - húzott a folyosón végig Lou.
Beszálltunk az autóba, majd meg nem álltunk a stadionig. Bementünk az öltözőbe, ahol már ki voltak készítve a mezeink amiket viselnünk kell. Elkezdtünk vetkőzni. Harry konkrétan egy dal dúdolgatott megállás nélkül Niall egy szál boxerben rohangált Louis kivételesen normálisan öltözködött. Ő az aki a focin kívül semmi mást nem igazán vesz komolyan. Zayn a tusolóba állt a tükör előtt miközben folyamatosan magát dicsérte.
- Milyen kocka hasad van Zayn. És milyen állat egy tetkó.- hajtogatta.
Megforgattam a szemem majd visszaindultam a társaságunk őrjöngő hármasához. Figyelmen kívül hagytam Niall repjét és tovább öltözködtem. Amikor mind elkészültünk felmentünk a pályára. A kamerák már álltak. Lou és Harry felkaptak egy-egy foci labdát és a kapu felé indultak. Zaynnel követtük a példájukat. Niall megállt beszélni az egyik operatőrrel, de már nem hallottuk. Elkezdtünk bemelegíteni. Beálltam kapusnak a többiek pedig egyesével támadtak. Louis kivételével a többiekét ki tudtam védeni. Az utolsó rúgásnál oldalra kaptam a tekintetem amikor ismét feltűnt ő. Louis berúgta a kapuba a labdát, majd ő is a pálya széléről közelgő egyént kezdte el tanulmányozni. Mind elkerekedett szemekkel néztük, ahogy közelít felénk.
- Nem értem miért szokása a One Directionnak megszegni minden egyes szabály.- ért oda.- Egyébként meg nem írtak alá semmilyen szerződést így meg kell kérnem önöket, hogy távozzanak.- állt elénk.
A producer felháborodva állt majd legyintett és elkezdtek összeszedelőzködni.
- Ti pedig fiúk most már nagyon unalmas, hogy állandóan csak játszadoztok.- morogta Robin bátyja, Robert.

78.rész (2.évad 8.rész)

Sziasztok! Mielőtt a részre térnénk itt a dolgozataink! Aki olvassa Zoe blogját ott láthatta, hogy a múltkori fogalmazásaink helyesírása 1-es lett de most javítottunk. Ha kitaláljátok a helyes sorrendet, hogy melyik Zoe-é, Jazz-é és enyém, akkor holnap is lesz egy rész. 

.:Carly:.

(szeptember)

A könyvemet olvasgattam a szobámba. Maara rászállt a fejemre így kizökkentett az olvasásból. Valamivel el kellett terelnem a gondolataimat, hogy ne egész nap Louison vagy a többieken járjon az eszem.
- Kérekkk kekeszet.- vette ki Maara a könyvet a kezemből.
Oldalra nyúltam az éjjeli szekrényemhez, hogy elvegyek egy darabot. Közben eszembe jutott az, hogy Maara csak azért lehet itt, mert Robin apja visszavitt minket a házhoz én pedig feltudtam venni. Megtehettem volna, hogy ott maradok, de már otthon bejelentettem az érkezésemet.
" Robin apja leállította az autót, majd hátra fordult, ahol Robin és én ültünk.
- Na lányok megérkeztünk.- mosolygott. 
Annak ellenére, hogy úgy ismertük meg, hogy birtokolni akarja a lányát annak ellenére sokkal jobb fej most, hogy tudja Robin el megy velük. Kiszálltunk mindketten, Robin pedig felnyitotta a csomagtartót.
- Hé ne aggódj!- öleltem meg.
- Nem aggódok csak egyszerűen tudom, hogy apa keze is benne van ebben az egészben.- vette ki a táskámat.
- Kitartást.- mondtam neki.
Lecsapta a hátulját, majd intett egyet és visszaült az autóba. Megvártam még kikanyarodtak az utcából aztán elindultam a ház felé. Óvatosan benyitottam, ahol apa azonnal átölelt.
- Apa meg fogok fulladni.- próbáltam kiszabadulni a szorításából.
- Édesem engedd már el.- jött be anya a konyhából.
Apa elengedett én meg odaléptem anyához, majd őt is megöleltem. Amint elengedtük egymást egymásra néztünk apával.
- Tudod, hogy mennyire hiányoztál.- mondta végül.
- Te is nekem.- mondtam neki.
Amint pár ezerszer elmondtuk egymásnak, hogy mennyire hiányoztunk egymásnak majd anya bejelentette, hogy kész a vacsora. Leültünk enni. Szépen lassan tologattam a borsókat, majd amikor meguntam letettem az evőeszközöket és ott hagytam a szüleimet. Fent Maara már szunyókált a régi helyén. Nevetve ráztam meg a fejem. Elindultam az ágyam felé. Beledőltem és hamarosan el is nyomott az álom. Arra ébredtem fel, hogy apa kiabál valakivel. Leszaladtam, de nem találtam őket se hol. Megvontam a vállamat és visszaindultam.”
A gondolataimból újra Maara zökkentett ki.
- Oda adóód.- csipkedte a kezem.
- Tessék.- adtam oda nekik.
Kivette a kezemből, majd elrepült. Elkezdtem ismét olvasni majd halk beszélgetés ütötte meg a fülem.
 - Színpadon Maara!!- nyílt ki az az ajtó és az említett jött be egy kutya hátán.
- Hát ezt meg, honnan szedted össze?- vizsgáltam elkerekedett szemekkel a kutyára.
- Találtam.- ugrott le a kutya hátáról.
Feltápászkodtam az ágyról és megfogtam a kutya nyakörvét, majd elindultam a lefelé.
- Anya!! Találtam egy kutyát!- nyitottam ki a bejárati ajtót.
- Hogy mit?- rohant ki anya a fürdőből.
- Tudod 4 lába van és ugat.
Anya megforgatta a szemét, majd a kutyát kezdte el tanulmányozni. Apa furcsán nézett engem és a Dalmatát. Rájuk hagytam. Kint az utcán alig lehetett visszatartani a kis fickót vagy  kis csajt. Végig mentem a szomszédságon. Minden egyes házhoz becsöngettem.
- Csókolom.- köszöntem a szomszéd kicsit dilis nénikének.- Nem maga vesztette el ezt a kis gazfickót?
- ÓÓ Carlyka annyira rég láttalak. És igen ez a kis jószág az enyém. Nincs kedved egy teát meginni?
- Nem köszönöm.- mondtam.- Éppen egy hívást várok.- engedtem el a kutyát.
- Rendben, de ígérd meg, hogy ha egyik nap erre jársz betérsz hozzám.- mosolygott kedvesen.
 Elköszöntem tőle, majd hazasiettem. Otthon anya és apa már türelmetlenül vártak rám. Köszönés és válasz adás nélkül mentem el mellettük vissza a szobámba. Mikor felértem Maara a telefonommal a szájába repült felém.
- Louis!! Louis!!- mondta miután átadta a telefont.
Azonnal felkaptam.
- Szia miújság?
- Szia hát elég sok minden. De nem kaptál még valamit?
- Ha csak a szomszéd kutya nem számít annak akkor nem.- válaszoltam.- És veled miújság?
- Elütöttem Angelát szóval most várjuk a helyettesét. De amúgy minden rendben van.
Tisztában voltam vele, hogy egy különleges meglepetésre gondol ami a közelgő szülinapomat jelenti. De abban egyeztünk meg a lányokkal, hogy amint visszamegyünk csapunk egy közös szülinapi bulit.

77.rész (2.évad 7.rész)

.:Louis:.

* 4 hónap (szeptember)

A koncert után Angela kisebb hiszti rohamot kapott amikor észrevette, hogy Zayn és én elkötöttük a kis golfautót. Rátapostam a gázra és elindult a menekülés a biztoságisok elől. Zayn mellettem röhögve figyelte, ahogy a pasik rohannak utánunk.
- Csá Liam.- kiabált Zayn.
Lelassítottam, hogy felbírjon ugrani. Liam elrugaszkodott és már fent is volt az autón.
- Mit csináltok?- kapaszkodott hátul.
- Menekülünk.
- Plusz kiderítem, hogy mire készül Harry.
- Ti készen vagytok.- rázta nevetve a fejét Liam.
Liamre néztem így nem az utat figyeltem és csak Zayn kiabálására kaptam vissza fejem.
- Louis vigyázz!!
Próbáltam kitérni, de már késő volt. Elütöttem Angelát. Harry döbbenten állt a kis kocsi mellett és a mozdulatlan lányt kémlelte. Kiszálltunk és mind a lány fölé hajoltunk. Egyikünk sem tudta mi legyen a következő lépés. Liam gondolkodásba esett, Harry fel alá rohangált ami egy idő után idegesítő volt. Niall a kocsi hátulján üldögélt és fogalmam sincs, hogy hogyan került oda. Zayn a telefonált. Remélem egy mentőt hívott. A nagy bajra Nick az edzőnk jelent meg.
- Mit csináltatok?- guggolt le Angela mellé.
- Hát...- dörzsöltem a tarkómat.
Nick mérgesen méregetett minket. Liam is leguggolt melléjük bár szerintem csak a látszatot akarta fenn tartani. Harry aggodalmasan álldogált mellettem. Mit tud amit mi nem? Merült fel bennem a kérdés. Ahogy ezen elmélkedtem megjelent két mentős fickó.
- Hogy történt a baleset?
- Nem tudjuk.- vágtuk rá egyszerre.

