35.rész

*Niall szemszöge*
Ahogy megérkeztünk Párizsba tudtam, hogy meg kell az én kis tündérkémet meg kell lepnem valamivel. Éppen a szállodába foglaltam le a szobákat vettem ki amikor Zaynt letámadták a rajongók. Így jár aki nem vesz szemüveget és kapucnit.
- Hol van Liam? - néztem szét, ahogy adtam át a szoba kulcsokat.
- Ott jön.- mutatott a bejárati ajtó felé Naomi.
- Legalább nem veszett el.- kapta ki a kezemből a kulcsot Lexie.
- Itt vagyok.- ért oda Liam
Felkaptuk a csomagokat, majd elindultunk felfelé. Beszálltunk a liftbe. A negyedik emeletet fogtam ki szóval 7720-7722-es szobák a mieink. Zaynék akartak a 7722-es Liamet fogtuk közre és a miénk volt a 7720-as szoba. Lepakolunk majd azonnal indulunk a kórházba, amit az én tündérkém derített ki azzal, hogy bemérette Robin telefonját. Míg a liftre vártunk én azon gondolkoztam mivel tudnám meglepni az én cukorfalatomat ugyanis most leszünk fél évesek és ha már itt vagyunk Párizsban meg lepem. Béreltünk egy 7 személyes kocsit amibe mindenki kényelmesen elfér. Mikor oda értünk Liam azt sem várta meg, hogy leállítsam az autó motorját. Bombaként száguldott be felé.
- Majd mi megállítsuk.- szállt ki Zayn és Naomi.
Kerestem egy parkoló helyet, majd Lexievel kéz a kézben visszasétáltunk az épületbe. A többiek épp a recepcióssal beszéltek, amikor Liam fogta magát és elrohant. Épp megállt az egyik ajtó előtt amikor mi beértük.
- Liam figyelj! Robinnak amnéziája van és nem emlékszik semmire.- kapta el a kezét Zayn.
- De...De nekem ezt mért nem mondtátok?- értetlenkedett.
- Liam azért, mert tudtuk, hogy akkor már rég itt lettél volna ezt láttuk a legjobb megoldásnak.- lépett oda Lexie.
Megfogta a kilincs ajtót, majd benyitott. Én  elhúztam Lexiet, majd annyit mondtam neki.
- Van egy meglepetésem.- suttogtam.
- Jó, mert nekem is.- érintette hozzá az ajkát az enyémhez.
- Kíváncsi vagy rá?- kérdeztem, bár még fogalmam sem volt, hogy hova viszem.
- Igen manókám, de előtte nézzük meg Robin, hogy van.- ölelt meg.
Visszamentünk a többiekhez akik éppen a Robint taperoló fiúval vitáztak.
- Szerintem jobb volna, ha engednél nekünk 10 percet te pedig addig kihíznál.- mondta elég mérgesen Zayn.
Lexie ment elől én pedig rögtön utána. A srác olyan lendülettel lépett ki az ajtón, hogy Lexie majd hanyatt esett a fuvallatól ami hátra hagyott.
- Hé Robin jól vagy.- lépett közelebb Liam.
Robin óvatos kecmergett fel az ágyon, majd elkapta Liam fejét. Egy jó darabig nézték egymást. Lexie elkapta a kezem, majd kihúzott a kórteremből.
- Hol a meglepetésem?- lökött a falnak.
- Ennyire vonz a kíváncsiság?- csókoltam meg.
Nem szólt semmit csak erősebben tolt a falhoz, majd az egyik pillanatban az ágyékomnak dörgölőzött.
- Szerinted ezt itt kellene?- néztem rá, ahogy tovább dörgölőzött.
- Talán.- suttogta.
Mikor sikerült meggyőzöm arról, hogy inkább menjünk és nézzük meg a meglepetést azonnal a bejárati ajtó felé kezdett húzni. Beszálltunk az autóba, majd adtam az én kis tündéremnek egy csókot, majd a gázra léptem. Lexie szótlanul figyelte az utat, amíg meg nem álltam a piros lámpánál.
- Vigyáznunk kell rá!- fordult felém.
- Most úgy kire is gondolsz?- mértem fel a lehetőségeket.
- Robinra vissza kell vinnünk Londonba!- hajolt közelebb.- Így nem nyeri vissza az emlékeit.
- Mióta lettél orvos szakértő?
- Anyum ápoló a kórházba és ez nem lesz jó érzem.- nyomott egy puszit az arcomra.
A lámpa zöldre váltott én pedig  rátapostam a gázra. Lexie választ várt az előbbire, mert engem tanulmányozott.
- Ha arra gondolsz, hogy a nagynénje mondott igazat a kapcsolatukról abban igazad van. James meg egy undorító alak, ha így kihasz...- szakítottam meg a mondatot, mert egy eszméletlen terv jutott eszembe.
- Mi az?
- Semmi csak, mintha láttam volna valamit az út szélén.
- Ó te!- hajolt oda.
Lehajtottam az étterem elé amit a neten találtam éppen amikor két kétségbe esett pillanatomba "telefonáltam". Megálltam az étterem előtt és kipattantam a kocsiból. Át siettem a másik oldalra, majd kisegítettem.
- Bekötném a szemed, de nincs nálam semmi.- pusziltam meg.
- Itt a sálam.- kutakodott a táskájába.- Tessék.
- Fordulj.- vettem ki a kezéből.
Bekötöttem a szemét és együtt indultunk az étterembe. Kértem a lefoglalt asztalt, majd követtük a pincért. Megmutatta az asztalunkat, majd magam felé fordítottam az eddig szótlan lányt.
- Pont úgy csinálsz mint az első randinkon!- vettem le a szeméről a kötést.
- Miért is?- ölelt meg.
- Akkor is ilyen szótlan voltál csak akkor más volt a kilátás.- fordítottam meg.
-De... de... hisz ez gyönyörű. - fordult vissza felém.
Tökéletes éttermet választottam a reakciója alapján.
- Boldog fél évet!- pusziltam meg a homlokát.
Lesegítettem a székre, majd leültem vele szembe. A pincér átadta az étlapot, de én rávágtam abban a pillanatban amint Lexie kinyitotta.
- Spagettit szeretnénk 1 tányéron.- adtam le a rendelést.
- 2 adag legyen?
- Igen.- bólogattam
- Rendben.- ment el a pincér.
- Hogy tudtad ilyen jól összehozni?- görnyedt az asztal fölé.
- Vannak kapcsolataim.- mosolyogtam elégedetten.
- Te én téged annyira szeretlek!- csókolt meg.
- Emlékszel még?- kérdeztem mikor szét reppentünk.
- Mikor először...- bólogattam közben.- találkoztunk.
- Annyira....
- Érdekes volt. - vágott a szavamba.- Megkeresem a mosdót!- állt fel.
Felállt majd elsietett. Mély gondokozásba kezdtem." Éppen a pirítósokat szedegettem ki, amikor is a fiúk besétáltak a konyhába.
- Jó reggelt!- ütöttem le egy tojást.
- Bundás kenyér lesz a hami?- lelkesedett fel Zayn.
- Én tojás rántottára gondoltam, de ahogy szeretnéd.- vettem elő a kenyeret.
- Ne!!- ordítottak rám a többiek, de már késő volt.
Abban a pillanatban arcon fröcskölt a ketchup, a majonéz és a mustár. Gyönyörű piros fehér és sárga színkavalkád volt fellelhető a ruhámon. 
-  Ez Harry meglepetése lett volna!- bosszankodott Louis.
- Hogy akartatok meglepni, ha én voltam az ötlet adó?- kerekedett el a szeme.
- Igen, de ha nem tűnt volna fel akkor mi a kenyér tartóba rejtettük és te a hűtőt mondtad.- világosította fel Liam.
- Mondjuk ezen egy kicsit meg is lepődtem.- vallotta be Harry.
- Szia cukiság mi járatban?- csókolta meg Louis a barátnőjét.
- Carly nem láttad Naomi felébredt már?- érdeklődött Zayn.
- De az előbb ment be a fürdőbe és ha jól láttam nem zárta be az ajtót.- informálta.
- Há, ezt látnom kell.- osont fel Zayn.
- Kis perverz.- rázta a fejét Liam.
- Szerintem más is perverz nem csak ő.- röhögött Louis közben engem méregetett.
- Szerintetek ez vicces?- tártam szét a karom.
- Igen!- lépett oda Harry, majd végig húzta a hasamon a kezét.- Ez isteni!- nyalta le az ujjáról a ketchupos majonézes mustáros mixet.
- Te nem vagy rendes!- kaptam el a felsőmet.
- Niall te nem akarsz, majd velünk jönni?- nézet rám Liam.
-Kösz, de most inkább kihagyom a romantikázásotokat. - válaszoltam tök komoran.
- Miért?- kérdezték egyszerre.
- Mert csak.- rántottam ki a kezem Louis kezéből.
- De ott legalább betudnál csajozni!- kiabált Louis.
- Különben is jót tenne neked már egy csaj.- vigyorgott perverzen Harry.
- Lehet, de amíg nem találom meg itt van nekem a kaja... ja és persze ti.- indultam fel a fürdőbe.
- Ez egyszerre fáj és kedves is.- fogták a fejüket.
- Mi fájt?- érdeklődtem.
- Semmi. semmi.- tartották védekezés ként a kezüket.
- Jó reggelt!- sétált be a szőke leányzó Zaynnel.
- Neked is  Naomi. - köszöntem neki.
Fel bosszantottak, mért árt nekik, ha nekem nincs barátnőm és ha még nem volna elég összekoszolták a felsőmet. Semmi közük sincs az én szerelmi életemhez vagy talán mégis!? Állandóan ezzel jönnek, hogy menjünk el és csajozzunk vagy épp gyere velünk mert Danielle ismer valakit akinek bejönnél vagy sorolhatnám a lényeg az, hogy az agyamra mennek. Harry mániája és szófordulata, hogy egy lány kielégít. Pont ő mondja aki szinte annyi lánnyal volt, hogy nem tudom elmondani melyik nap milyen típusú lánnyal ismerkedett. Felmentem a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. 20 perc múlva hatalmas dörömbölés és kiabálásra lettem figyelmes. 
- Harry, hogy képzeled azt, hogy ott hagysz az ágyban egyedül!!- dörömbölt valaki.
Elzártam a vizet és felkaptam a boxerem.Oda siettem az ajtóhoz,ahol még mindig a dörömbölés hangos moraja hallatszott.
- Harry lent van a konyhába! De te ki vagy?- kérdeztem a göndör hajú lányt.
- Ashley Wood.- mosolygott kedvesen.
- Jaj biztos te vagy Harry új barátnője.- legalábbis névről rémlett.
Harry még egyszer sem hozta el, így arcilag most tudtam beazonosítani. 5 hónapja vannak együtt és ezek szerint most fordították komolyra a kapcsolatukat. Ashley elviharzott én pedig átszaladtam a szobámba, majd felöltöztem. Leugrándoztam a lépcsőn Liam pedig furcsa arckifejezésekkel díjazta az én kis show műsoromat. Harry és Ashley, Naomi és Zayn és Carly és Louis smárbajnokságot tartottak a nappali közepén. 
- Ezek meg mit csinálnak?- álltam Liam mellé.
- Haragszol még?- váltak le Zayn a szőkeségről.
- Á, dehogy.- kaptam fel a kocsikulcsot.
Mániájukká váltam már. Örökké azon agyaltak, hogy miképpen hozhatnak össze valakivel. Jobban rátapostam a pedálra és mély gondolkozásba kezdtem. Hirtelen fékeztem le és csak centik kérdése volt, hogy halálra gázoljak egy lányt. A hölgy felháborodottan csapott a kocsim tetejére, majd mire én kiakartam szállni a leányzónak már hűlt helye volt. Kocsisor dudakoncertbe kezdett vissza kapcsoltam az övet és elindultam. Leparkoltam a Nando's előtt, majd rejtélyes üzemmódban beléptem az étterembe. Beálltam a sorba és mikor én kerültem sorra megpillantottam őt, a gyönyörű barna hajáról és a csillogó szeméről tudtam azonnal, hogy ő az igazi.
- Szia! Felvehetem a rendelést?
- Igen kérnék egy Double Chicken Breast Burger-t szeretnék egy üveg ásványvízzel.- adtam le a rendelésem. 
- Itt fogyasztod vagy elviszed?- nézett fel a lány.
- Az asztalnál.- nevettettem meg.- és még szeretnék bocsánatot is kérni a reggeli malőr miatt.
A lány először tök értetlenül nézett, majd mikor az asztalnál nyammogtam a kajámon ő odajött.
- Leülhetek?- fogta a szék támláját.
- A szék csak rád vár.- intettem neki.- Megtudhatom a becses neved?
- Lexie Carter.- nevetgélt.
- Nos Lexie Carter nem volna kedved velem eljönni valamikor vacsizni?
- Nos Niall Horan azok után, hogy majdnem elütöttél megfontolom.
- Véletlen volt és felismertél?
- Nem volt nehéz, szinte minden nap itt kajálsz.- vett el a tányéromról egy sült krumplit.
- Akkor egy bocsi, hogy majdnem elütöttelek vacsi?- néztem rá kölyök kutya szemekkel.
- Most minden Directioner egyből rávágná, de én nem vagyok hétköznapi. - mosolyogta.
- Most ez egy igent jelent?- kezdtem örülni.
- Sí!- bólintott.
A randinkon egy kisebb kaja csatát robbantottunk ki. Vicces volt és nagyon örültem, hogy teljesen megtaláltam azt a lányt akivel teljesen magam lehetek. A többiek azonnal megkedvelték és Harry barátnőjénél is hamarabb beköltözött." 
- Hé manócska min gondolkozol ennyire?- zökkentett ki az én tündérkém.
-  Mióta figyelsz?- hajoltam közelebb hozzá.
- Elég régóta ahhoz, hogy  tudjam grimaszolsz gondolkodás közben.- csókolt meg.
- Eszembe jutott egy gyönyörű emlék.- támadtam le puha ajkait.
- Van valami köze ahhoz, hogy most itt vagyunk?
- Szerintem igen.
- Parancsoljanak, jó étvágyat.- tette le a spagettit elénk a pincér.
Elkezdtünk kajálnia amikor Lexie telefonja megcsörrent.
- Tudod Carly te sosem jókor telefonálsz!- kapta fel.- Aha... Nem,... de mindjárt indulunk... jó szia.- csapta le.
- Na miújság arra?- néztem rá értetlenül.
- Vissza kell mennünk a kórházba. - vette a kabátját.
- Remélem azért tetszett a féléves évforduló.
- Igen, de igérd meg, hogy ha Robin jobban lesz megismételjük.
Bólintottam, majd megindultunk vissza a kórházhoz. A 16-os kórterem előtt Zayn állt és mikor meglátott elkezdett kalimpálni.
- Szia mi van?- rohantunk oda.
- Kell egy terv.- ment előre.
- Minek kell terv?- néztünk egymásra Lexievel.      

34.rész

*Carly szemszöge*
Miután a többiek magunkra hagytak vettem egy mély lélegzetet és megindultam.
- Te maradj kívül!- utasítottam Louist.
- Nem! Megyek, nem hagylak magadra.- ölelt meg.
Megindultam az ajtó felé benyitottam, de nem mentem beljebb hanem csak a fejem dugtam csak be.
- Carly Caroline Cambelle - kiabált anyám.
- Baj van!-suttogtam.
- Nem is tudtam, hogy van harmadik neved.- puszilta meg a homlokom.
- Csak akkor ha dühösek rám.-világosítottam fel.
A következő pillanatban egy csésze  repült az ajtónak és a maradványai a földön terültek el. Bevágtam az ajtót.
- Menjünk hátulról!- ragadtam meg a kezét, ő pedig hozta a táskámat.
A kertben felvettem a seprűt,amit valószínűleg apa hagyott itt még mikor az udvart sepregette. Megindultam a seprűt magam elé tartva (fő a védelem).
- Minek seprű?- kerekedtek el a szemei.
- Jobb félni, mint megijedni! A szüleimnél semmi sem biztos.- néztem rá.- Ja ha apát látod esetleg puskával vagy amivel neked akarna esni fuss én megvédelek. Engem már csak nem bántanak.
- Ennyire nem lehet rossz?
- De, jobb ha a legrosszabbra számítasz.
Kinyitottam a hátsó ajtót és a változatosság kedvéért egy pohár landolt az ajtón.
- Maradjunk itt amíg le higgadnak.- ültem le a kis hintaágyra amit úgy szerettem.
- Ennyire nem lehetnek pipák! Vagy igen?- ült le.
- Nyugodj meg lehetnek.- dőltem rá a mellkasára.
Vártunk még pár percet és amikor bentről nem hallatszott semmi megragadtam a seprűt majd benyitottam.
- Carly Caroline Cambelle!- hallottam anyám hangját.
- Tudom, hogy hívnak! Nem kell ezerszer elismételni!- taglóztam le.- De mért kell így szívélyes fogadtatásban részesítened?- támasztottam a pultnak a fegyverem.
- Szerinted mit éreztem amikor tegnap előtt közölted velem, hogy együtt vagy egy fiúval 14 hónapja?- ült le a konyhapulthoz.
- De anya...
- Nincs semmi anya.- szakított félbe.- Alig beszéltünk idáig, alig hívtál néha végig futott bennem az, hogy elfelejtettél.
- Ez nem is igaz. Hívtalak elég gyakran.- védekeztem.
- Tényleg az a gyakran az akkor volt, mikor nekem vagy apádnak születésnapja volt na meg dobtál egy SMS-t a házassági évfordulónkon.
- Az nem jutott eszedbe, hogy felemeld a telefont!- támadtam rá.
- Édes lányom kinyomsz állandóan a szülinapod kivételével, mert akkor általában elérlek.- láttam, hogy anyámnak könny szökik a szemébe.- Ennyit azért megérdemelnék, ha már a seggedet töröltem kiskorodba.
-Megérkezett az elveszett gerle pár, akik titkolóznak.- jött le apa az emeletről.
- Szia apa!- öleltem át.
- Jó napot!- kezelt le apával Louis.
- Gyertek kész az ebéd!- kiáltott ki anya.
Leültünk és elkezdtük a levest kanalazni és azonnal eszembe jutott Liam drukkolok neki, hogy sikerüljön Robinnal minden és boldogok legyenek. Hála istennek nem volt méreg a kajába és nem fulladtam bele, sőt még finom is volt. A leves utolsó cseppjeit kaptam be amikor apa és anya rátértek a hozzuk zavarba a lányt témára.
- Louis ugye? - nézett végig rajta apa. - Hány exed volt?
- 3, de nyugodjon meg a lánya nem fog közéjük tartozni.- válaszolta tök higgadtan.
- Minden exed szüleinek ezt mondtad?- érdeklődött anya.
- Nem általában a lány szakított velem, úgyhogy ezzel nem kellett megbirkóznom.
- És volt már köztetek ....- hagyta abba én pedig elkezdtem fulladozni.
Louis veregette a hátam, majd amikor már tudtam beszélni komoly fejjel apára néztem.
- Szerinted?
- Védekeztek? - rohant el anya.
- Most komolyan ezt csináljátok? -akadtam ki.
- Nem édesem, csak beszélgetni próbálunk. És Louis mennyi gyereket szeretnél?- érdeklődött anya.
- Mindenféle képpen egy fiút elsőnek, utána meg jöhet a focicsapat összeállítása.
- Egy foci csapatnyi gyereket szeretnél?- kérdeztem vissza.. Ezt azért megmondhattad volna.
- Te sem árultad el, hogy a középső neved, Caroline. Na meg persze akkor volna kiket megtanítanom focizni.
- Harry bácsi meg lehetne a kapus. -nevettem
- És Niall vinné a csapatot kajálni.- mosolyogta.
- Ha már itt tartunk mi a szándékaid az én kislányommal miből akarod majd eltartani a családot, ha majd arra kerül a sor? - faggatózott apa.
- Kiállok a színpadra.- adta a választ egyöntetűen Louis és véletlen lelökte a villát.
Louis éppen térdelt előttem, amikor apa egy kicsit kiegyenesedett.
- Ugye nem akarod megkérni a kezét a lányomnak?- kérdezte anya.
- Nagyon remélem, hogy csak a villáért hajoltál le fiam.
Louis leült a székre és mozdulatlanul figyelte az eseményeket
- Egyébként szerettem volna, de ön csak a villát adta nekem a lánya keze helyett.- mondta Louis egy pár perc után.
- Hozzád megyek!- pattantam fel.
- Senki nem megy senkihez, főleg, hogy csak alig pár hónapja ismeritek egymást- vette el az örömömet anya.
- 16 hónapja.- javítottam ki.
- És mi a helyzet veled?- nézett rám apa.
- Azon kívül, hogy hamarosan az újságon fogok szerepelni, hát nem is tudom...- gondolkoztam el a sulin, hogy ismertessem-e velük.
- Mért lennél az újságokon?- rázta a fejét apa.
- Mert, ha velem marad, amit nagyon remélek akkor az újságírók és a rajongók kíváncsiak lesznek.- világosította fel Louis a szüleimet.
- Ez a hátránya annak, hogy az ember egy világsztárral jár.
- Sztárral?-értetlenkedett apa.
- Igen.- bólintottunk egyszerre.
- De, nyugodjon meg Mrs Cambelle vigyázok a lányára.- hitegette anyámékat Louis.
- Én ebbe a házba csak akkor leszek nyugodt, ha elviszed innen ezt a dögöt. - fordult felém anya.
- Úristen Szíviről meg is feledkeztem.- mondtam mire Louisnak kikerekedtek a szemei.
Felszaladtam a régi szobámba, hogy megnézhessem az én kis Szívimet.
- Szia Szívi.- léptem be a szobámba.
- Hiányoztál.- jött a válasz.
- Te is nekem.-dőltem le az ágyra.
Hallotam, hogy valaki megáll az ajtó előtt. Rögtön tudtam, hogy Louis akarja kideríteni, hogy kicsoda is Szívi.
- Nem is tudtam, hogy bírtam ki nélküled, több mint egy évet.- mentem az ajtóhoz.
- Hiányoztál.- jött utánam.
Kinyitottam az ajtót, majd megindultam lefelé, közben adtam Louisnak egyet a csókjaim közül, de ő ezt nem viszonozta.
- Mi a baj Tommo?- néztem a szemébe.
- Semmi.- válaszolta egy kicsit hisztis hangnemben.
- Talán féltékeny vagy?- pipiskedtem feljebb magam.
- Nem.- fordította el a fejét.
- Akkor ugye nem baj, ha Szívi is velünk jön?- kérdeztem, mire éreztem, hogy megfeszülnek az izmai.- Tudtam, hogy féltékeny vagy!- röhögtem.
- Jó, hogy féltékeny vagyok, mikor azt sem tudom, hogy ki az a Szívi.
- Maara. -válaszoltam nemes egyszerűséggel.
- Az ki?- kérdezősködött tovább.
- Én. - válaszolta helyettem az én kis Szívim, amint felült a vállamra.
- Most azt akarod nekem mondani, hogy Szívi egy papagáj?
- De te akkor is féltékeny voltál rá.- nevettem.
- Nem tudtam. - védekezett.
- Semmi baj egyébként én hívom így anyáméknak dög marad.
- De ugye azzal tisztába vagy, hogy a többiek majd ki csattannak, hogy ilyen kis kedves állattal leped meg őket.
- De ugye nem baj?- kérdeztem
- Nem legalább nem leszel egyedül, ugyanis hamarosan turné! Hacsak nem akarsz velünk jönni.
- Majd meglátom.- nyomtam egy csókot az ajkára amit most már viszonozott.
- És van valami híred Robinról? - kérdezte mikor szét válltunk.
- Semmi.- ráztam a fejem.
- Akkor legyen egy aggodalmas sex?- vizsgált végig.
- Itt és most? - tártam szét a karom.
- Nem holnap és a tetőn. -nevetett.
Ledöntött az ágyra és elkezdte a nyakamat csókolgatni. Egy kis idő után a ruhám leszedésével próbálkozott, de én nem engedtem meg neki. Az idill pillanatokat anya zavarta meg.
- Hát ti mit csináltok?- jött be az ajtón.
- Csak lefeküdtünk aludni.- ültem fel az ágyon.
- Persze.- vágta be maga után az ajtót.
- Tervez valamit!- jelentettem ki.- Túl jól ismerem, ahhoz, hogy egy ilyent ennyire lazán fogadja.
- Hát nem tudom. - csókolta meg a nyakam Louis.
- Gyertek le persze, ha csak rá értek.- kiabált anya.
- Most kezdődik csak a vég.- szóltam el magam.
Louis csak nevetett rajta. Megindultunk lefelé. Louis szorosan utánam jött és rákulcsolta a  kezét az enyémre. Maara is velünk jött és szerintem örült is, hogy lejöhet velünk a szobából. Mint kiderült anyám a haza érkezésemre áthívták az egész rokonságot. De a bajok csak ott kezdődtek amikor az unokatesóim meglátták Louist, hisz hatalmas 1D rajongók.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - sikították el magukat.
- Atya úristen Louis Tomlinson ebben a házban!- kapkodta a levegőt a legfiatalabb.
- Mikor csináltok Twittercamot?- rohant oda a másik.
- Mikor mutatod be a barátnődet a nyilvánosságnak?
- Befejeznétek!- szóltam rájuk, majd leültem Louissal a kanapéra.
- Köszi.- ölelt át.
- És Carly, hogy megy a suli?- kérdezte a nagyim.
- Hát tudod nagyi...- nem tudtam mit mondani, mert anya úgy nézett mint aki azt a pillanatot várja, hogy rossz választ adjak. - Még nem buktam meg semmiből, bioszból pedig egyenesen kitűnő vagyok.
- Na végre valmi jó hírek is.- mondta a nagyim.
- És mit takar ez az úgynevezett biosz?- tette fel a kereszt kérdést anya.
- Van külön tanárom. - vágtam rá.
- Mond, hogy nő.- nézett mérgesen anya.
- Csak miattad mondom, nem az.
- Carly ne idegesíts!- vörösödött anya.
- Hát akkor mit szólnál, ahhoz ha azt mondanám csak levelezőn vagyok a suliba?
- Megkopasszalak? De bízom benne, hogy most csak direkt idegesítesz.
- Ne, de ha megkérnélek befested a hajam? És igaz anya csak levelezőn vagyok a suliba.
Anya feje totál vörös lett, de nekem még volt kedvem viccelődni.
- Ilyen hajat szeretnék.- nevettem, majd láttam, hogy a rokonaim Louist taperolják.- Menjetek már a fenébe.- löktem félre őket.
- Köszi édes még egyszer.
- Carly mért taperolod az uramat?
- Mert amíg az én uram addig neked tapu.- hessegettem el.
- Hátsó ajtón nem lóghatnánk meg?- nézett rám kölyök kutya szemekkel.
- Ha lassan megindulunk nem tűnik fel nekik, de Maarat is vinni kell.- integettem az én okos madaramnak.
Rászállt a vállamra és adtam neki egy rövid utasítást, hogy szálljon ki a konyhába és lökjön le valami nem annyira törékenyt. Kiszállt, majd perceken belül csörömpölés hallatszott.
- Megyek!- indultam ki.
Írtam egy rövid üzenetet és eltettem anya titkos helyére, hogy holnap még visszajövünk, de most el kell mennünk, mert Louist zavarja a sikongató családrész. Eltettem az üzenetet, majd kikiabáltam Louisnak, hogy jöjjön segíteni.
- Mi a baj ?- rohant be.
- Gyerünk.- suttogatam.
- És a cuccunk?
- Majd holnap beugrok érte, csak gyere.
Elindultunk gyalog és a legközelebbi szállodába kivettünk egy szobát. Kértem időpontot, holnapra a régi fodrászomhoz szóval még oda is el kell mennem holnap.