- Na jó be kell vinnünk a hölgyet a kórházba.- mondta az egyik mentős.
Angelat feltették egy hordágyra majd kitolták a mentőhöz. Betették, majd lehajtottak vele. Mindannyian visszarohantunk a stadionba, majd onnan autóval a hotelba. Hulla fáradtan esett be mindenki Harry szobájába. Niall és Zayn az ágyat foglalta el Hazza az ablak melletti kis fotelágyon nyújtózott el. Liam elfoglalta a fotelt nekem pedig maradt a föld.  Kényelembe helyeztem magam közben a telefonom nyomkodtam. Mélyen elvoltam merülve a Carlyval való SMS-ezgetésbe. Csak arra kaptam fel a fejem, hogy Harry horkol.
- Ez most komoly.- morogtam az orrom alatt.
Felkecmeregtem a földről, majd a dohányzóasztalhoz sétáltam. Tele volt fényképekkel és szerződési papírokkal. Mit akar ezekkel Harry? Liam kikapta a kezemből az egyik fecnit és olvasni kezdte.
- Hm.- dörzsölgette a nem létező szakállát.- Nem tudom mit akar ezekkel Harry.- jelentette ki.
- Jó akkor ezt eltesszük.- kaptam ki a kezéből, majd belegyűrtem a zsebembe.- Ha Harry kérdezi nem láttad.- siettem el.
Visszamentem a szobámba és megrendeltem Carly ajándékát amit el is küldtem neki. Később megfogtam a focilabdát és elindultam lefelé. Lent rúgtam párat kapura amikor megcsúsztam a füvön és megrántottam a bokámat.A  rajongók ezrei lepték el a pályát a semmiből. Intettem párat nekik, majd visszabicegtem a szállodába. Fent elmenetem letusolni és gondolataim Carlyn jártak. Annyira hiányzik, hogy az elmondhatatlan. Lefeküdtem ágyra és felpolcolt a fájós lábamat. Ez az én formám.
- Louis mit csináltál?- jöttek be a többiek.
- Elcsúsztam.- vontam vállat.
- Béna.- röhögött Niall.
- Nem érdekelsz.- fordultam befelé.
- Hisztizz.- mentek ki a többiek.
- Hiszti...ek.
Nem jött ki több hang a torkomból. Egy napra nem elég egy szerencsétlenség. Angela, a lábam és most még a hangom is (szép szóval) szarakszik.

76.rész (2.évad 6.rész)

Kis Vilmos (egyetlen gyermekem) alakít :) Bocsi, hogy kitettem, de ezt látnotok kellett plusz Zoe-nak megígértem, hogy megnézheti :) A képen hajgumi van a fejetetjén, de ez csak a fénykép erejéig volt benne.
A részek ezentúl szombatonként lesznek várhatóak (ha csak nem történik valami hatalmas baj) bár majd meglátjuk, hogy hogyan lesz időm és energiám. :)

.:Ashley:.

*2 hónap múlva*

Utálom Angelát. Egyáltalán ki osztotta a fiúk mellé ezt a szőke ribit. Lexivel beszéltem és ő is mondta, hogy megakarja bosszulni amit ellenünk elkövetett el. De ezt még nincs elfejtve. Szerencsére Alyson lefoglal a legtöbb dologgal. Az esküvő szervezés nagyon fekszik nekem. Imádok el molyolni a részletekkel. Belemerülni mindenbe. Gyakran játszottam a gondolattal, hogy mi lesz majd a mi esküvőnkön. A gondolataimból a lentről felszűrődő kiabálás zökkentett ki.
- IDEFIGYELJ, NEM HISZEM EL, HOGY NEM TUDOD 1 MÁSODPERCNÉL TOVÁBB OTT HAGYNI EGY CSATORNÁN.
- NEM TUDOM MIÉRT VAGY MOST ENNYIRE KIBUKVA.- válaszolt Dylan.
Vettem egy mély levegőt, majd a telefonomra néztem.
- Még egy  pár hónap már csak pár.- dörmögtem a párnába.
Mivel a kiabálások nem akartak szűnni magamra kaptam a köntösöm és mérgelődve megindultam a hangok irányába.
- Fejezzétek már be!!- ment a konyha felé ugyanis már onnan jött a kiabálás.
Amint beléptem a két szerelmes döbbenten tanulmányozott, majd visszatértek a kiabálásba.
- Tudod Alyson szeretlek, de ha te minden hibámért leordítod a fejem akkor én már itt sem vagyok.- rohant el mellettem Dylan.
- Dylan várj!- ment volna utána, de én megállítottam.
- Alyson sosem futunk a pasik után.- néztem a szemébe.
- Ashley ezt is tőlem tanultad.- vágtam a fejembe.
Tessék ezt is a fejemhez vágja. Komolyan ezzel mindig az agyamra tudott menni. De hát az iker testvérem és én így szeretem ahogy van. Alyson elszaladt Dylan után én pedig néztem ahogy egymásnak esnek. Jó volt nézni és azonnal Harry jutott az eszembe. A gondolataimból a két szerelmes pár zökkentett ki.
- Ashely nem volna kedved elmenni vásárolni?- bújt még jobban barátjához.
- De felőlem.- indultam a táskámért.
Könnyes búcsút vettek egymástól majd elindultunk a "híres" bevásárló központba. Sorra vettünk minden egyes boltot és az egyikbe épp  megakadt a szemem egy rózsaszín felsőt.
- Ezt muszáj felpróbálnod!- tartottam Alyson elé.
- Én nem te vagyok, viszont nekem van ilyen ruhám nem akarsz te is egyet.- vett ki egy neon zöld darabot.
- Nem igazán.- húztam el a számat.
- Kéérlek.- nézett rám kölyök kutya szemekkel.
- Add ide.- vettem ki a kezéből, majd elsiettem az öltözők felé.
Magamra kaptam, majd kisétáltam a fülkéből Alysonnak leesett az álla. Láttam rajta, hogy alig találja a szavakat.
- Ez fantasztikus, de nézd mit találtam.- tartott fel egy ugyan olyan ruhát rózsaszínben.
- Imádlak.- öleltem magamhoz.
Kikaptam a kezéből a ruhát és visszarohantam a fülkébe. Magamra öltöttem, majd ismét kisétáltam.
- Na ez már én vagyok.- mondtam nevetve.
- Igen ez jobb.- mosolyodott el.
Visszatipegtem az öltözőfülkébe és visszavettem az eredeti ruhámat. Odaadtam Alysonnak és még ő fizetett addig én az ékszereket nézegettem.
- Mehetünk is.- ugrott oda mellém.
- Oké.- tettem vissza a nyakláncot amit éppen nézegettem.
- Ja és még vettem neked még valamit.- mosolygott rejtelmesen Aly.
- Mit?- néztem rá gyanakodva.
- Amit majd tudtok az ágyba is alkalmazni.- mondta ki és amint befejezte a mondatát három lépéssel előrébb volt mint én. Amikor hazaértünk Aly is felvette a ruháját majd elkezdtünk fényképezkedni. A végére pedig mint két megbolondult ovis nevettünk mindenen. Igazából most voltunk igazán kettesbe amit már nagyon hiányoltam. Amikor Dylan is megérkezett így ők elvonultak. Anya késő estig dolgozik általában így őt keveset látjuk. Pont mint régen. Harryvel beszéltem és állítása szerint már mindenkinek perverz tévképzeteik vannak. Állítólag éjszakánként valaki kint ordít. Na és persze nem véletlen, hogy akkor a lányok neve merül fel rögtön. Végül pedig azzal köszönt el, hogy próbálgassam elérni Robint és Carlyt mert ők ketten, mintha lesétáltak volna a térképről. Carly az elmúlt egy hónapban Robin pedig már akkor este eltűnt mikor a gép landolt Amerikában.

75.rész (2.évad 5.rész)

.:Harry:.