33.rész

+18-as részt tartalmaz:
*Ashely szemszöge*
Végre mindenki lelépett. Liam elment Párizsba, hogy haza hozza Robint. Bár szerintem nem fog többet repülőre ülni.  De ami még ennél is rosszabb az, hogy nem emlékszik semmire csak a nagynénjére és arra a bájgúnár James nevű figurára és amilyen paraszt állat azt mondta Robinnak, hogy járnak. Erről Liam még nem tud, bár szerintem ha tudná Jamesnek vége volna, mert ha egyszer bedühödik vége a szépfiúnak. Zaomi (Zayn+ Naomi) és Leiall (Niall+ Lexie) párosítás kísérte el, hogy ha kell lefogják Liamot. Carly és Louis szülői látogatás terveztek be Carlyékhoz. Vajon lesz valami balhé? Hisz a drága barátném nem mondta el a szüleinek csak tegnap előtt, hogy járnak Louissal. Gondolkodásomból Harry zökkentett ki, ahogy forró csókokkal árasztotta el a nyakamat.
- Nyugi egy kicsit lazíts!- simogatta a hasam.
- Mi van ha nem fog vissza jönni az emlékezete?. - néztem bele a zöld szemébe.
- Ne aggódj, minden megoldódik.- fordított maga felé.
- De mi fog történni ha...- nem bírtam befejezni, mert a kezét a számra tette.
- Ne gondolj semmi rosszra. A legeslegrosszabb az, hogy Louist puskával kergetik el a családi birtokról.- mondta mire én elmosolyodtam.- Látod ezt a mosolyodat szeretem benned. -
- Csak ezt?
- Nem csak ezt hanem mindent. - csókolgatta a nyakamat.
- Ne most túl ideges vagyok. - fordultam el.
- De olyan cuki és izgató, ha ideges vagy, szóval nem tudok megállni, ne is kérd!- mondta és leszedte a pólómat.
Hátra hajtottam a fejem és élveztem a pillanatot. Legalább lenyugodtam. A fogával leszedte a melltartómat majd eldobta ami a csilláron kötött ki. Ledöntött az ágyra és a nyakamtól a nadrágom vonaláig apró csókokat lehelt a testemre. Melleimet masszírozta meg majd a szájával kényeztette.
- Nagyon sok rajtad a ruha. Nem gondold?- mondta nekem.
- Te mondod?
Nem hagytam neki időt a válaszra. Fordítottam a helyzetünkön és felültem az ágyékára. Leszedtem róla a pólóját majd lerángatta rólam a nadrágot. Elkezdte csókolgatni a nyakamat majd áttért a szívásra. Kéjesen felnyögtem. Felbátorodott majd letépte rólam a bugyimat és a szoba másik végébe dobta. Válaszul leszedtem róla a boxerét, majd belemarkoltam a férfiasságába közben a nyakát harapdáltam. A kezemmel az erekcióját kínoztam. Minden érintésemre felnyögött. Harry a csiklómat masszírozta az ujjával. Egyik pillanatban felpattant az ágyról és az asztal felé vette az irányt. Az egyik gondolatom, hogy megunta a másik pedig, hogy már nem bírja elviselni az én kínzási technikámat. Mikor visszaért egy gumit láttam a kezébe. Felhúzta majd belém hatolt. Aprót nyögtem. Várt egy kicsit majd elkezdett mozogni bennem.
- Mindjárt Harry. - nyögtem bele a csókunkba.
- Várj egy kicsit. - suttogta a fülembe.
Egymás nevét nyögve élveztünk el. Kiszállt belőlem, majd felállt és kidobta a kotont és visszabújt mellém az ágyba.
- Imádlak. - bújtam hozzá közelebb.
- Én is kis asszonykám.- puszilta meg a homlokom.
Jó darabig feküdtünk az ágyban amikor lentről ajtó csapódát hallodtam.
- Mi volt ez?- emeltem fel a fejem.
- Biztos csak a szél.- mormogta Harry.
- Ha te mondod!- tettem vissza a fejem a mellkasára.
Nem hagyott nyugodni, hogy  valami vagy valaki lent randalírozik a földszinten. Egyik pillanatban megcsikordult valami és én rögtön éreztem, hogy valaki van a lakásba. Harry védelmezően átölet én pedig becsuktam a szemem.
- Hol vannak a többiek. -rontott be valaki akit én rögtön felismertem.
- Paul!?- ugrott ki mellőlem Harry.
- Még egyszer megkérdezem.Hol vannak a többiek?- dagadt egy ér a homlokán idegességében.
- Párizsban. -fordultam meg az ágyon.
- Tényleg és tőlem mért nem lehet elkéredzkedni?- fonta össze maga előtt a kezét.
- Hát csak azért...- dörzsölgette a tarkóját az én kis göndörkém.
- Robin balesetet szenvedett és Liamet így is alig lehetett visszatartani.- segítettem ki.
- Értem, de azért szólhattatok volna.- fújt ki egy adag levegőt Paul.
- Bocs Paul. - mondtuk egyszerre Harryvel.
- Harry mit beszéltetek Liammel?- nézett rá Paul.
- Annyit mondott, hogy maradt az a terv és, hogy akkor ők már oda jönnek. - mondta Harry én pedig mint egy tudatlan kisgyerek ültem az ágyon magam elé tartva a plédet.
- Jó akkor intézkedjetek és majd ha a többiek haza jönnek akkor esetleg elmagyarázhatod neki is.-bökött felém Paul.
- Csak én nem értem mi folyik itt?- fogtam szorosabban a plédet.
- Na jó akkor jó mulatást és Harry könyörgöm Ésszel!- hangsúlyozta Paul.
Harry lekísérte Pault én pedig csendben vártam, hogy visszajöjjön az én göndör lovagom. 10 perccel később harci díszben állt előttem.
- Nem gondolod, hogy sok a ruha?-mosolyogtam rá.
- Nem mert mennünk kell!- dobta oda a bugyimat a földről.
- Ez most komoly?- néztem rá kölyökkutya szemekkel.
- Igen.- bólintott majd kiment.
Elkezdtem öltözködni amikor kinyílt az ajtó.
- Kész vagy gyönyörűm?- nézett rám 3 doboz.
- Kéne?
- Fogd azt a dobozt ami az asztalon van és hozd le. - utasított.
Megragadtam az egyébként pihe könnyű dobozt. Elindultam Harry után, majd amikor a lépcső közepe felé jártam Harry megállított.
- Nem ismerős ez a bugyi? - lengette a rózsaszín bugyit a lépcső alján.
A reakcióm annyi volt, hogy elejtettem a kezemből a dobozt aminek a tartalma a lépcsőn végig borult.
- Mire kell neked ez a sok...- bámultam a földre.- gumi?
- Fő a védelem!- lépett fel mellém majd megcsókolt.