*két hét elteltével*

- Komolyan Harry miért nem hagysz békén?
- Komolyan már, ha rég megengedted volna nem kísérgetnélek folyamatosan.
- Harry, ha nem fejezed be istenre esküszöm, hogy hozzácsapok még egy hónapot a turnéhoz.
- Ez nem teheted!!- vágtam vissza.
- De megtehetem. - vette elő a mobilját. - Egyenlőre még én vagyok a menedzser.
- Csak egyetlen egy okot mondj, amiért nem lehet.
- Mert én azt mondtam.
- És az kit zavar? Mert minket biztosan nem. Különben is csak ideiglenes menedzser vagy és az a 6 hónap amire leszerződtettek az édes kevés ahhoz, hogy hozzá adj még egy hónapot.
- Fúúúúúúúú.-szaladt el előlem.
- Akkor megengeded? – néztem rá kölyökkutya szemekkel.
- Harry! – torpant meg. – Nem lehet és kész így egyeztünk meg és kész.
- Kivel egyeztél meg? – húztam össze a szemöldököm.
- Hagyjál! Nem lehet és kész.
- Kinek az ágyába kell lefeküdnöd? – kerekedett el a szemem.
- Harry Styles hülye vagy. – vágta a fejemhez.
- Nem vagyok hülye csak nagyon akarom amit a fejembe vettem.
- Nem tudom felfogni, hogy hogyan van ennyire csökött agyad? Nem mehetsz el sehová, nem csinálhatsz semmi olyat ami miatt veszélybe sodrod a megbízásomat.
- Tán az ördöggel paktáltál le?
- Mi?! Nem vedd úgy, hogy nem mondtam semmit.
- Pedig mondtál, szóval milyen pasival kell ágyba bújnod?
- Senkiébe. Különben is ez nem is rád tartozik.
- Akkor pedig még egyszer köszi, hogy elengedsz.- mosolyogtam büszkén.
- Szó sem lehet róla. Nem szegem meg az ígéretem!
- Feküdj le vele akkor biztosan elnézni.
- Minek nézel, Kurvának?
- Igen.- vágtam rá.
- Két szó Harry. Meg ne próbáld!
- Ez három!! Érted három.- mutogattam az ujjaimmal.
- Hagyjuk!- legyintett.- De kérlek Harry bírd ki. Ha a többiek kibírják akkor te is. Javaslom hívd fel.- tipegett el.
- Persze, hogy ne, de ... áh mindegy.- indultam az ellenkező irányba.
- Remélem is.- hallottam a hátam mögül a nyávogós hangját.
- Akkor is kifogom deríteni, mit rejtegetsz.- morogtam az orrom alatt.
- Átsétáltam a csarnokon és egész végig Ashley járt az agyam. Hiányzott már  a közelsége. Telefonon és Skype-on nem ugyanolyan. Nem tudom megcsókolni, nem tudom megölelni. Ahogy a folyosón lépkedtem kiabálás ütötte meg a fülem. Nem is akárkié.
- Louis!!!- ordítottam el magam.
- Mi van?!- jött a válasz pár másodperc után.
- Ráérsz?!
- Most nem, de szerintem Liam vagy Niall tuti nem csinál semmit!
- És merre szenvednek?!
- Liamet az edzőterem felé láttam Niall meg szerintem a buszba vagy kint boldogítja a rajongókat!
Komolyan mi is ordibálva tudjuk megbeszélni a dolgainkat. Fárasztó lehetett a többieknek akik hallották. Az edzőterem felé vettem az irányt. Amint bekanyarodtam már hallottam ahogy Nick számol.
- 4...5...6....Gyerünk...8!
- Lehetne egy kis pihenő?- ismertem fel Liam hangját.
- Nem! Még van 100 felülésed.
- Haj!- feküdt hanyatt Liam.
- Kellemes napot!- sétáltam be fülig érő mosollyal.
- Éppen jókor jössz.- mosolygott gonoszul Nick.- Kezdheted te is.
- Tudod Nick éppen az előbb ettem és hát...
- Gyerünk!- nyomott le a földre.
- Ne mááár
- 5...6...7...-kiabált velem is.
- Jól van már.- kezdtem el.
- Tudjátok fiúk az a szép az sportolásba, hogy egészséges marad a tested.
- Inkább hatalmas izomlázad lesz.- súgtam oda Liamnak aki elnevette magát.
- Tudod Harry akármennyire is fáj, de a lányok nem lennének oda érted, ha nem volnál izompacsirta.- vágta a fejemhez.
- És 100.- ült fel Liam mire én is abba hagytam.
- Neked még van Styles.-megforgattam a szemeim majd folytattam.
- Csütörtökön folytatjuk.- nézett Liamre.
Liam bólintott én pedig lihegve abba hagytam.
- Kész a 100?- fordult felém.
- Ihatok legalább?
- Tessék.- dobta nekem Liam az üveg vizét.
Iszonyat jól esett a víz. Nick tuti haragszik most rám valamiért ezért bosszút esküdött ellenem.
- Na de én sietek.- vette le tőlem a vizét Liam.
- Hívd fel az asszonyod, hátha most már eléred.- röhögtem.
Liam morogva távozott én pedig felültem.
- Nem bokszolhatnánk?
- De gyere.- rántott fel a földről.
Felvettem a csuklóvédőket ő pedig az ütőkesztyűket és már kezdetét is vette a "bunyó".
- Gyerünk Harry ne sajnáld.- mondogatta folyamatosan Nick.
- Én nem sajnállak.- ütöttem egy jó erőset.
Egy kőkemény edzés után fáradtan dőltem el a kispad mellett.
- Na látod, ha minden nap jönnél akkor most nem fáradtál volna el.- ült le a padra Nick.
- Ha minden nap jönnék a koncertekre nem maradna energiám.- mondtam lihegve.
- Mi ez a dolog Liam csajával?- kérdezte pár perc múlva.
- Hát Robin terhes állítólag, de nem tudja megkérdezni, hisz nem veszi fel a telefonját sőt még az SMS-ekre sem válaszol. De nem csak nekünk de még a mi barátnőinknek sem.- ültem fel.
- Izgalmas és a többi lány?
- Carly azt állította, hogy nem terhes, de viszont még aznap megjelent egy újságcikk amiben 1000%-ra állították a tényt. Zayn barátnője mindig tereli a témát. Niall-é pedig inkább mindig a helyzetről kérdez, neki meg esze ágába sincs azt a 15 percnyi beszélgetést másra pazarolnia, de szerintem mindenki így van vele. Az idő eltolódás miatt nagyon keveset tudunk beszélni én például Ashleyvel alig 10 percet beszéltem.
Ahogy ezt kimondtam rögtön eszembe jutott a telefon beszélgetésünk.
" - Szia édesem!- vette fel.
- Szia már nagyon hiányozol nekem.- köszöntem bele.- Miújság van arra felé?- kérdeztem.
- Képzeld el! Elfogja venni.
- Ki csoda és kit?
- Hát Jessy-t Jack.
- Most arról a nyálas sorozatról beszélsz amit mind a négyen együtt néztetek a kanapén csütörtök esténként?
- Igen miért?- hallottam a hangján, hogy elszomorodik.
- Csak mert azt hittem, hogy az ikertesódról beszélsz.- próbáltam terelni a témát.
- Ja ő is lázasan készül és én is sokat segítek. Talán ez miatt tudok egy kicsit nem szomorkodni, hogy te távol vagy. Nagyon hiányzol már.
- Harry gyere már Angela akar valamit.- rohant el Zayn.
- Sajnálom kicsim, majd később lehet, hogy visszahívlak.- köszöntem el.
- Szeretlek.- tette le."
- Harry itt vagy?- lóbálta a kezét Nick az orrom előtt.
- Ja csak elgondolkoztam.- tértem vissza a valóságba.
- Szóval, ha jól értelmeztem az elmúlt egy hét összegzését. Akkor Liam nem éri el a csaját aki talán terhes. Niall barátnője megőrül a testvérétől Louisszal még nem tárgyaltam ilyen ügybe és Zayn még ma jön szóval ő is terítékre kerül. Kifelejtettem valamit?- nézett rám.
- Igen. Hol szereztél doktorit?- mondtam nevetés visszafojtva.
- Harry ide figyelj 6 hónapig vagyok veletek erre oda kell és kellett figyelnem.
- Ki engedte meg neked, hogy az én magán életemet kipletykáld.- jött be Liam.
- Csak beszélgettünk.- segített ki Nick.
Nick jó fej meg minden, de ez az egészség tudatossága agyrém. Velem lehet egy magasságba és barnás haja mindig hátra van nyalva.
- És felvette?- terelte a témát Nick.
- Nem.- vágódott le mellém.
- Ez alatt a két hét alatt semmi.- röhögtem.- Mindenki legalább egyszer beszélt a csajával.
- Az én állításom szerint dobott.- támaszkodott a térdén Nick.
- Na, ha Robin dobott akkor én elveszem az angol királynőt.- jelentettem ki.
- És mi lesz Ashelyvel azt hiszem így hívják?
- Ő lesz majd a szeretőm.
- Istenem.- sóhajtott Liam.
- Na végre, hogy megvagytok!- jött be Zayn.- Titeket keresgéllek.
- Nem hallottál még az új és ingyenes hívásról?- vontam fel a szemöldököm.
- Nem mutasd már meg.- dörzsölgette a borostáját Zayn.
Feltápászkodtam és kiléptem az ajtón.
- LOUIS! NIALL!!
- MI VAN MÁR MEGINT!!!- jött a nem túl kedves válasz.
- GYERTEK IDE!!
- Mi van?- sétált be Niall.
- Zayn keres.- mutattam Zaynre.
Zayn és Niall is leültek mellénk és tovább folytattunk a beszélgetést. Amikor hirtelen.
- LIAM!!!!!!!- rohant ordítva Louis.
Abban a pillanatban mindnyájunk telefonja csörögni kezdett. Elővadásztuk a mobilokat, majd megnyitottam az MMS-t
- TE szent isten!!- esett le az állam, de úgy láttam, hogy nem csak engem akasztott ki a fénykép.

74.rész (2.évad 4.rész)

.: Lexie :.

*2 hét elteltével*

Két hete, hogy sikeresen leszállt a gépen. Otthon meg egy nagy családi buli készül. Mivel én is meg a bátyám is sikeresen hazaért. Mondjuk ő messzebbről. Éppen Amerikában volt, hogy letegye az utolsó diplomáját is. Így most már hivatalosan is agysebész. Minden közeli és távoli rokonunk hivatalos volt az ebédre.
Hiába a nagy családi gyűlés. Többségben mindenkit a bátyám érdekel. Engem is meghallgattak, de nem érdekelte őket az, hogy milyen egy híresség barátnőjének lenni. Az sokkal inkább hogy kell egy koponyát feltárni.
Én is figyeltem a történetet, mert imádom a horrort, meg a véres részeket, de ugyan az a műtétet meghallgatni többször már unalmas. Mindegyik között annyi volt a különbség, hogy más ember fejét vágta szét.
Mint minden családba itt is vannak gyerekek. 11-12-13-14-15 éves lányok. Akik rajongók.
Velük nagyon jól elbeszélgettem Niall-ról.
Mintha a manókám megérezte, hogy róla van szó, mert telefonom keresett.
- Szia kicsim. - mondta a telefonba amint a fülemhez emeltem.
- Szia manó. Milyen a turné?
- Jó a rajongok folyamatosan a szálloda előtt vannak és várják, hogy mikor lépünk ki. Meg, kérdeznek rólatok is. De veled mi van?
- Haza jött a bátyám és nagy családi kupak tanács megy. Jake meg éppen azt részletezi, hogy vágott fel egy nő fejét, hogy kivegye a vér rögöt az agyból.
- Meglettem volna ez az infó nélkül.
- Ettél?
- Igen. - öklendezett.
- Nem hiszem, hogy ennyire nem bírod. Pedig mér Horror közben is szoktál enni.
- Az más. Az csak film ez meg az élet.
- Fogd fel úgy mintha egy film lenne.
- Vagy inkább nem hallgattok meg több ilyen történetet.
- Pedig amióta itthon van, csak arról van szó, hogy milyen volt amikor drótokat ültet be egy ember fejébe és közben folyamatosan beszélt vele.
- Lexie.
- Igen.
- Nincs kedved abba hagyni a mesélést.
- Jó akkor most mesélj egy kicsit te. Mi van a többiekkel.
- Liamnek még mindig fogalma sincs mi van Robinnal. Louis kanos. Harry ételbe folytja bánatát. Zayn meg ma annyira maga alatt volt hogy elfelejtette megcsinálni a haját.
- Még csak két hét telt el.
- Igen, de Angela egy hárpia. Folyamatosan parancsolt nekünk. Nem hagy egy szabad percet sem. Meg úgy volt, hogy három hónapos turné de megduplázta. Hat hónapra. Hiába tiltakoztunk. Annyit értünk el vele, hogy bezavart minket és ránk zárta az ajtót. Hiányzik Paul.
- Várj. HAT hónapos lesz a turné?
- Igen, nem rég tudtuk meg. Sőt azt mondta, hogy tilos nektek elmondani.
- De miért nem tudhatjuk meg.
- Nem tudom. Szerintem nem bír titeket, mert megvicceltétek.
- Ha harc hát legyen harc.
- Ne csinálj semmi hülyeséget.
- Most leteszlek szia.
- Lexie ha valami eszement dolgon jár a fejd akkor már most.... - tettem le a készüléket.
Ideje tervet szőni, hogy iktatom ki a szőke menedzsment. Megtanulja, hogy nem velem kell szórakoznia. Gyors tárcsáztam Carlyt. Két csörgésre fel is vette.
- Jó napos időt.- köszönt bele.
- Nincs kedved egy életre megleckéztetni Angelát.
- Inkább most nem. Ki nem álom, de meg kéne barátkozni vele mivel most már egy darabig ő lesz a fiúk menedzsere.- mondta ki egy szuszra.
- Ne mond, hogy belenyugodtál.
- Nem, de apa közölte velem, hogy nem jön értem a sittre. De most megyek szia.- tette le.
A kijelzőmre meredtem és nem tudtam, hogy mi legyen. Ashley a tesója esküvőjét segíti előkészíteni így őt sem hívhatom. Naomi gondolom jól el van otthon ahogy Robin is. Bár Robinnál tettem egy próbát de csak a hangpostára kapcsolt.

73.rész (2.évad 3.rész)

.: Niall:.

Egy hét telt el, de már sikerült egymást lefárasztanunk. Louis a kartonfigurájával rohangált. Harry állandóan eltűnt. Liam a telefonjával kiabált ha nem éppen a gépét csapkodta. Zayn meg unalmába a rajongóknak dedikált és kidobott egy csomót az ablakon. Utána kikiabálta, hogy aki most nem kapott az holnap még jól járhat. Én meg képeket csináltam mindenkiről minden pillanatba és a publikusokat azonnal közzé is tettem. Bár volt olyan kép (Louis félmeztelen hajtja a golfkocsit, Harry bajuszban, napszemüvegben és kapucnis felsőben rohant el) persze Harryt elkapták a rajongók azonnal. Jót nevettem amikor visszaért és az egyik cipő hiányzott a lábáról. A kanapén ülve röhögtem rajta.
- Ennyire nem elvetemültek a rajongóink.- mondtam a nevetést visszafojtva.
- Ez a te hibád.- dörmögte az orra alatt.
- Na fiúk a mai...- állt meg Angela az ajtóba és a szeme Harryn maradt.- Veled meg mi történt?
- Semmi főnökasszony.- húzta ki magát, majd morcosan elsétált.
- Niall hol a többiek?- nézett rám a vérszívó.
- NIALL!!!!!!!- rohant be Liam.- EZ AZ!!!
- Liam ha arról akarsz tárgyalni, hogy Robin terhes e még mindig nem tudom a választ rá. 10 perce sem tudtam és 10 perc múlva sem fogom tudni.
- Nem ezt akartam mondani.- szontyolodott el, majd leült mellém.
- Zaynre totálisan ráhoztad a frászt Niall.- jött be röhögve Louis.
- Mit követtem el?- tártam szét a kezem és sokkal inkább magamtól kérdeztem, mintsem a szobában jelenlévőktől.
- Tudod nem szokás ordítva rárontani az emberre, hogy EZ AZ!
- Nem e? Nem tudom akkor Liamnek miért szabad?
- Niall James Horan mit műveltél Zaynnel?- nézett rám nagy kérdő szemekkel Angela.
- Bementem közölni vele, hogy van csirke szárny.
Mindenki a fejét fogta. Ez pedig orbitálisan jó hír. Akárki mond akármit.
- EZ AZ!- ugrott fel Liam a kanapén, majd ugrálni kezdett.
- Na tessék neki szabad?- mutogattam az elmeháborodottra.
- Liam hagyd abba!- szólt rá Louis élesen.
- Már poénkodni se lehet veletek.- fogta magát és duzzogva kiment.
- Na jó látom mindannyitoknak van egy enyhe problémája ezért a holnap délutánotok szabad.- tanulmányozta a telefonját Angela.
- KIRÁLY!!!!-rohant be Harry és Liam.
- Tudom, hogy erre vártatok, de azért még egy rosszt hírt el kell majd tűrnötök.- mondta majd ki ment.
- És mi a rossz hír?- kiáltottunk utána.
Sajnos arra nem kaptunk választ. Mégis mi lehet a rossz hír. Talán elfogyott a csirke szárny? Nem arról már tudnák. De akkor mi? A gondolataimból Louis ébresztett fel.
- Van egy jó hírem!!!
- Mi?- dőltem hátra a kanapén.
- Robin nem terhes.- mosolygott diadalittasan.
- Tényleg.- kezdett el táncolni Liam.
- Nem 100%-ék, de Carly ezt állítja.
- Na akkor ezután még utána kell járnod.- mondta Harry, majd elsietett.
Liam is felemelte a seggét és eltántorgott. Magamra hagytak a szobába, majd fél 6 után elkezdtem az étlapot tanulmányozni. Nem igazán jutottam sokra ezért rendeltem magamnak egy szendvicset és reggelre tojás rántottát. Amint felhozták a kajám leültem a Tv elé és komótosan neki kezdtem.

Reggel a tányérral a képemben ébredtem fel. A Tv valószínűleg magától kikapcsolt. Felkecmeregtem letettem a tányért az asztalra, majd a zuhany felé vettem az irányt. Útba odafelé a ruháim szépen sorra kerültek le rólam. Megengedtem a meleg vizet utána beálltam alá. A forró víz szinte kitisztította az agyam, ami minden pillanatba Lexie körül járt. 20 perc áztatás után elzártam a vizet és a törölközőt a derekam köré csavartam. Ahogy visszamentem az ágyamhoz kintről hatalmas kiabálás szűrődött be. Felkaptam egy boxer és egy felsőt, majd kikandikáltam. Angela dühöngve ment el. Nyomába Zaynnel, Louissal és Harryvel. Követtem a példájukat és csatlakoztam a sor végére. Angela kopogás nélkül törtetett be Liam szobájába. Az ajtóban állva szemléltük az eseményeket.
- Ez mégis mi?!- dobott az asztalra egy újságot.
Liam éppen a reggelijét emésztette meg. Lenyelte a falatot és éppen válaszolni akart amikor Angela belé fojtotta a szót.
- Nem is akarom tudni.
Beléptünk a szobába, hogy jobban láthassuk az asztalon lévő újságot.
"LIAM PAYNE BARÁTNŐJE GYERMEKET VÁR!!"
Felkaptuk az újságot és azonnal Liam cikkéhez lapoztunk.

" Bennfentesek árulták el, hogy Liam Payne már hónapok óta rejtegeti a világ elől barátnője kilétét. A bennfentes azt is elárulta, hogy a dolog közöttük igen komolyak bár a lány nem kísérte el szerelmét az Amerikai turnéra ami a friss információk szerint egy teljes fél évet fog igénybe venni. A találgatások már a Heathrow repülőtéren kezdődtek el, hogy vajon kisfiú vagy kislány a gyerek. Bár a hírt csak spanyolul közölték Liammel valószínű ugyanolyan örömmel várja a gyermekét. Forrásaink és kutató munkáink által viszont a One Direction rajongói teljesen ráálltak a lány megtalálására. Még ha csak találgatások vannak, hogy ki lehet a titokzatos lány, de reméljük a sztár hamarosan elárulja nekünk is."

72. rész (2.évad 2.rész)

.:Naomi szemszöge:.

Carlyra meredtünk mindannyian. Robin eléggé döbbenten meredt felém, mint aki magyarázatot várna a történtekről.
-Te hülye.-vágtam vállon Carlyt.
-Mondtam, hogy nem hagyom annyiban.-dörmögte az orra alatt.
-Háát....most már mindegy.-nézett szét Ashely.
-Kérjük a Cardiffbe tartó járat utasait kezdjék meg a beszállást.
-Na nekem mennem kell.-ölelt meg mindannyiunkat.
Szorosan magamhoz öleltem közben nyomtam egy puszit az arcára. Még a beszállóból intett azt követően pedig ő is eltűnt a gép ajtója mögött. A telefonom csörögni kezdett. Mindenki rám kapta a tekintetét.
-Nem veszed fel?!-fordult felém Robin
-De...de.-kerestem a zsebemben a készüléket.- Haló?
-Kincsem! Melyik géppel jössz?
-Anyu!Hát mèg nem tudom, de inkább legyen meglepetés!!
-Rendben kincsem, várunk.-tette le anyukám.
-Robin!!!-jött oda egy Srác.
-Steve?Te meg...hogy kerültél ide?-kereste a szavakat Robin.
-Jöttem szólni,hogy itt vagyunk érted.
-Mit nem lehetett azon megérteni, hogy majd hazavisznek?- tárta szét a kezét a döbbent lány.
- Robin Peterson mégis mi a csudára vársz!?- sietett be Robin apukája.
- Ránk.- vágta rá Lexie.
- Kérem a Herefordba tartó utasokat, hogy kezdjék meg a beszállást.
- Asszem nekem is mennem kell.- ölelt meg minket Lexie, majd ő is eltűnt az ajtó mögött.
- Na jó szupi a csajok leléptek, mehetnénk?- türelmetlenkedett a barna hajú srác.
- Menjetek csak nyugodtan, az én gépem is nem sokára indul.
Intettem még a lányoknak majd leindultam az én beszálló kapumhoz.. Nem kellett sokat várom és én is beszállhattam. Elhelyezkedtem, majd a könyvet (amit Carlytól csórtam) vettem elő és elkezdtem olvasni. Csak akkor néztem fel, mikor a stewardess jött oda hozzám.
- Kisasszony hozhatok valamit?
- Nem köszönöm.... De megtudná mondani, hogy mikor érkezünk meg Durhamba?
- Egy órán belül biztosan.- mosolygott kedvesen.
- Rendben.- fordultam vissza a könyvemhez.
Az utolsó oldalakon jártam amikor levágódott mellém valaki. A szemem sarkból jobban szemügyre vettem a fickót. Barna rövid haja kakastaréjba volt felzselézve. A szeme egy vastag keretes szemüveg mögül meredtem rám.
- Szia.-  köszönt rám.
- Szia.- néztem rá döbbenten.
- Hová utazol?- kérdezte miközben a rágóján kérődzött.
- Ahová te nem.- vágtam rá.
- Majd ott szállok le ahol TE!- morogta.
- Oda tuskókat nem engednek.- mondtam a nevetést visszafojtva.
- Jaaj cica, csak egy gyors körről volna szó.- húzogatta a szemöldökét.
- Ha benne vagyok végre békén hagynál?- csuktam össze a könyvet.
- Simán, csótány.
- Csótány? Ezt jól hallottam?
- Nem szivi.- ragadta meg a karom és a mosdó felé húzott.
- Várj először megigazítom a sminkem.-mentem be a mosdóba.
- Csak siess.- forgatta a szemét.
Magamra zártam az ajtót és agyalni kezdtem, hogyan tudnám ezt az egészet elkerülni.
- Hé cukorfalat siess.-rugdosta ah ajtót, ami ki is dőlt.