32.rész

*Ashley szemszöge*
Naomi kinyomta a Tv-t én pedig lerántottam Liamet az ágyra.
- Nem halhatott meg az képtelenség! Nem az nem lehet. - hajtogatta folyamatosan Naomi.
- Utána megyek! - állt fel Liam.
- Nem mész te sehova!- löktem vissza az ágyra. - Nyugodj meg kitalálunk valamit. - nyugtatgattam.
- Én... én szeretem Robint! - szalad ki belőle.
- Jó ezt tudjuk, de nem értem, hogy mért nem mondtad el.- idegeskedett Lexie.
Én elmentem felhívni a többieket, hogy jobb lenne, ha most azonnal hazajönnének, de Carly persze ezt is elbolondozta.
- Carly utoljára mondom, hogy ez nem telefonos beszélgetés.
- Ashley ha fontos volna elmondanád.
- Robin gépe lezuhant.- fújtam ki magamból.
A vonal megszakadt én pedig éppen egy rohanó Liamet állítottam meg azzal, hogy kiléptem a konyhából.
- Liam nem voltunk elég világosak azzal a ténnyel, hogy maradj ahol vagy?
- De Robin...- mutogatott az ajtó irányába.
- Nézd ezt vedd be és aludj egy kicsit addig hátha a többiek is megjönnek. - adtam át egy szem nyugtatót.
- Mire?
- Csak nyeld le.
Liam felment én pedig gyorsan visszarohantam a többiekhez.
- Na mi legyen? - ült az ágyon Naomi.
- Hívjuk fel?- vettet fel Lexie.
- Na akkor mi van Robinnal?- törtettek be a többiek.
- A híradóba bemondták, hogy egy magángép zuhant le Párizstól nem messze. 1 halálos és egy súlyos sebesült volt.
- És mit tudunk Robinról?- ölelt át Harry.
- Semmit, de mindjárt megtudjuk. - tárcsázott Naomi.
Három csörgés után felvette és mivel ki volt hangosítva mindenkinek egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját.
- Halló tessék? - vette fel Robin.
- Robin jól vagy?- kiállottam el magam.
- Ki maga?- kérdezte Robin.
- Nem emlékszel én vagyok Ashley. - ismertettem a barátnőmmel.
- Add ide kicsim majd én neked pihenned kell. - hallottam egy ismerős hangot. - Halló tessék?
- Bemutatkozni luxus? - kérdeztük egyszerre.
- James Lewis.
- Te rohadék, hogy... mi a helyzet Robinnal? - nyugodott le Louis.
- Amnéziás, de rám és a nagynénjére emlékszik.- nyilvánította ki James.
- És akkor nem is emlékszik semmire?- idegeskedett Zayn.
- Nem,de ha nem haragszotok most mennék az én kis virágszálamhoz.- csapta le a telefont.

- Liamnek egyenlőre ne szóljunk! - tanácsoltam.
- Miről nem akartok nekem szólni? - állt a lépcsőn és furán vizsgált.
- Arról kedves Liam. - karolta át Carly.- hogy Lexie, Naomi, Niall és Zayn elkísérnek holnap Párizsba.
- Akkor megyek csomagolni!- rohant el.
- Sok sikert! - paskoltam meg Naomi és Lexie vállát.
- Ez a te hibád! Mért nem te mész?- néztek a lányok Carlyra.
- Mert mi Louisszal megyünk anyámékhoz!- védekezett.
- Hullatom könnyeimet! - mondta Lexie egy kicsikét pipán.
Most, hogy azt legalább tudjuk, hogy Robin életben van és, hogy hallottuk a hangját valamennyivel nyugodtabb vagyok.

*Robin* 

Homályosság telepedett a szemem elé. Fogalmam sem volt, hogy mi a franc történt. Egy nagy szobában feküdtem ami kellemes érzetet keltett, de legszívesebben elszaladtam volna. Elkezdtem feszengeni amikor valaki megszorította a kezemet. Elfordítottam a fejem és gyenge fájdalom állt a nyakamba.
- Jól vagy kincsem? - szorítottam meg a hölgy a kezemet.
- Ki maga? - néztem a tök idegen hölgyet.
- A nagynénéd vagyok.- mondta én pedig csak egy enyhe fejrázással válaszoltam.
- Szia édes. - jött oda egy fiú és nyomott egy csókot az ajkamra.
Annyira idegen volt ez a csók, hogy mikor elengedte az ajka az enyémet én csak a számhoz nyúltam.
- Rám sem emlékszel?- kérdésére én csak a fejemet ráztam.- James, a barátod.
A barát szó elkezdett visszhangozni a fejemben, majd barna szempár jelent meg előttem.
- James!?- kóstolgattam az új információt.
- Mondjad édesem, fáj valamid. - ült az ágyamra, majd megölelt.
-  Megyek és szólok az orvosnak. - indult ki a hölgy aki a nagynénémnek vallja magát.
- Rendben Alberta. - mondta James.- Annyira szeretlek!- csókolt meg ismét.
- Majd ha emlékszem akkor elmondom a véleményem. Egyáltalán mi történt?
- Nászútra mentünk és a nénikéddel és az apámmal Cannes-be - mesélte,de a telefonom megzavarta  oda nyúltam, hogy felvegyem.
- Halló tessék? - vettem fel.
- Robin jól vagy?- kiállottam el valaki magát.
- Ki maga?- kérdeztem.
- Nem emlékszel én vagyok Ashley. - mondta és hallottam a hangján, hogy valami nagyon rosszul esett.
- Add ide kicsim majd én, neked pihenned kell. -vette el tőlem a telefont James.- Halló tessék?- ment ki a kórteremből.
Mikor visszajött én csak mosolyogni tudtam, de olyan rossz érzésem volt ami nyugtalanított.
- Amit az előbb meséltél? Az igaz?- kérdeztem.
- Mért hazudnék neked?- ült mellém az ágyra.
Nem tudtam tovább várni rá ébren, annyira fáradt voltam, hogy majd leragadtak a szemeim. Egy- két pillantást vetettem a körülöttem lévő tárgyakra, de utána rögtön el aludtam. Másnap mikor felébredtem James feküdt mellettem.
- Mi történt? - pislákoltam.
- Megműtöttek még tegnap és egész idáig aludtál. -puszilta meg a homlokomat.
- Akkor most milyen nap van? - kérdeztem totál idő zavarodottan.
- Hétfő, szinte egy egész napot végig aludtál, hát fogalmazzunk úgy, hogy egy fél napot a műtőben töltöttél.
- Áh látom felébredt a kis Csipkerózsika. - rántotta fel az ágyról Jamest az orvos.
- James menj és nézd meg apádat, hogy jobban van-e már. - nagynéném.
- Mert mi történt vele? - próbáltam fel ülni.
- Ő komolyabban sérült meg. - mondta a nagynénén.
- És, hogy érzed magad?- vett elő egy lámpát a zsebéből.
- Egész jól.-válaszoltam.
- És doktor úr megtudták már állapítani, hogy melyik amnéziában fekszik az unokahúgom?
- Igen ez az egyik leggyakoribb fajtája úgy nevezik, hogy Retrográd amnézia.
- Az milyen?- kérdeztem.
- Az a típus amikor a baleset előtti időre nem emlékszik a beteg.- fordult a nagynéném felé.
- És visszatér az emlékezete?- érdeklődött a nénikém.
- Idővel biztosan, bár rengetegen nem nyerik vissza, de én tudom  javasolni azokat a terápiákat amik hatásosak szoktak lenni. - ült az ágy szélére az orvos.
- És mik azok Doktor úr?
- Hát az egyik ami 99% esélyt ad a gyógyulásra, hogy az erre kifejlesztett gyógyszerek segítségével vissza kaphatja az emlékezetét a kis hölgy. A másik variáció pedig, hogy szépen lassan újra megismerkedik a barátaival és azok majd segítenek neki visszanyerni az emlékezetét.
- És az is esélyeket táplálhat?- állt fel a nénikém.
- Egy idő után egész biztos, de az is lehet, hogy sohasem nyeri vissza az emlékeit. Na de nézzük, most, hogy magadhoz tértél, hogy van-e esetleg agyrázkódásod is.
Az előbb elővett zseblámpáját elkezdte a szemem előtt húzogatni én pedig követtem a fényforrást a szememmel.
- Úgy látom, hogy a pár repedt bordádon és az amnéziádon kívül nincs semmi baj. - nyugtatott meg az orvos.
- Ööö...
- Nyugi a bordáidat már helyre raktuk szóval csak sokat kell pihenni és semmi hirtelen mozdulat.-  mosolygott kedvesen a doki.- Tudnánk odakint beszélni? - nézett a nagynénémre.
- Persze. - indultak ki épp amikor James bejött. 
- Na??-  csukta be az ajtót.
- Mi na?- kezdtem egy kicsit érezni az erőmet.
- Mit mondott a doki?- ült le mellém.
- Muszáj elmesélnem, fáradt vagyok.- fordítottam el a fejem.
Az infúzió csepegését figyeltem amikor James elkezdte csókolgatni a nyakamat. Valami hang a fejemben azt súgta, hogy ezt nem szabad én pedig megpróbáltam ellökni magamtól. Kevésnek bizonyult az erőm az erős testéhez képest.
- Akarlak!- harapta meg a nyakamat amire én felnyögtem.
- Szerintem ezt az orvos nem javasolta.- szólalt meg valaki James háta mögül.