Halovány emlékeim vannak a történtekről. Emlékszem, hogy felém dől az ajtó én pedig próbálok védekezni. Valaki rázogatott, én pedig próbáltam kinyitni a szemem.
- Kisasszony jól van?
- Csoki nagyon tápláló.- nyöszörögtem.
- Biztos, de jól van? Nem nagyon verte be a fejét?
- Van csokija?- próbáltam feljebb ülni az ülésen.
- Sajnálom, de nincs.- mondta az idős hölgy.
- Kár.- szontyolodtam el.
- Kérünk minden kedves utasunkat, hogy foglalják el helyeiket ugyanis megkezdjük a leszállást.- mondta be a hangosbemondóba az egyik hölgy.
Leült mellém az idős asszony én pedig az ablakon kifelé gondolkodtam, hogy vajon mit felejthettem otthon. Sok minden megfordult a fejemben. Vajon hogy lehet anya? Shata megérkezett-e már, hisz őt előre küldte Zayn az egyik barátjával. A leszállást követően összeszedtem a holmimat és elindultam kifelé. A reptér előtt anya és Shata vártak rám. Odasiettem hozzájuk és szorosan magamhoz öleltem anyát.
- Naomi, hogy te mennyit változtál mióta utoljára láttalak. Szőkébb lett a hajad?- mondta anya.
Shata nagy ugatásba tört ki gondolom örült, hogy láthat végre. Mellé léptem és megsimogattam a buksiját. Ő pedig nyomott egy puszit az arcomra.
- Jaj te gyönyörűség.
- Persze a kutyádnak tudsz mondani bármit, nekem akivel több mit egy hónapja nem találkoztál annak csak egy ölelés jár.- tette csípőre a kezét anya.
- Anya annyira hiányoztál.- borultam ismét a nyakába.
A nagy egymásra találásunk után beszálltunk az autóba, majd anya gázt adott.
- És kicsim mesélj. Milyen az élet Londonba.
- Egyszerűen fárasztó.-ismertem el.
Láttam anya arckifejezésén, hogy nem igazán erre a válaszra számított. Shata leghátul nézelődött igazából még sosem láttam ilyennek. Boldogabbnak tűnt, mint Londonba.
- Kicsim itt vagy vagy valahol máshol?
- Itt is ott is.- vontam vállat.
Elmeséltem anyának mindent. A legtöbb dologról tud, hisz általában 2 órán keresztül szoktunk telefonon beszélni. Igen ettől Zayn is ki tud akadni. De vicces mikor beszélek ő pedig hozzá grimaszokat vág. Amint hazaértünk Shatanak első dolga volt a kertbe körbe rohangálni. Anya fáradtan ült le a kanapéra én pedig az ajtóból néztem mit művel a kutyám.
- 2 napon keresztül rohangált. Először nem tudtam mi a baja, de utána rájöttem, hogy valószínű a te kutyád.
- Az enyém? Most ezzel azt akarod mondani, hogy rosszul neveltem.
- A másik kutyáddal is pont ez volt.- nevetett anya.
Leültem mellé, majd folytattuk a beszélgetést. Mindent elmeséltem neki bár volt olyan téma amit szerinte nem kellett volna elmesélnem például a repülős ajtó fejbe támadásos történetet. Elmentem lezuhanyozni, majd mikor végeztem anya a mobilommal állt az ajtóba.
- Mi az?- néztem rá gyanakodva.
- Valami barátod keresett, hogy később legyél fent az interneten.
- Oké anyu.- pusziltam meg, közben kikaptam a kezéből a készüléket.
Beléptem a régi szobámba ami szinte ugyan úgy állt mint, ahogy itt hagytam. A régi képek ott lógtak a régi Beatles-es poszterem amit azért tettem ki, mert a barátnőm erősködött, hogy ott jól fog mutatni. Mondjuk ez az enyhe rózsaszínes beütés már akkor sem tetszett mikor kész lett. Hisz ennyire béna festő sem létezett aki nem tudott kikeverni valami lágy színt csak a rózsaszínt amibe csak azért mentem bele mert anya egy vagyont költött a festőre. Elterültem az ágyamon utána bekapcsoltam a gépem és videóhívást kezdeményeztem mikor megláttam, hogy Zayn fenn van.
- Szia kicsim.- köszönt a kamerába.
- Szia!- mosolyogtam a kamerába.- Minden rendben?
- Hát fogjuk rá Niall ma rám hozta a szívbaj utána Liammel Harryt kerestük. Louis valahová elment majd egy nagy kartonfigurával jött vissza.
- Ki volt a karton figurán?
- Ő.- mondta nevetve.
A nagyba elbeszélgettünk és mivel puszit nem tudtam adni szegénynek így csak kerestem egy képet amin mi ketten csókolózunk és azt elküldtem neki.
- Hozzám jössz?
- Jézusom.- kaptam a szám elé a kezem.

Egy különleges díj :P

Jó volt erre bekapcsolni a gépem. A mai majd meghalok, mert a tesitanárom kint a hidegbe futtatta a 2000m-t és hát kaptam egy enyhe náthát ami nálam a fene se tudja meddig tart. Na szóval a díjat köszönöm szépen anyámnak. És még ha hiába is tárgyalt Henrik papával aki semmi pénzért nem adta volna vissza az én egyetlen és pótolhatatlan adidas cipő zabáló egyetlenemet. Ezért anyukám szerzett nekem 4-et. Apukám pedig megígérte, hogy vesz nekem egy másik táskát. János nagybátyám pedig nem hozta a mára ígért ebédet, pedig jól esett volna a forró leves. És a drága dogfil Zoltánunk nem igazán akart segíteni a matematika rejtelmeibe belépni. A kutyánkról pedig még semmit sem hallottam. És végül anyám édes veje Vilmos egész álló nap zaklatott, mert nem bírt magával (tessék rosszra gondolni). Asszem mindenkit felsoroltam aki ma tartozott nekem.


* Igen a betegség az agysejtjeimet is megtámadta.
A részt nem tudom mikor lesz olvasható mert most nem igazán állok meg még a saját lábamon sem. :) XOXO Robin.

71.rész (2.évad 1.rész)

Sziasztok!! 3 dolgot mielőtt rátérünk a részre! 
1. Iszonyatosan könnyfakasztóan szép fejléc http://werygooog.blogspot.hu/
2. Hogy egy kis reklámozás! Van két blogom amit szintúgy írok
 http://morningafterdarkk.blogspot.hu/ (1D-s)
http://iwouldlikeifyouloveme.blogspot.com/ (sima)
3. Elindítunk egy díjat, amelyet szeretnék küldeni: http://pancellany.blogspot.hu/
http://thebigdumbtheory.blogspot.hu
http://werygooog.blogspot.hu/

És akkor jöjjön a rész :)

Liam az ajtóban dörömbölt.
- Hé haver gyere.- karolt bele Harry és Niall.
- Basszus lehetetlen. Ez nem lehet igaz.-hajtogatta Liam.
- Ülj le!- lökték bele az ülésbe a fiúk.
- Egyáltalán, hogyan tud Carly spanyolul, mikor néha még az angol is gondot okoz neki.- tanakodott Louis
- Üdvözlöm önöket az American Airlines gépén. Hamarosan megkezdjük a felszállást. Jó utat kívánok minden kedves utasunknak.
Bekapcsoltuk a biztonsági öveinket miután sikerült elhelyezkednünk. Liam lába folyamatosan az én lábamat lökdöste amitől engem is felbosszantott.
- Komolyan Liam fejezd be. Megértem...- a többiek idegesen néztek rám.- Megértjük, hogy ideges vagy, hisz mind idegesek volnánk a helyedben, de nézd addig amíg Atlantában le nem szállunk max internetet tudsz bérelni.
- Különben is lefeküdtetek?- hozta fel Harry a témát.
- Igen...2 napja.
- Ba** meg.....- hallgatott el.- akkor még nem lehet tudni.
- Ja mert Dr. Styles diplomája olyan friss.- röhögtem.
- Honnan veszed, hogy nem tettem le az orvosi diplomám?- védekezett Harry.
- Haah. Harry ezt te sem gondoltad komolyan.- nevetett fel Louis.
- Leszállnátok rólam.- húzódott az ablak felé Harry.
- Jó szálljunk le róla.- kereste elő a telefonját Liam.
- Elnézést kérhetnék mogyorót, mielőtt megkezdjük a felszállást.
- Nem, hisz azonnal kezdjük.- sietett el a stewardess.
- AAA.- húzta a fejére a baseball sapkáját.
- Na ennyi, van aki még nem hisztizett be?- fordultam Louis felé aki éppen egy másik pasival beszélgetett arról, hogy melyikük barátnője helyesebb.
- Jó hagyjuk, Liam figyel amint leszállunk felhívhatod Robint, de kérlek addig hanyagold a témát.- néztem rá könyörgően.
- Nem a te csajod terhes!- mordult rám.
- Figyelj nem tudom mennyire tud Robin spanyolul, de nem esett Carly nyakának és amint tudsz vele beszélni megtudod mi az igaz.- hajtottam hátra a fejem.
- Vagy mert igaz a hír!- kiabált hátra Harry.
- Fogd be!- rúgtam az ülésébe.
- Most már szabadon mozoghatnak a gépen.- mondta be a hangosbemondóba.
- Na fiúk, mindenki megvan?- jött oda Angela, mire Harry felkapta a fejét.
- Nem egészen.- morogta Liam.
- Szóljak haza, hogy küldjék utánunk.
- Én is otthon hagytam!- kapta fel a fejét Harry és Louis.
- Ha a lányokról van szó ők biztonságban hazajutottak.
- Honnan tudod?- szaladt fel a szemöldököm.
- Egy kedves ismerősöm hazafuvarozta őket. És ne idegeskedjetek egy nagyon megbízható ember.- sétált el mellőlünk.
Az ablakon kezdtem bámulni, majd gyorsan elnyomott az álom.
- Zayn... Zayn.- szólogatott valaki lágyan.
- Naomi ne most, hisz alig 5 perce volt menet.- nyöszörögtem.
- Zayn ébredj!- ordított a fülembe valaki.
Kipattantak a szemeim, majd Harry és Louis vigyorgó fejével találtam magam szembe. Megkezdődött a leszállás. Liam előre rohant, majd Harry, Niall és végül Louis és én. A fotósok rögtön letámadtak bennünket. Kérdések hada záporozott felénk. Ide-oda kapkodtuk a fejünket.
- Liam ki a barátnőd és igaz, hogy terhes?
Liam teljesen lesokkolt és próbált elbújni.
- Louis mennyire igaz az a pletyka, hogy a barátnőd megpróbálta megölni az új menedzsereteket.
- Honnan vesznek ennyi sületlenséget. Igazából ... szívesen megtenném.- halkult el a hangja, majd beszállt a limóba.
Követtük a példáját. Angela elől ült mi pedig hátul. Hát a viselkedni nem igazán sikerült. Amikor beértünk a hotelba, felpakoltunk és pillanatokon belül lentről sikoltozó, őrjöngő rajongók hada ugrált az ablakom alatt. Kihajoltam integetni amikor egy hatalmas ajtócsapódásra kapta be a fejem.
- EZ AZ!!!!

Köszönet mindenért...

Napok óta próbálom megfogalmazni ezt az egészet. Életemben nem írtam ilyent úgyhogy kérlek nézzétek el nekem a bénázásomat.