*Liam*
(Vasárnap délután és Hétfő reggel)
Alig aludtam. A többiek nem mondanak semmit Robinról.
- Kész vagytok? - rontottam rá Mr. és Mrs. Tükörre.
- Ha te mondod. - mondta Zayn majd felkapta a táskát.
Átrohantam Niallékhoz, majd elkezdtem ugrálni az ágyon, mint egy kisgyerek. Niallék nem nagyon akartak reagálni az ébresztőmre.
- Gyertek már! - kérleltem.
- Megyünk csak még 5 perc. - nyöszörögte Lexie.
- Ne már! - indultam ki. - Gyerünk!
- Liam megtennéd, hogy vársz! A repülő csak este indul.- nyöszörgött a takaró alól Niall.
- Akkor miért mondtátok, hogy reggel indulunk?
- Azért mert mi levisszük Louist és Carlyt a szüleihez.- jött be az ajtón Naomi.
- És akkor én mit csináljak addig itt?
- Gyere velünk! - ajánlotta fel Zayn.
- Jó, de mért nem mennek le ketten?
- Louis ivott egy kicsit és Carly is meghúzta legalább is ezt mondták.
- Vagy csak annyit akartak, hogy levidd őket.- mondtam.
- Jó akkor ti intézzétek el, mi meg szunyókálunk még egy kicsit. - húzta magukra a paplant.
- Gyere! - rántottak ki a szobából.
Lementünk a földszintre ahol Harry szobrozott.
- Liam jó hogy jössz! - kiáltott fel mikor meglátott.
- Mi az?
- Gyere. - hívott félre. - Na szóval a múltkor amiről beszéltünk az még most is áll?
- Ja.- bólintottam.
- Oké, akkor Ashleyvel mi megcsináljuk, ti pedig már oda gyertek.
- Szerintem is, mert most mát kezdenek felfigyelni a lányok mozgására.

- Jó és mikor jöttök vissza?- kérdezte Hazza.
- Amint kiengedik a kórházból. - indultam a cuccomért.
- Liam csak ésszel!- vigyorgott Harry.
Nem értettem a célzását, szóval kirongyoltam az utcára, ahol a többiek vártak.
- Na végre indulhatunk!- tapsol kettőt.
Harlow nincs messze, de látszott Carlyn, hogy ideges. Az út csendesen telt, de mikor odaértünk Carly nem mert kiszállni a kocsiból.
- Na mi lesz?- kérdezte Naomi.
- Anyám nagyon pipa lehet!
- Majd megvédelek!- csókolta meg Louis.
- Akkor te még nem ismered a szüleimet!- nyitotta ki az ajtót.
- Minden rendben lesz, de így miattatok fogjuk lekésni a gépet.- csattant ki Zayn.
- Jó megyünk már!- szálltak ki.
Megvárták, hogy mi elhajtsunk, de mikor mi kanyarodtunk a sarkon ők még mindig kézen fogva álltak a kocsifelhajtón.
*Kicsit később*
- Gyerünk! Gyerünk!- pattogtam mint a nikkelbolha amikor átadtam a jegyemet.
- Liam nyugi, már csak be kell szállnunk.- nyújtotta át a jegyét Niall.
- Liam egyáltalán, hogy akarod visszahozni Robint?- kérdezte Naomi.
- Ezen még nem gondolkodtam. -rángattam a vállamat.
- Akkor tedd és maradj csendben.- válaszolt Zayn.
Beszálltunk, majd mindenki elfoglalta a neki szánt helyet. Mindig meg van annak az átka, ha az embert egyedül van. Niall és Lexie egymás vállán aludtak ugyanúgy ahogy Naomi és Zayn. Én beszorultam egy kislány mellé akinek 5 percenként valami baja volt. Aggódtam Robinért mivel egyikőjük sem akarta elárulni, hogy mi van vele habár a beszállásnál Naomi utalt rá, hogy életben van. Elég sokáig gondolkoztam, hogy Robint miképpen visszük majd haza, de egy kézen fekvő megoldás sem érkezett. A gondolkodást mély álom követte aminek a részletei olyan zavarosak voltak, hogy szinte örültem, hogy a stewardess keltegetett. Már mindenki felkészülten várta a leszállást, míg én holdkórosan keresgéltem a felsőmet ami időközben lekerült rólam. Mikor leszálltunk a gépről Zayn és Naomi elmentek megkeresni a csomagjainkat, majd mikor megjött a turbékoló gerle pár elindultunk egy közeli szállodába, hogy a cuccainkat letehessük. Lexie zseniális ötletének hála megtudtuk melyik kórházba van. Mikor odaértünk a kórházba megkérdeztem melyik szobába van. A recepciós tök értetlen fejjel nézett végig a mi kis csapatunkra, majd Naomi asztalcsapkodásának hála elárulta.
- A 16-os kórterem.- mutatta a hölgy.
Míg a többiek ezt hallgatták én már javába a szoba felé rohantam. Zayn kapta el a kezemet, majd rám nézett.
- Liam figyelj Robinnak amnéziája van és nem emlékszik semmire.
- De...De nekem ezt mért nem mondtátok?- értetlenkedtem.
- Liam azért, mert tudtuk, hogy akkor már rég itt lettél volna ezt láttuk a legjobb megoldásnak.- lépett oda Lexie.
Megfogtam a kilincs ajtót, majd benyitottam. Megláttam, hogy egy fiú ül az ágyon és rá van hajolva valakire Robinra.
- Szerintem ezt az orvos nem javasolta.- szóltam eléggé ideges hangon.
A srác felnézett, de ha ölni tudott volna már lehet, hogy nem élnék.

31.rész

Amint leültem a helyre James leült mellém és a vállam felett áttette a kezét.
- Annyira szép pár vagytok! - mosolygott a nagynéném.
- Mi! - ugrottam fel mellőle. - Te azt mondtad, hogy járunk, de hogy adott ki ilyet az eszed és, hogy...- mondtam volna tovább de befogta a számat.
- Csusss!!- csitított el. - Csak az utazás végéig.
- Nem most azonnal elmondom neki! - indultam a pezsgőt ivó nagynénémhez.
- Robin kérlek. - nézett rám kölyök kutya szemekkel.
- Nem! Alberta néni el kell mondanom neked valamit.- mentem oda.
- Mondjad szívem. - ütögette meg a kanapé ülő részét.

- Szívem? Mióta... mindegy- legyintettem. - azt akarom mondani, hogy én nem járok Jamesszel.
- Jól van Robin, de nagyon kedves fiú. - mosolyogta.
- Jó, de majd én eldöntöm, hogy ki a kedves és ki nem és James egyáltalán nem az.
- Most összetörted a lelki világomat.- ült le az egyik fotelba.
- Nem tudlak sajnálni! - öltöttem ki a nyelvemet majd leültem a másik szabad fotelba.
- Azt a nyelvet máshol eltudom képzelni! - mosolygott idegesítően.
- Undorító vagy! - csattantam ki majd kivettem a táskámból az újdonsült gépemet.
Bekapcsoltam és előkerestem a Liamtől kapott CD-t és betettem. Bedugtam a fülest és elkezdtem megnézni a videót amit találtam rajta.  Törökülésbe húztam a lábaimat és megláttam 6 db rajzot és a fiú neveit.
- Mi a...- nem fejeztem be, mert James folyamatosan engem bámult már már zavaróan. - Nem esett még ki a szemed?
- Ilyen szép látvány miatt nem tud.

- Fogd be! - tértem vissza a lábam tanulmányozására.
Nem emlékeztem, hogy mikor rajzoltak volna rá, de nagyon tetszett. Nem mind felismerhető, de azért kitudtam venni Harry macskáját, Loui répáját, Niall lóheréjét Zayn tükrét( vagy legalábbis remélem, hogy az volt) és Liam kanalát. Visszahúztam a nadrágom, mielőtt meglátja valaki. A CD menet közben elindult én pedig még azt sem vettem észre, hogy felszálltunk. A CD-n Give Me Love - Ed Sheerantől szólalt meg és mivel sokszor hallottam már Liam szobájából így felismertem. Előbukkant egy- két kép a tegnap estéről én pedig elmosolyodtam. Ugyanis volt ott olyan is amikre én egyáltalán nem emlékszem.  A kamera mögött nagy valószínűséggel Liam állt vagy épp Naomi hisz ők itták úgymond a legkevesebbet. Egyik pillanatban én és Carly bukkantunk elő amin melltartóba és bugyiba civakodunk a tejszínhabos flakonon. A következő képen pedig az arcomról próbálom leszedni Naomi és Lexie segítségével a tejszínhabot. Elkuncogtam magam, de egy pillanat múlva meleg szuszogást éreztem a nyakamon és mikor felnéztem James állt mögöttem.
- Még tejszínhabbal a képedben is annyira jól nézel ki. - mosolygott szemtelenül.
- Megtennéd, hogy a magán életemet békén hagyod. - kérleltem.
- Meg tegyem? Ne tegyem? - tanakodott el.
- James jönnél egy kicsit segíteni! - utasította Adam a fiát.
Mire elvágódott mellőlem egy videóhívás panel jelent meg. Elfogadtam majd egy barna szempár meredt rám.
- Robin! - jött be a kép amin Ashley jelent meg.
- Ashley!- mondtam én is lelkesen, de kisebb hanggal.
- Hé mi is itt vagyunk. - jött be a képbe Naomi és Lexie.
- Sziasztok! Na mi újság az elmúlt...- néztem az órára. - 2 órában?
- Semmi egyébként hova is mentek?- ment hátrébb Ashley.
- Hat ha minden igaz Cannesbe.
- Igen minden igaz. - ült le a karfára James.
- Meg tennéd, hogy kiszállsz a vonalból. - mondta mérgesen Lexie.
- Egyáltalán ki a fene vagy?- kérdezte Ashley.