Szeretnék megköszönni mindenkinek mindent!

Az "anyámnak" aki állandóan az új rész megírásával zaklatott. Ő volt az aki segített ihlethiányos napjaimban is ihletet találnom. Rengeteget segített és mindig ott volt, hogy segítsen.
Egy másik embernek is hálás vagyok. Ő volt az aki belevezetett az írás rejtelmeibe. Megtanított arra, hogy ki kell álljak magamért és hogy nem kell nyámnyilának lenni.
Köszönettel tartozom még két nagyon kedves embernek. Segítettek, támogattak és akármennyire is vagyunk rosszba én akkor is a barátaimnak tartom őket.
Köszönettel tartozom még a One Directionnak, mert megtanították nekem, hogy nem szabad feladni és bátornak kell lenni, ahhoz, hogy az álmok valóra váljanak. Igen én ezt tanultam tőlük.
Köszönöm még a rengeteg pozitív hozzászólást és a sok rendszeres olvasót. Annyira jó érzés tölt el mikor olvashatom a kommenteket. Olyankor érzem, hogy valamihez csak értek én is.

Együtt nőttem fel a bloggal. Együtt erősödtem meg Robinnal. Az elején még bátortalanok, félénkek voltunk mind a ketten. Sokszor kaptam magam, hogy ülök és abba a világba képzelődöm. Rengetegszer játszotta el a gondolattal, hogy milyen volna, ha...
És így születtek meg a részek. Sok képzelgéssel az elmémmel eljátszott jelenetek és sok más. Gondolom mindenki fejében megfordult miért maradt nyitott a blog. Hát azért, mert nem volt kérdés számomra a blognak mindenképpen lesz folytatása. Bizonyára mindenkinek megfogalmazódott 2 lehetőség mikor közöltem nem sokára évadzárás lesz. Na bennem 100%-ig tudtam folytatódni fog. Liam és Robin, Louis és Carly, Zayn és Naomi, Harry és Ashely illetve Niall és Lexie története. Imádom csinálni ha nem volna unatkoznék a vonaton, itthon, a suliba, a kocsiba és még sorolhatnám... Imádom, hogy én csinálhatom az egészet. A depressziós énem is talán mélyebben van, mint  eddig. Nem vagyok annyira titkokkal teli blogolós, mint Zoe, de én is szeretem ott abbahagyni ahol a legizgalmasabb. Mivel nekem nincs 500 rész megírva így én csak hetente 1-et (néha talán 2-t) tudok majd hozni. Általában megpróbálom Kedden vagy Szerdán hozni.
Azt hisze eleget szónokoltam így a következő rész várható időpontját még nem tudom, de egy biztos pár nap betegség kúrálás lesz. Addig emésszétek, hogy:

ROBIN ESTÁ EMBARAZADA!

XOXO Robin

70.rész

:.:Liam:.:

Angela éppen magyarázott, amikor Robin beesett. Szegény kipirulva ült le mellém. Átraktam a vállán a karom és magamhoz húztam. Carly és Louis kivételével mindannyian a nappaliba ültünk.
- Hol van Louis?- dühöngött Angela.
- Ha mi azt tudnánk.- vonogatta a vállát Harry.
- Gondolom az asszonyával.- feküdt Niall ölébe Lexie.
- Na jó majd akkor elmondjátok neki is én nem érek rá itt várakozni.
Végszóra pedig megérkezett a szerelmes gerlice. Carlyn nem, de Louison jól látszódott az elmúlt óra történése. Alig tudtuk visszatartani a nevetést. Angela viszont azonnal rendet teremtett köztünk. Carlyék leültek Niallék mellé, majd mindenki Angela felé nézett.
- Ahogy már a fiúknak meséltem Amerikai turné következik.
- EZ AZ!!- pattant fel Ashley.- Mindig elakartam jutni Los Angeles-be.- táncolt örömébe a göndörke.
Harry fején viszont látszott, hogy megállt az ereiben a vér. Bár a többiekkel úgy döntöttünk, majd csak a hónapvégén szólunk nekik nem gondoltunk arra, hogy Miss elkényeztetettség közbe avatkozik. Robin megszorította a pólóm sarkát, én pedig egy puszit nyomtam a homlokára. Elmosolyodott de láttam, hogy valami gyötörte.
- Milyen kár, hogy ti nem lehettek ott.- dobta hátra szőke tincsét Angela.
- Mert miért?- kapta fel a fejét Naomi.
- Azért mert ti kis bajkeverő libák leégettetek az egész világ előtt.
A fiúkkal behúzott nyakkal ültünk, de én már éreztem a vesztemet. A lányok leesett állal és megsemmisülve ültek a helyükön. Tudtam, hogy nem lesz semmi jó ebből az egészből. Angela diadalittasan állt velünk szemben. Lexie és Carly pedig támadásra feszülve ültek és a mi kis menedzserünk annak köszönheti az életét, hogy Niall és Louis lefogták a lányokat. Robin mellettem gondolataiban elveszve gyűrögette a felsőm.
- Király akkor majd tartunk vad csajos partikat.- nevetett Ashely.
- Persze, csak nem itt, hisz itt nem maradhattok!- fonta maga előtt össze a kezét Angela.
- Mi van?!- csattantunk fel mindannyian.
- Erről nem volt szó.
- Persze Harry akkor még nem, de nem hagyhatom, hogy a nagy szerelmetek valamivel leégesse a hírneveteket. Így távoznak a házból.- emelte fel a táskáját.- Puszika majd 3 nap múlva jövök.
Mindenkinek teljesen letört a szarva. Ez a hír mindannyiónkat sokkolt. Robin a kezét tördelte és néhol már a vér is jött rajta.
- Robin nyugi.- fogtam meg a kezét.
Elvettem egy zsebkendőt és letöröltem róla az apró vércseppeket.
- Engedj!- lökött arrébb Carly és Ashley.
- Robin melyik bolygón vagy?- térdelt le elé Naomi.
- Valahol messze.- suttogta alig hallhatóan.
- Robin!- kiáltott fel Ashley. - Maradj velünk.
Robin nem szólt semmit csak felpattant az ágyról és felszaladt az emeletre. Minannnyian kérdőn néztünk felé, majd Naomi elindult utána.
- Naomi! Várj.- szólt utána Zayn.
- He?- fordult vissza.
- Ezt majd ő.- bökött felém Louis és Harry.
- Ja persze bocsi.- mosolygott zavarába.
Elindultam utána. Fent éppen beakatam nyitni amikor kiabálás szűrődött ki a szobából.
- Persze anya hogyne. És honnan tudsz ennyi mindent? Ne is várd, hogy én majd valaha is elmegyek!- a mondat után egy nagy puffanás hallatszott.
Nem volt kérdés én azonnal rátörtem az ajtót. Robin a könnyeivel küszködve ült az ágynak támaszkodva. Odaléptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem. Nem kérdeztem semmit sem. Csendben vártam, hogy majd ő kioszt amiért nem szóltam, hogy elmegyünk. De nem tette. A nap már alig sütött be az ablakon így félhomályban tapogatóztunk. A hátát simogattam, hogy meg tudjon nyugodni. Pár percig térdeltem előtt, míg ő a vállamba fúrta a homlokát majd felkaptam és feltettem az ágyra. Éppen felakartam állni amikor megragadta a farmeron szélét és visszarántott.
- Ne menj el!- suttogta alig hallhatóan.
Mellé feküdtem és magunkra húztam a takarót. A hajával játszadoztam amíg ő a hasamon körözött az ujjával. A dereka köré fontam a kezem és közelebb húztam magamhoz. Apró csókokkal leptem el gyönyörű testét. Belepirult miközben a pólójából bújtattam ki. Ahogy a feje kibujt a felsőből mélyen a szemébe néztem.
- Te is akarod?
- Ühüm.- bólintott egy aprót.
Gyengéden gomboltam ki a nadrágját, majd lassan kezdtem el róla lehámozni a ruhadarabot. Amíg én a nadrágját eldobtam a szoba másik végébe addig ő már az én nadrágomat vette célba. Lassan és szórakozottan játszadozott el a nadrágommal. Kezdtem egyre jobban begerjedni rá. Megragadtam a vállát, mire ő összeszorította a szemét és sikítani kezdett.
- NE! Ne bánts! Kérlek!
- Kicsim én vagyok.- fogtam meg az arcát.
Aprókat pislogott, mint aki nem hiszi el, hogy én vagyok fölötte. Gyors letoltam a nadrágom és Robin fölé hajoltam.
- Óvatos leszek.- pusziltam bele a hajába.
Lassan vezettem belé méretem. Egy apró nyögés pedig utat tört magának ajkai közül. Vártam egy kicsit, hogy megszokja utána gyengéden próbáltam mozogni. Teste vonaglani kezdett alattam.
- Lazulj el.- suttogtam a fülébe azt követően pedig megszívtam a nyakát.

Teste egy pillanat alatt lelazult. Én pedig ismét mozogni kezdtem. Gyorsítottam a tempón. Robin pedig az élvezettől aprókat nyögött. Megragadtam a kezét és a feje fölé emeltem, majd rákulcsoltam az övére. A gyönyör már majdnem elért amikor Robin a fülembe nyögte a nevem.
- Li..Liam.
- Mindjárt édesem.- löktem még rajta, majd a gyönyör engem is elért.
Robin egyeletlen levegővételéből tudtam, hogy ő is élvezte. Kiszálltam belőle, majd mellé feküdtem.
- Erre megérte várni.- mosolyogtam.
Nem válaszolt csak a mellkasomra tette a fejét. A légzése kezdett visszaállni a normálisra. A haját birizgáltam, de hamar elnyomott az álom.
Reggel, mikor felkeltem Robin a plafont bámulta. Gondolom nem akart felkelteni így mozdulatlanul tanulmányozta a plafont.
- Jó reggelt.- morogtam a fülébe.- Van egy kis programom mára.
- Tényleg?- nyújtózkodott.
- Igen, úgyhogy ha kettesbe akarod tölteni a napot akkor induljunk.- pattantam ki az ágyból.
- Még öt perc.- húzta a fejére a takarót.
- Gyere.- fogtam meg a lábát és kirántottam az ágyból.
Egy kicsit durcásan indult a fürdő felé. Kikapkodtam a szekrényből a ruháimat, és elindultam kifelé. Carly éppen lefelé ballagott.
- Carly,használhatnám a fürdőtöket?
- Persze, de Louis ott tollászkodik!
- Kösz.- siettem be.
Bent Louis énekelte valami dalt. Nem ismertem fel. Benyitottam a fürdőbe, ahol éppen a haját igazgatta.
- Szevasz, beférkőzhetek?- léptem a másik tükör elé.
- Ja persze.
Elkezdtem megigazítani az elaludt hajamat. Louis pedig a fogát mosta. Mikor végeztem magamra kaptam a ruháimat és visszaindultam a szobánkba. Robin teljesen fel volt öltözve. Felvettem egy napszemüveget és egy kapucnis farmer felsőt. Rákulcsoltam a kezére az enyémet, majd elindultunk lefelé. Carly és Naomi mély beszélgetést folytattak, de mi azt nem vártuk meg. Kéz a kézbe sétáltunk a kihalt utcákon. A közeli kisboltban vettünk kaját, majd elindulunk a parkba. Kihalt volt még az egész és így csak kettesbe tudtuk elfogyasztani a croissant amit vettünk.
- Ugye tudod, hogy bárki lekaphat minket.- idegeskedett Robin.
- Nem érdekel. Tudja csak meg a világ milyen szerencsés vagyok.- mosolyogtam.
- Úristen Ez Liam Payne!- ütötte meg a sikítás a fülemet.
- Most kezeld higgadtan.- nyomott egy puszit az ajkaimra.
A csoki íze még érződött ajkain. A lány tömeg meg pillanatok alatt ott termett.
- Kér..Kérhetünk autogramot?- jött oda egy vörös hajú lány.
- Persze.-majd közelebb hajoltam Robinhoz.- Menj el mögöttünk mindjárt találkozunk.
Felállt és megvárta míg én adok néhány aláírást és pár közös fényképet. A kis idő fél órát vett igénybe, de legalább minden lány felszívódott. Jobban mondva egy maradt ott.
- Mehetünk?- nyújtottam a kezem.
- Örömömre szolgálna.
Amint hazaértünk, már bőröndök hada várt minket lent. Felvont szemöldökkel léptünk be a nappaliba.
- Itt meg mi történt?
- Összepakoltunk, hogy a maradék két napban csak mi 10-en együtt bulizzunk még egy jót.- dörzsölte a kezét Harry.
- Partizni akarsz?- vonta fel Robin a szemöldökét.
- Még jó!- jött be a nappaliba Louis.
- Én inkább nem mennék. Nem érzem magam valami jól.- fogta a hasát.
- Minden rendben Robin?- állt fel a kanapéról Ashley.
- Szerintem igen, de inkább most felmegyek.- indult felfelé a lányok pedig követték.
- Akkor játszunk.- kapta elő a kontrollereket Niall.
Leültünk játszani és mivel a foci mellett döntöttünk. Harry Louissal. Niall, Zayn és én pedig ellenük. Estig ment a harc a győzelemért. De nem lett vége, hisz Lexie kihúzta az áramból, majd mindenkit ágyba zavart.

*Indulás napja*
Mivel már két napja oda van az ajtóba minden holmi készítve, már csak a kocsiig kellett kivinni. Reggel az első dolgunk volt a fiúkkal kihordani a cuccokat. Mire a lányok felébredtek mi már a Fifa verseny előző esti fordulóját is befejeztük. Természetesen kikaptunk, mert Niall állandóan más irányba futott. Robin és Carly egyszerre jöttek le a lépcsőn, majd őket követte Ashley, Lexie majd később Naomi. Megreggeliztek, majd el is indultunk a reptérre. Természetesen ott minden élő és mozgó fotós lerohamozott minket. A lányok egy kicsit hátrébb mentek hátha így nem fognak gyanút. Becsekkoltunk, majd kezdetét vette a búcsúzkodás. Utoljára megcsókoltam Robin, majd elindultam a többiek után. Az ajtóból mind néztük a nekünk integető lányokat. Majd mielőtt becsukódott az ajtó Carly odakiáltotta:
- ROBIN ESTÁ EMBARAZADA!
Az ajtó becsukódott én pedig értetlenül néztem a fiúkra.
- Ez mit jelent?
- Azt, hogy Robin terhes.- válaszolt Harry
Késő volt az ajtó bezárult. 3 hónap és újra itt leszünk Londonban.

69.rész

Mivel nem bírtam magammal és mert több dolog is kötött ehhez a részhez ezért itt van. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Már csak egy rész és vége az évadnak. Szóval nem is húzom tovább az időt...

:Carly:

Láttam Louison, hogy eléggé feszült, mióta hazajöttünk Montroseból. Reggel mikor felébredt én éppen a fürdőből léptem ki.
- Jó reggelt álomszuszék.- köszöntem neki.
- Jobbat.- dörzsölte a hátát.
- Fáj?-ültem az ágy szélére.
- Egy masszás segítene.- mondta pimasz mosollyal az arcán.
- Tíz perc múlva a titkos helyen.
Louist mint akit puskából lőttek ki úgy rohant lefelé. Magamra kaptam a köntösömet, majd elindultam én is lefelé. Lent mikor leértem egy magába motyogó Robinnal, egy Naomi pirítóst majszolgatott Zayn pedig mobillal a kezében járkált. Aminek következtében majdnem fellökött. Legyintettem, majd odaköszöntem a lányoknak.
- II. Erzsébet.- vágta rá Robin.
Értetlenül néztem rá.
- Tanul már vagy egy órája benyög valamit.
- Furcsa tanulási módszer.-intettem majd indultam kifelé, de Liambe botlottam.
- Jó reggelt. - köszöntem a kómásnak.- Mi van veled?
- Reggelt, egész éjszaka a brit uralkodóházról motyogott.- dörzsölte a tarkóját.
- Sok sikert! - vertem vállba.
Kifelé menet senki nem állított meg sőt nem is tudott volna. Olyan gyorsan szedtem a lábam, hogy a villám lassúnak nevezhetné magát. Mikor elértem a kis házhoz, bekopogtam.
- Ki az?- kérdezte egy rekedtes hang.
- A jó anyád szerinted?- rúgtam bele az ajtóba.
Az ajtóban elfordult a zár így én be tudtam jutni. Dobtam egy kekszet Maaranák, majd elindultam befelé.
- A bio riasztórendszereket még kéne fejleszteni.- ugortam Louis mellé.
- Kapok masszást?- nézett rám kölyökkutya szemekkel.
- Gyere.- löktem el, majd a seggére ültem.
- Túl sok ruha van rajtad és piszkálja a derekamat.- motyogta Louis.
Megforgattam a szemem közben félredobtam a köntösöm, majd elkezdtem masszírozni. Mivel már volt tapasztalatom így jó erősen kezdtem el. A feje a párnába fúródott közben apró nyögések hagyták el a száját. Mosolyogtam rajta, ahogy szenved. Egy ideig tűrte, majd megragadta a derekam és fordított a helyzetünkön. A nyaka köré fontam a kezem miközben ő apró csókokkal lepte el a hasam. Éreztem ahogy keze átvándorol a melleimre. Lassan kezdte el masszírozni, majd egy kicsit megemelte a felső testemet, hogy közelebb férhessen a melltartóm kapcsához. Segítettem neki, hogy hamarabb kitudja kapcsolni. Amint megszabadult tőle a ruhadarab a vízben landolt. Kezei közé vettem a melleim és masszírozni kezdte.
- Nem is fáj neked a hátad. - morogtam a fülé.
- Kellett egy indok, hogy ide csalogassalak.
Végig csókolta a nyakam a hasam, majd leszedte rólam az utolsó ruhadarabot is. Megint végig csókolt a hasamon, közben meg a kezével a melleimet markolta. Bele markoltam formás fenekébe, majd megszabadítottam az utolsó ruhájától. A férfiassága már ágaskodott. Kinyúlt oldalra, majd az éjjeli szekrény szerűségből elővett egy gumit. Felgörgettem a büszkeségére. Csókolózás közben belém hatolt. Nem várt sokat csak egy kicsit. Először lassan, majd fokozatosan gyorsított. Nem kapcsolt valami örült tempóra.
Az egyenletes mozgása, meg hogy folyamatosan csókokkal halmozta el a nyakam, hamar a csúcsra vitt.
- Loui... - szuszogtam a fülébe.
Ahogy kimondtam a földi menyben éreztem magam. Mikor vissza tértem a sima földre addigra Louis is kiszállt belőlem és mellettem feküdt.
- Imádom a titkos helyünket. - birizgálta a hajam.
- Én is. Itt csak mi vagyunk. - simítottam meg az arcát.

Még egy darabig így feküdtünk. A romantikás pillanatunkat Maara kiabálása zavarta meg.
- Illegális behatolók!- rikácsolta éles hangjával.
Magamra húztam a lepedőt, Louis pedig a boxerét kereste.
- Illegális behatolók!-hajtogatta tovább Maara.
- Fejezd már be.- dobta oda nekem a melltartómat.
- Fejezd be te.- szállt a fejére Maara.
- Elég legyen.- kapcsoltam be a melltartóm.- Mindenki a helyére.- parancsoltam rájuk.
Maara villám gyorsasággal szállt a helyére, Louis pedig a gatyáját rántotta a testére. Elmosolyodtam, majd felrántottam magamra a bugyimat is.
- Jól áll a csipke.- húzogatta a szemöldökét.
- Neked nem.-löktem meg ő pedig elvesztette az egyensúlyát és beleesett a medencébe. A röhögő görcs rajtam volt, de amikor segíteni akartam ő bosszúból belerántott. Meg sem lepődtem rajta. Feljöttem a víz felszínére és az összegubancolódott hajamat próbáltam kifésülni az arcomból. Rámosolyodtam egy "most meghalsz" mosollyal mire ő elkezdett menekülni előlem. Utána úsztam. Fél órámba telt, de nagy nehezen el sikerült kapnom. Nem mondott semmit, csak magához húzott és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókunkba, de igazából nem érdekelt. Kikászálódtam a vízből és a csurom vizes cuccaimat minél hamarabb meg kellett szárítani.
- Nincs egy száraz melltartód?- néztem Louisra, de ahogy kimondtam a kérdést tudtam, hogy hülyén hangzik.
- Legfelső fiók.- biccentett az ágy melletti szekrénykére.
Felvont szemöldökkel mentem odáig és mikor kihúztam a kedvenc fehérneműm volt. ott.
- Szóval ide rejtetted?- kapcsoltam ki a vizes darabot, majd a szárazra cseréltem.
Louis az ágyon fekve figyelte minden egyes mozdulatomat. A szemével vetkőztetni tudott volna.
- Inkább segíts öltözni.- dobtam a fejére a törölközőm.
Nem kellett kétszer megkérnem. Azonnal ott termett és a pólóm rám segítette. Amint felöltöztünk elindultunk befelé. A nappali bejáratánál megálltam, hisz megpillantottam a szőke démont aki nagy valószínűséggel valamiben mesterkedik. Louis átkarolt én pedig gyors felé fordultam. Hozzádörgölőztem és éreztem, hogy férfiassága ismételten keményedik. Óvatosan hajolt le, majd szenvedélyesen megcsókolt. Utat engedtem "erőszakos" nyelvének. Amint szétváltunk elindultunk befelé. Louis haját sikerült egy kicsit összekócolnom ami miatt lesz egy-két félreértés. Rákulcsolta a kezét az enyémre és elindult befelé. Bent mindenki a nevetést alig feltűnően leplezte, de látszott rajtuk, hogy olyan következik amire senki nem vár.