- Megtehetném, de nem teszem.- kezdte fogdosni a lábamat. - Egyébként James.
- Nem mondtam még, hogy elegem van belőled! - rúgtam le a kezét.
- Mért ez olyan jó érzés! - csúsztatta végig a combomon a kezét.
Bele borzongtam erre ő csak nevetett.
- Kopj le!- fordultam el.
- Na jó mi csak ennyit akartunk, majd beszélünk ha odaértetek.- köszöntek el a lányok én pedig lecsuktam a gép fedelét.
- Jobb lesz, ha hozzám se szólsz.- vágtam a fejéhez egy ásványvizes palackot, majd előszedtem az mp4-et.
- Neked meg mi a bajod van? A múltkor még olyan készséges és kedves voltál. - fogdosta tovább a combomat.
- Ha nem fejezed be!- vágtam rá a kezére. - Szerelmes lettem, megkomolyodtam.
- És ki a szerencsés? - kíváncsiskodott.
Köpni, nyelni nem tudtam a kérdésére és hála nagynéném mentő szavainak elterelődött a téma, de percekre rá válaszoltam neki.
- Liam Payne.
- Mi van vele? - nézett rám értetlenül.
- A szerencsés.
- Komolyan egy olyan pasiba vagy belezúgva akit még sosem láttál és még nyálasabb pasit sem találhattál volna.
- Hogy mit mondtál?!
- Azt, hogy a One Direction nyálas kis buzikból áll akiknek meg van mixelve a hangjuk.
- Ezt most szívd vissza! - tanácsoltam neki.
- Mert mi lesz?
Összeszedtem minden lendületemet és arcon vágtam. A lendületem miatt elbillent a feje. Egy kicsit fogdosta a piros helyet, majd mikor levegőt vett a repülő pedig megdőlt oldalra. Pánikba estem és belekapaszkodtam az ölébe amibe beleborultam a repülő dőlése miatt.

*Ashley szemszöge*( Még Robin indulása előtt)
Éppen beléptem Robin szobájába, ahol Harry egy fekete bugyit szorongatott.
- Egyébként jó a bugyid! - jelentette ki Harry.- Melltartóba nincs? Ashleynek kéne egy ilyen. - hallottam Harry hangját.
- Nem tudom! - közölte Robin.
- Milyen melltartóm nincs? - lépetem be végszóra 
- Ilyen. - kapta ki Robin kezéből a fekete darabot.
- Ilyenem van és épp ez van rajtam.- indultam meg kifelé.
- Tényleg. - csillant meg Harry szeme.
- Na akkor szia és jó utat! - rohantunk ki.
- Ebbe meg mi ütött? - lépett be éppen Naomi.
Bementünk a szobába és Harry felkapott és a falhoz szorított. 
- Annyira hiányoztál! - nyögte.
Ledöntött az ágyra és heves csókolózásba kezdtünk. Valami rezgést éreztem a combomnál.
- Harry ennyire begerjedtél? - kuncogtam.
Harry elkezdett a zsebében kotorászni, majd előkapta és felvette.
- Tudod Louis te mindig a legrosszabbkor tudsz zavarni. - vette fel a telefont.
- Mit akar? - suttogtam.
- Nem most nem megyek, épp Ashleyvel vagyok szóval...
- Ott lesz! - vettem ki a kezéből a telefont.
- Oké akkor mond neki, hogy siessen.- mondta Louis és letette.
- Ez most mire volt jó? - nézett rám kölyök kutyus szemekkel.
- Arra, hogy elmenj segíteni. - csókoltam meg.
Lementünk az földszintre és mikor Harry elment már a lányok nagyban munkálkodásban voltak.
- Mit csináltok? - léptem be a konyhába.
- Próbáljuk Robint elérni. - mondta Lexie.
- Robin! - kiabáltam el magam.
- Ashley!- mondta lelkesen, de kisebb hanggal.
- Hé mi is itt vagyunk.- kuporodott mellém Naomi és Lexie.
- Sziasztok! Na mi újság az elmúlt 2 órában? - kérdezte Robin
- Semmi egyébként hova is mentek?- mentem hátrébb.
- Hat ha minden igaz Cannesbe.
- Igen minden igaz. - ült le a karfára egy srác
- Meg tennéd, hogy kiszállsz a vonalból. - mondta mérgesen Lexie.
- Egyáltalán ki a fene vagy?- kérdeztem.
- Megtehetném, de nem teszem.Egyébként James.
- Nem mondtam még, hogy elegem van belőled! - veszekedett vele Robin.
- Mért ez olyan jó érzés! - mondta valamire ezek szerint James.
- Kopj le!- fordult el Robin.
- Na jó mi csak ennyit akartunk, majd beszélünk ha odaértetek.- köszöntünk el.
Elment mindenki csinálni a dolgát én pedig odaültem a TV elé és elkezdtem kapcsolgatni csatornáról csatornára. 3 órán keresztül kapcsolgattam amikor az egyik adón bejött a híradó én pedig felcsavartam a hangerőt, hogy jobban halljam.
- Jó estét kívánok ezek a 5 órási hírek!- olvasta fel a bemondó. - Először is egy borzalmas hírt kell közölnöm ma délután egy magán gép zuhant a Párizstól nem messze lévő  tisztásra. A repülőn utazók közül egy súlyosan sérült és egy halálos áldozatot követelt a baleset.
- Gyertek! - ordítottam el magam.
Leszaladtak a többiek is és ugyan úgy mint bennem is megállt a levegő. Liam már majdnem összeesett amikor közölték, hogy a gép Cannesbe tartott. Semmi kétségünk nem volt afelől, hogy Robin szenvedhetett balesetet.

30.rész

Hatalmas hangzavarra keltem fel. A szemem még csukva volt bár már tisztába voltam az eszemmel.
- Ki azaz idióta, aki nem némította le a telefonját. - csapódott be az egyik ajtó.
Kinyitottam a szemem és felültem egy ágyon. Fogalmam sem volt, hogy kerültem oda az utolsó emlékem, hogy Liam és Louis beszélgetnek a többi egy nagy fekete féreglyukba esett.
- Ha megtalálom azt az átkozott telefont lehúzom a vécén! - ordította Carly.
Kikecmeregtem az ágyból magamra kaptam a ruhát ami az ágyam szélén volt és kikukucskáltam az ajtón.
- Na végre Csipkerózsika téged keresnek. - adta át a telefont. - És ha még egyszer hangerőn hagyod estére a telefonodnak annyi.
Átvettem a telefont és észleltem a drága nagynéném nevét a kijelzőn.
- Tessék Ön az Egyszarvú társaság modellügynökség részlegét hívta. - vettem fel viccesen a telefont a többiek pedig halkan kuncogtak.
- Ne szórakozz velem kisasszony már rég itt kéne lenned. - ordított a vonal másik végén.
- Minek és hol kéne lennem? - kérdeztem eléggé rekedt hangon.
- Ahhoz szívem, hogy le ne késsük a repülőtű! - kiabálta még idegbetegebben.
- Az nem a jövőhéten lesz? - döbbentem le.
- Nem kincsem, akkor ezek szerint még becsomagolva sincs semmid? - dühöngött.
- Nincs. - ráztam a fejem, mintha látná.
- 2 óra múlva indulunk, ha nem leszel ott a Heathrow-nál neked véged! - csapta le a kagylót.
- Nekem végem. - ültem le a földre.
- Nyugi megoldjuk. - hajolt le mellém Ashley.
- Gyere akkor induljunk én segítek bepakolni. - mondta Naomi aki a cipőjét ment keresni.
- Ki az aki nagyjából józan? - kérdeztem.
- Liam, de tegnap este óta nem láttam. - kiabált Louis a folyosó végéről.
- Akkor ki annyira nem ittas aki még tud vezetni? - tárta szét a karját Naomi.
- Harry és Niall. - mutatott Harryre Zayn.
- És Harry elviszel? - sürgettük.
- Már vártam, hogy megkérdezd. - mosolygott önelégülten.
- Carly ti pedig szedjétek össze a cuccainkat aztán ha végeztetek akkor fizessetek és gyertek. - adta ki a parancsot Naomi.
Velem és Harryvel együtt 4-en mentünk a házhoz, hisz velünk jött még Ashley és Naomi. Elindultunk, de az út elég csendesen telt a csendet az én dúdolgatásom törte meg.
- Robin figyelj el kell mondanom valamit. - fordult felém Ashley.
- Oké mond. - mosolyogtam rá.
- Liam és te... - kezdett bele, de Harry lefékezett és így Ashley és én is lefejeltük az előttünk lévő ülés támláját.
- Harry! Nem elég, hogy reggel óta fáj a fejem teteje most még te is rátettél egy lappáttal. - fogta a fejét Ashley.
- Miért mi volt a reggeli baleseted? - fordult hátra Naomi.
- Az éjjel a macskák nem bírták tovább és ráestek az kis cicám fejére. - mesélte Harry, de már majdnem a röhögéstől fulladozva.
- Milyen ironikus! A macskára ráesnek a kiscicák. - nevetett Naomi.
- Nem vicces. - fonta össze a kezét Ashley.
Harry felállt a felhajtóra én pedig rakéta ként rohantam fel a szobába csomagolni.
- Robin mi ez a nagy rohanás! - jött be Liam.
- Te, hogy kerülsz ide. Téged kerestünk reggel.