68.rész

Magam elé kaptam a kezem és éreztem, ahogy maga felé akar fordítani. Próbáltam úgy fordulni, hogy minél kevesebbet lásson a maradék lila foltomból. Amik nagyon afelé hajlanak, hogy örökre a testemet bélyegzik. Liam szorosan magához ölelt és a hátamat kezdte el simogatni. Az izmaim teljesen megfeszültek.
- Hé nyugi.- nyomott egy puszit a vállamon lévő foltra.
Elmosolyodtam, majd a vállába fúrtam a homlokom. Nem szólt csak az állát a fejem búbján pihentette. Lassú és érzéki pillanatunkat az ajtó kopogás zavarta meg.
- Tudjuk, hogy egymásnak estetek szóval inkább mi lelépünk.-kiáltott be Niall.
Éreztem, hogy Liam elmosolyodik, majd elzárja a vizet. Egy percre sem engedett el. Egy ideig kutakodott, majd a hátamra terített egy törölközőt. Felnéztem rá és gyönyörű barna szemével találtam magam szembe. Mosolygott. Akaratlanul is elmosolyodtam. Maga köré csavart egy törölközőt, majd kilépett a kabinból. Hasonló képpen cselekedtem én is. Rákulcsoltam a kezemet a kezére, majd az ágyig húztam.
- Mire készülsz?- nézett rám gyanakodva.
- Hé most nyugi van.- vontam vállat.
A nyaka köré fontam a karom és óvatos csókokat hagytam meztelen testén. Liam egy laza mozdulattal ránk húzta a takarót, majd a nyakamat kezdte el gyengéd csókokkal ellepni. Éreztem, hogy a törülközőmet próbálja lehámozni rólam, ami következtében megcsikizett. Egy aprót ugrottam és egy halk sikítás hagyta el a számat. Abban a pillanatban kivágódott az ajtó. Liam pedig ijedtében a földre ugrott a takaróval együtt így én csak a kezemmel és a falatnyi törölközőmmel takartam magam.
Az ajtóban apa dühös változata állt.
 - Mi az isten...- kapta le a szemüvegét.- Na azt már nem! Robin te most velem jössz.- ragadta meg a karom és az ajtó felé ráncigált.
- LIAM!- visítottam.
- De uram, hisz nem történ semmi.- próbálta menteni a menthetőt Liam.
- Persze fiam én meg egy milliárdos cég büszke tulajdonosa vagyok.... Ami igaz, de neked nem hiszek.- rántott ki az ajtón.
- APA!- rántottam ki a kezem a szorításából.- De hisz nem történ semmi.
- Ahhh.- sóhajtott fel apa.- Én is voltam fiatal. És tudom, hogy a fiatalok felelőtlenek!
A fejemhez kaptam a kezem és jól homlokon vágtam magam. Hátha csak egy rossz rémálom. Nem az volt. Apa furán nézett rám és végszóra megjelent drága anyám is.
- Istenem Scott. Miért áll egy száll törölközőbe itt kint a lányom??- rohant oda hozzám, majd a hátamra terítette a blézerét.
- Mert ez a senkiházi suhanc ágyba akarta vinni!- nézett mérgesen apa.
- Na elég legyen!- toltam el magamtól anyát, majd Liamhez sétáltam.- Nem akart senki senkit ágyba vinni, csak egy kicsit, hogy is nevezzem...
- Turbékoltatok!- jött egy hang az egyik ajtó mögül.
- Igen, de ennyi. Anya, Apa hagyjátok had éljem az életem.- ragadtam meg Liam kezét és behúztam a szobánkba.
- Ez meleg helyzet volt.- terült el az ágyon Liam.
- Ja az.- kerestem egy pizsit a bőröndömből.
A kis kalandunk miatt már éjfél is elmúlt. Befeküdtem az ágyba, majd arrébb löktem hogy vegyen fel valami alsó féleséget.
Reggel mikor felébredtem csak egy levél fogadott, hogy hangpróbájuk van, hisz este koncert, de utána megyünk haza. A reggelem elég kellemesen telt addig amíg anya be nem állított.
- Szia kicsim.- mosolygott olyan ártatlanul.
- Anya? Te mit keresel itt?- kerekedett el a szemem.
- Vásárolni viszem az egyetlen lányom.- sétált beljebb.
- És a másik négy nem jöhetne?-kérdeztem ugyanis nem akarok kettesbe maradni vele.
- NEM.- válaszolta.
- Jó akkor élvezd a vásárlást.- terültem el az ágyon.- Mert én nem megyek.
- Miért nehezíted meg a dolgodat?
- Ha elmegyek békén hagytok. Amíg le nem diplomázom?
- Talán.
- Gyerünk.- kaptam fel a ruháimat a székről, majd elindultam a fürdő felé.

Egy piros felsőre esett a választásom és egy kantáros szoknyára. A hajamat kontyba kötöttem és, hogy biztosan megálljon egy piros kendőt is felkötöttem. Mikor kiléptem a fürdőből anyámnak elállt a lélegzete. Nagy nehézségekkel sikerült észhez térítenem és elindulom vele. Rengeteg boltot végig jártatott velem, de egyikben sem talált az ő ízlésének való ruhát ellentétben velem. Én egy csomót felpróbáltam és egy csomóra azt mondtam, hogy ez nekem kell. Anya nagyon jó fej volt. Egyszer sem hozta fel, hogy miért nem megyek velük. Inkább mindig terelte a témát. Furcsáltam, de most először éreztem, hogy nekem is van anyukám. Hazafelé külön mentünk, mert neki még volt valami elintézni valója. Amint hazaértem a lányok kifaggattak, hogy mit csinált velem anya. Kimosta-e az agyam vagy hipnotizált. Én pedig nem győztem őket nyugtatgatni, hogy semmi sem történt. A koncertre ugyan abban a ruhában mentem, mert először lusta voltam átöltözni másodszor pedig nem volt rá időm, hisz korán elmentünk a stadionhoz. A koncert kezdete kor Liam nyomott egy gyors puszit a homlokomra, majd elindult a többiek után.

*a koncert után*

Fáradtan kísértem be a szobába Liamet. Szegény alig állt a lábán. Bedőlt az ágyba és percek múlva már mélyen szuszogott. Én gyors elmenetem lezuhanyozni, majd én is bedőltem mellé.
Reggel mikor felébredtem ő még javában aludt. Óvatosan csusszantam ki mellőle nehogy felébredjen. Összepakoltam a holmimat, majd az övét kezdtem el csomagolni mire ő felébredt én már a reggelit rendeltem meg a lenti étteremből.
- Jó reggelt. - ült le mellém.
- Neked is. Jó éjt vágyat.- toltam elé.
Reggeli után levittük a holmijainkat, majd elindultunk haza. Otthon arra ébredtem rá, hogy le vagyok maradva a tanulással így arra álltam rá Liam pedig ott volt és támogatott.


* Két héttel később*

Az utolsó tételeimet mondogattam magamban, amikor elejtettem a tányért és darabokra tört.
- Nyugi úgy is átengednek.- paskolta meg a hátamat Naomi.
- Könnyű azt mondani.- hajoltam le, hogy majd összeszedjem az eltört darabokat.
- Hé gyere egyél.- ragadta meg a karom Naomi.
A kezembe nyomott egy pohár narancslevet és egy szelet pirítóst majd az étkező felé lökdösött. Evés közben is az uralkodó családokat mondogattam magamba amikor megjelent Carly.
- Jó reggelt.
- II. Erzsébet.- vágtam rá, közben pedig haraptam egy falatott a reggelimből.
- Tanul már vagy egy órája benyög valamit.
- Furcsa tanulási módszer.-intetett, majd kiment.
Mikor befejeztem addigra Liam is leért. Szegény nyúzott volt.
- Hé veled meg mi történt?- ült e Naomi mellé Zayn.
- Nagyon vicces vagy. Van kávé lefőzve?
- Kint.- mutattam a konyha irányába.
Liam kivánszorgott én pedig megragadtam a félig megevett kajámat és elindultam utána.
- Ne haragudj.- öleltem meg hátulról.
- Nem haragszok csak fáradt vagyok.- fordult meg, hogy meg tudjon ölelni.
- Tudom ezért kérek meg valakit, hogy vigyen el.- nyomtam egy puszit az ajkaira, majd kisiettem.
A nappaliból láttam, hogy Niall épp húzza a cipőjét.
- Niall!- sétáltam oda lassan. - Eltudnál vinni?
- A suidba? Ja persze.- mondta mielőtt válaszolhattam volna.
Felsiettem a holmimért, gyors lekaptam Liamet és teljesen feltöltődve sétáltam ki a kocsihoz ahol már Niall várakozott. Beültem mellét bólintottam, hogy mehetünk majd el is indultunk.
A sulinál kitett én meg mondtam neki, hogy nem kell megvárnia, hisz nem tudom mikor végzek. Megvártam míg elhajt, majd egy nagy levegő vétellel elindultam befelé. Elfoglaltam a kijelölt helyet, majd várakoztam. Elég sok diák ült bent a teremben, ahhoz képest, hogy április vége felé járunk. Amint megérkezett a tanár én neki láttam a vizsgának. Másfél óra múltán is még mindenki javában írta. Én pedig letettem az asztalra a tollat és büszkén vittem ki a tanárnak.
- Elismerő Miss Peterson.- bólintott, majd utamra engedett.
Kilépve a telefonomat kerestem a zsebembe. Leintettem egy taxit, majd lediktáltam a címet. A kocsi csak úgy bűzlött a cigarettától, ezért lehúztam az ablakot. A telefonomon 10 nem fogadott hívás és egy csomó SIESS HAZA! sms fogadott. Nem válaszoltam inkább csak próbáltam nem megfulladni. Amint hazaértem elkezdtem a ház felé rohanni. Szó szerint be estem az ajtón. A menedzser és a többiek viszont döbbent fejjel bámultak.