- El kellett jönnöm, mert ezt meg kellett neked keresnem. - nyújtott át egy CD-t majd megpuszilta a homlokomat. - Majd hallgasd meg a repülőn.
- Liam! - állítottam meg. - Köszi.
Mikor kiment én tovább folytattam a ruháim dobálását a bőröndbe. Éppen egy rózsaszínes pirosas felsőt dobtam bele amikor Naomi egy dobozzal jött be.
- Szerintem azt vedd fel.- tette le a dobozt az asztalra.
- Mi az? - mutattam a dobozra.
- Lesz időd még tanulmányozni. Inkább menj zuhanyozz le és öltözz fel. - vette ki a piros felsőt és egy  halász farmert a bőröndből.- Én addig még bepakolok.
- Köszi. - vettem fel a ruhákat.
Elmentem lefürdeni. Nagyon kattogott az agyam. Gyorsan végeztem, hiszen sürgetett az idő. Mikor kiléptem Harry állt az ajtómba.
- Ő Harry beengedsz?
- Persze. - húzódott 2 cm arrébb.
- Ezt most komolyan gondolod? - néztem rá mérgesen.
- Igen férj be itt ha beakarsz menni.
Naomi sehol nem volt a bőröndöm tetején meg egy fekete bugyi virított.
- Egyébként jó a bugyid! - jelentette ki Harry.- Melltartóba nincs? Ashleynek kéne egy ilyen. - emelte fel a csipkés darabot.
- Nem tudom! - kaptam ki a kezéből.
- Milyen melltartóm nincs? - lépett be végszóra Ashley.
- Ilyen. - kapta ki a kezemből.
- Ilyenem van és épp ez van rajtam.- indult meg kifelé.
- Tényleg. - csillant meg Harry szeme.
- Na akkor szia és jó utat! - rohant ki.
- Ebbe meg mi ütött? - jött be Naomi.
- Hajtja a kíváncsiság.- cipzároztam be a bőröndöm.
- Nem akarom tudni.
Levettem az ágyamról a bőröndöm és megindultam lefelé. Sikeresen megbotlottam és gurultam a bőröndöm után én is.
- Robin mi a francot csinálsz? - szaladt oda Lexie.
- Csúszdázok mért minek látszik? - keltem fel.
- Őrült. - nevetett.
- Robin ezt fenn hagytad. - hozta utánam a dobozt.
- Micsodát?
- Ha jól látom, azt amit Harry oly szépen kidobott az ablakon. - tájékoztatott Lexie.
- ÓÓ... nem kellett volna. - tettem bele a táskámba majd megöleltem őket.
- Neked nem kéne sietned? - váltunk szét.
- Nem ártana és egy fuvar is jól jönne.
- Niall elvisz, még kint van.
Kimentem a garázshoz és Niall hátsójával találtam magam szembe.
- Niall te mit csinálsz? - álltam egy helybe.
- Keresem a napszemüvegem.
- Eltudsz vinni a Heathrow reptérre? - léptem a csomagtartóhoz.
- Persze, pattanj be.
Bebasztam a csomagtartóba a cuccom, majd bevágottam az anyósülésre.
- Nem vagy te egy kicsit... - mért végig. - egy kicsit ideges?
- Dehogy honnan szedsz ilyet. - nevettem. - csak ha lekésem a gépet nekem annyi, de nincs semmi.
- Nyugi. - állt le a feljáróról. - Mikor akarod elmondani? - támadott le.
- Mi csodát? - néztem értetlenül.
- Azt, hogy bele vagy zúgva Liambe. - mondta ki kerek perec.
- Na ez most honnan jött.
- Onnan kedves, hogy látszik rajtad, hogy többet érzel iránta csak nem mered neki elmondani és ő van olyan vak, hogy nem veszi észre.
- De szerinted ő is...- hallgattam el.
- Így érez? Nem tudom biztos. - fejezte be helyettem. - De rajtad egyértelműen látszik azokkal a pillantásaiddal ahogy rá nézel tudni lehet.
Elmosolyodtam és nem tudtam mit mondani neki. Leparkolt a reptér előtt és rám nézett.
- Jó utat és ne aggódj itthon minden rendbe lesz.
Kiszálltam a kocsiból és kikaptam a táskámat. Megindultam a bejárat felé és akkor éppen James lépett ki az ajtón.
- Robin na végre! - lépett oda hozzám.
- Te mit keresel itt? - fordultam vissza hátha nem késő még Niall mellé beülni a kocsiba csakhogy ő addigra már elment.
- Én is megyek. - ölelt meg.
Bementünk a reptérre és a nagynéném épp James apjával beszélgetett.
- Szia Alberta és Jó napot Adam. - köszöntem illedelmesen.
- Ugyan nyugodtan köszönj sziával. - legyintett. - Most, hogy Robin ideért szerintem fel is szállhatunk a gépre.
A folyosón én mentem középen elől a nagynéném és Adam mögöttem pedig James. Egyik pillanatban csípős érzés kerítette hatalmába a seggemet. James rávágott. megfordultam és mérgesen ránéztem.

- Egy madárka csiripelte, hogy szereted a rossz fiúkat.
- Akkor rossz madárt kaptál el. - fogtam a csomagom és mentem tovább.
Beszálltunk a gépre ami full üres volt és én egy meglepett fejet vágva néztem a nagynénémre.
- Mi az mit felejtettél el?
- Szerintem te felejtettél el nekem mondani valamit. - tettem csípőre a kezem.
- Miről?- gondolkozott el. - Ja magángéppel megyünk és Cannes az úti cél és nem Párizs.
- És nekem erről mikor akartál szólni. - ültem le az egyik szabad helyre.

29.rész

+18-as rész ( köszönöm Zoenak, hogy segített megírni.)

*Louis szemszöge* 

Carlyval birtokba vettük a nászutas lakosztályt. Mikor mindenkit leráztunk az én kincsemnek előjött ismételten az élénk fantáziája, amit én úgy szeretek.
- Mit szeretnél csinálni? – öleltem át és közben elkezdem kikapcsolni a melltartóját.
- Hát kezdhetnénk, mondjuk… - gondolkodott el. - pezsgőfürdővel és rózsaszirmokkal majd tejszínhabbal és eperrel majd…
- Hey, Hey kicsim, ha romantikus napot szeretnél tartani akkor szólhattál volna hamarabb. – szakítottam félbe.
- De ez olyan romantikus lenne – pislogott angyalian.
- Nem tudok neked ellenállni. – kaptam fel. – Mikor mutatsz be a szüleidnek?
- Hát… - gondolkodott el. – még azt sem tudják, hogy csak levelezőn vagyok és azt is csak hébe-hóba csinálom.
- Tanítsak valami újat? – vigyorogtam kanosan.
- A biológia egy kicsit akadozik. – suttogta a fülembe.
- Ashelytől tanultad?
- Ige tőle.
- Na gyere korrepetállak. – vittem az ágy felé.

Letettem az ágyra és elkezdtem csókolgatni a nyakát. Éreztem a meleg leheltét, ahogy egymásba gabalyodva ölelkeztünk. Egyik pillanatról a másik lekerültek a ruháink. Carly-n már csak egy fekete melltartó és egy hozzá illő tanga volt.
- Jó érzés legeltetni a szemed? – csókolt meg és közben a hasamat fogdosta.
- Tökéletes! – mosolyogtam pimaszul. – És neked a kocka hasam látványa? kérdeztem közben pedig mellé feküdtem.
- Fenomalisztikus. Pont olyan, mint régen.
- Feno..??? Ilyen szó nincs is. Milyen rég?
- Mikor megismertelek. – mosolygott azzal a cuki pofijával.
- Jó régen volt. – ismertem be.
- Igen, de elég emlékezetes volt mindenki számára. – ült a hasamra.
- Főleg Harrynek. – emlékeztem rá vissza.
- Igen az vicces volt. – csúszkált az ágyékomon ezzel ingerelve a hormonjaimat.
- Mennyi is már 14 hónap?
- 16, de elengedem, mert 2 hónapig tartott becserkészned. – harapta meg óvatosan a nyakam.
- Te kis vámpír! – fordítottam magam alá és gondoltam vissza azokra a napokra.

„ Harryt nagyon lesokkolta a szakítás ezért mondtam neki, hogy mennyünk elszórakozni.
- Hagyjál Loui nincs kedvem.
- Én nem voltam ennyire magam alatt amikor Eleanorral szakítottam.
- Mert téged nem csaltak meg, hanem megbeszéltétek. – vágta a fejemhez.
- Igaz, de nem érdekel, hogy nincs kedved szórakozni megyünk és kész!
- Minek azért, hogy ott üljek.
- Lehet, hogy találsz magadnak csajt.
- Vagy te vagy már kiéhezve. – húzogatta a szemöldökét.
- Nem tagadom Eleanorral egy hónapja szakítottam.
- Akkor indulás! – rohant fel az emeletre.
- Ezt a Harryt szeretem.
Felmentünk átöltözni, majd fogtunk egy taxit és elmentünk a legközelebbi szórakozóhelyre. Bementünk és kerestünk egy szabad asztalt.
- Elmentem! – alig, hogy kimondta el is tűnt.
Röhögve mentem a pulthoz, hogy igyak valamit amikor nekem jöttek és leöntöttek kávéval.
- Bocsi véletlen volt. – kezdte el felitatni a kávét rólam.
- Nem tudsz vigyázni ennyire ügyetlen …- néztem le rá. – Gyönyörű vagy. – fogtam meg a kezét.
- Ez aztán a gyors váltás. – mondta.
- Elárulod a neved?
- Persze, majd ha ráérek, de most ha meg bocsátasz, megyek kávét főzni.
- Visszamehetsz, ha elárulod a neved. – fogtam meg a kezét.
- Carly, de mennék. – nézett angyalian.
- És mikor végzel?
- Kb. 1 óra múlva, utána megyek haza.
- Akkor kint megvárlak. – engedtem el a kezét.
- Rendben. – ment be a pult mögé.
Visszamentem a helyemre és nem sokra rá Harry is visszatért teljesen letörve.
- Miért mosolyogsz ennyire? – vágta le magát mellém.
- Majd megtudod! Veled mi van?
- Kiderült, hogy annak a csajnak akit én kinéztem van barátja.
- Részvétem.

Egy órát iszogattunk, meg Harry próbált csajt felszedni eredménytelenül.
- Bocsi, de most megyek.
- Hová? – kerekedtek el a szemei.
- Carlyt haza kísérem.
- Reggel találkozunk. – röhögött.
- Minek mennék haza reggel. Két nap múlva találkoztunk. – mondtam röhögve.
- Várlak tárt karokkal. – csapott Hazza a hátamra.

Először a pulthoz mentem és még kész szerencse, hogy Carlyt elcsíptem, hiszen pont akkor jött ki.
- Helló! – léptem a háta mögé.
- Jézusom… - akadt el.
- Louis. – segítettem ki.
- Megijesztettél.
- Bocsi. Mehetünk? – nyújtottam a karom.
- Persze! – karolt belém.

Két hónapig tepertem mire megszereztem és azóta is vigyázok rá.”

Mély gondolkodásba lehettem, mert Carly aggódó arcát találtam alattam.
- Minden oké? – nézett kedvesen.
- Igen csak eszembe jutott az első találkozásunk. – mondtam.
- Nagyon tetszik a ruhád, de a földön jobban mutat. – szívta meg a nyakam.
- Vámpírocskám, ha te tudnád, hogy mennyire zavar ez a fekete kis pánt itt. – akasztottam be a hüvelykujjamat a fekete tangája szélébe.
- Engem is! – markolta meg a férfiasságom, mire felnyögtem.
- Ne kínozz! – suttogtam.
- Én soha. – húzott le egy csókra.

Ajkaink nem váltak el, miközben boxeren keresztül simogatta az erekciómat.
- Még mindig túl vagy öltözve. – kezdtem el kikapcsolni a melltartóját.
- Sokat ittál, ha nem tudod levenni! – segített, mert már vagy 10 perce szenvedtem vele.
Elkezdtem csókolgatni a nyakát, majd haladtam lefelé. A melleivel játszottam és minden apró érintésemre egy aprót nyögött. A medencecsontjánál csókolgattam, közben lehúztam a tangáját, majd messzire dobtam. Visszamentem a szájához, hogy lopjak tőle egy csókot, meg is kaptam. Fordítottam a helyzetünkön és így ő volt felül. Folytatta a nyakam szívását. Ami kellően piros volt ott éppen apró puszikkal nyugtatta a bőrömet. A kezeit a hasamon tartotta. A másik kezével lent szenvedett, hogy megszabadítson a boxeremtől. Végig csókolta a mellkasom. Nem bírtam tovább megfogtam és eldöntöttem az ágyon. Elmentem a nadrágomhoz és vettem ki egy kotont amit gyors felhelyeztem és visszasiettem szívem hölgyéhez. Belehatoltam. Vártam, hogy megszokja a méretem, közben csókolgattam. Mikor már meg szokta a méretem tolni kezdtem.
- Tomo mindjárt. – suttogta a fülembe.
- Várj kicsim.
Egyszerre mentünk el. Löktem rajta fél levezetőt majd kiszálltam belőle. Kidobtam a gumit majd visszabújtam Carly mellé. A mellkasomra húztam a kezem pedig a derekán pihent.
- Jövő héten mi lesz? – kérdezte hirtelen.
- Szabad vagyok, mint a madár. – pusziltam meg a haját.
- Akkor ne tervezz semmit, mert megyünk anyámékhoz.
- Nem azt mondtad, hogy nem tudják a mi kis kapcsolatunkat?
- Szombaton majd megmondom neki, vasárnapra meg beletörődnek.
- Utána meg elmehetnénk az én szüleimhez is őket viszont nem kell beavatni.
- Benne vagyok.
- Jó éjt vámpírocskám.
- Neked is vértasakom. – mondta mire elröhögtem magam.

Gyorsan elaludt a mellkasomon én pedig figyeltem és miközben néztem én is elaludtam.

28.rész

*Harry szemszöge*

Tisztelt, Ja bocsi Drága Áldozat!

Ha viszont szeretnéd látni szíved hölgyét, légy pontban este 7-kor a Caramell hotelban vagy a csajt elvisszük Izlandra.
Ui.: Hozz tejszínhabot.
Uui.: Az el rablóknak hozz 1 üvegpezsgő és rengeteg eper.
Uuui.: Senkit ne hozz magaddal.
Uuuui.: A pezsgő, az eper, a tejszínhab, a nutella (5kg) a váltságdíj része.
Uuuuui.: Teljesen komolyan gondoltam!!!
Uuuuuui.: Az eperre hozz csoki.:

Aláírás:
Barátságos nyuszika & Sötét nagyúr
Szárnysegéd: Rettegett világosság.

Mikor megláttam azonnal tudtam, most kell indulom érte. Niall és Naomi eléggé vizsgálgattak majd amikor Naomi meg akart szólalni én félbe szakítottam.
- Mennünk kell!
- De hova? – kérdezte Niall.
- Ashleyért. Bajban van. – mondtam és elrohantam a kulcsért és a cipőmért.
- Mert mi áll abban a levél…- oda dobtam neki ő pedig átfutotta, majd átadta Niallnak. – Mi is megyünk, és erről nincs vita.
Elindultam, és jöttek velem akár, hogy ellenkeztem velem tartottak. Én vezettem, bár lehet, hogy az én idegállapotomban nem nekem kellett volna.
- Bekén mennünk a boltba! – szorongatta a levelet Naomi.
- Oké. – hajtűkanyart vettem, majd beálltam a bolt parkolójába.
- Majd én megyek, ti maradjatok itt. – mondta Naomi majd elszaladt.
- Nyugi Hazza nem lesz Ashleynek semmi baja. – ütötte meg a vállamat Niall.
- Biztos? – nézetem idegesen.
- Ahogy Taylort megtépte én inkább az el rablókat féltem. – viccelődött a szőkeség.
Elkezdtem nevetni, mire Naomi bevágta maga után az ajtót.
- Már kész is vagy? – kérdeztük egyszerre.
Csak bólintott én pedig rátapostam a gázra. Mikor odaértünk én berohantam a hotelba és a recepcióst kezdtem faggatni.
- Nyugalom uram, a szavából semmit nem értek. – nyugtathatott a recepciós pasi.
- Majd én! – lökött félre Naomi.
- Barátságos nyuszika vagy Sötét nagyúrnak nincs foglalása? – könyökölt a pultra.
- Már is nézem. – bújt bele a számítógépébe. – De van a 65 számtól kezdve, ami a 4. emeleten találnak.
- Rendben köszönjük. – mondta Naomi én pedig már a lift felé rohantam.
Épp a lift gombját nyomkodtam, mint az őrült amikor a többiek utol értek.
- Harry attól, hogy 50-szer megnyomod nem lesz gyorsabb. – mondta Naomi aki a szatyrokat hozta.

Üvegezés helyszíne

Éppen kinyílt az ajtó amikor én egy tankhoz hasonlóan berontottam a liftbe. Ha 10-szer nem egyszer sem nyomtam meg a 4. emelet gombját. Mikor felért az emeletre elkezdtem minden ajtón benyitogatni egyesével éppen a nászutaséhoz érkeztem, amikor a vele szembe lévőből egy hatalmas sikítás érkezett. De amikor ki akartam nyitni az zárva volt. Naomi és Niall arra várt, hogy nekem mi lesz a következő lépésem. Elkezdtem cibálni az ajtót amikor a nászutasból egy hatalmas ordítás szűrődött ki. Benyitottam egy percet sem habozva. Megláttam Ashleyt aki az ágyhoz volt kötve. Oda ugrottam hozzá és elkezdtem leszedni róla a köteleket. Ashley köszönet képen megölelt. Magamhoz szorítottam és az elmúlt napok ölelését adtam át neki. Egy pillanatban elkezdett kibújni az ölelésemből ezzel a tudtomra adva, hogy haragszik rám. Az ágyon ültünk szótlanul, amikor a többiek előugrottak a sötétből.
- Meglepetés! – kiabálta Carly, Lexie, Niall, Zayn és akik az ajtó mögül jöttek be Liam, Robin, Naomi, és Louis.
Akadoztak a szavaim és nem tudtam mire vélni, hogy most ezzel akartak boldog szülinapot kívánni vagy csak egyszerűen idióta barátaim vannak.

- Hazza nagyon megijedtél! – röhögött Niall.
- Ti tudtatok róla?- néztem a két jómadárra akik velem együtt érkeztek.
- Szerinted? Mi nélkülünk a második fázis nem működött volna! – mosolygott Naomi.
- Boldog szülinapot!!- jött be Louis a kezében a tortával.
Felálltam és kikaptam a kezéből. És elindultam utána.
- Hazza ha rám borítod nincs másik! – menekült előlem Lou.
Mikor már kezdett volna a buli káoszba torkollani Carly beordította:
- Üvegezés!!!
Bementünk a nappaliba és körbeültük az asztalt.

*Robin szemszöge*

Harry kiakadásával és, hogy Louist kergette a tortával vitte le a tervet ezért láttam, hogy Carly nagyon töri valamin a fejét. Egyszer csak beordította, hogy:
- Üvegezés!!

Mindannyian elindultunk a nappali felé majd körbeültük az asztalt. Lou hozott egy üres pezsgősüveget. Körbeültük az asztalt, majd felmerült a kérdés ki kezdjen.
- Mielőtt elkezdenénk a szabályok. Minden kérdés megválaszolása vagy feladat teljesítése előtt kell inni egy kortyot az asztalon lévő piák valamelyikéből. – mutatott az asztalra.
- Én nem iszom! – csattant ki Naomi.
- Dehogy is nem akinek nem kell innia az egyedül Liam a betegsége miatt! – mondta Louis.
- Na de…
- Kezdjük! – rakta az asztalra az üveget Louis félbeszakítva ezzel Naomit
- Majd én! – pattant fel Naomi.

Első pörgetésre Zayn jött ki. Naominak felcsillant a szeme és elhagyták a szavak a száját.
- Felelsz vagy mersz?
- Az első! – majd leöntött magába egy korty pezsgőt
- Zayn, ha tehetnéd, kivel cserélnél a lányok közül 1 vagy akár több napra?
- Veled édes. – húzta mosolyra a száját. – Hisz akkor megtudnám mondani, hogy hogyan áll a hajam.
- Ahh… - hagyta el mindenki száját.
- Most mért? – vizsgálódott Zayn.
- Semmi csak pörgess. – sürgette Carly.
A pezsgősüveg csak pörgött és csak pörgött amikor hirtelen Carlynál állt meg. Zayn gonosz mosolyra húzta a száját.
- És te Carly felelsz vagy mersz?
- Inkább csak felelek. – majd bekapott egy epret és arra ivott egy kortyot a pezsgőből.
- Carly milyen Louis az ágyban?
- Annyira jó, hogy még az ágy is eltörik alattunk.
- Ez értelmetlen kérdés volt, mert ez logikus válasz tudott adni. – mondta durcásan Ashley aki még mindig haragudhat ránk.
Carly megpörgette az öveget ami pont Liam lábánál állt meg. Carly szemei megcsillantak, majd rám nézett én ebből tudtam semmi jó nem sül ki, ha kimondja.
- Liam! – nézett rá sejtelmesen. – Felelsz vagy mersz?
- Hát… - gondolkodott el.
- Liam merjél, mert lehet, hogy később rosszabb lesz. – segített rá Niall.
- Merek. – bólintott.
- Jó rendben. Vedd le Robin ruháját. Robin kedves te meg válasz a piák közül. – adott a kezembe egy poharat.
- Miért? Nem úgy volt, hogy annak kell inni akié a feladat? – értetlenkedtem.
- Liam helyett megiszod. – öntött a poharamba egy korty csokis likőrt.
- Én ebben nem vagyok egészen biztos. – fordult Carly felé Liam.
- Csak csináld! – lökte felém.

Liam óvatosan megfogta a vállam majd megfordított. Láttam, ahogy a többiek idegpattanásig nézik, hogy most mi fog történni. Elkezdte lehúzni a cipzárját a ruhámnak majd maga felé fordított és letolta a lila ruhámat. Egy szál melltartóba és bugyiba álltam előtte és éreztem, ahogy elvörösödök.
- Mg jó, hogy nem rólam vettétek le! – enyhült meg egy kicsit Ashley.
- Mert tán rajtad nincs? – fordultam felé.
- Nincs. – válaszolta tök lazán.
- Oké. Na Liam pörgess.

Visszaültem a helyemre és mivel nem hagyták, hogy a ruhát visszavegyem melltartóba és bugyiba folytattam a játékot. Én pont Liammel voltam szembe kevesebb volt az esélye, hogy nálam áll meg. Persze volt akkora mázlim, hogy nálam állt meg. Carly már nyújtotta az újabb poharat, de én eltoltam.
- Meg kell innod! – nyújtotta ismét.
- Oké. – vettem el tőle.
Lehúztam, de éreztem, hogy beleszállt a fejembe. Liam engem figyelt és amikor már úgy érezte feltette az egyszerű kérdést.
- Felelsz vagy mersz?
- Fele..- csuklottam bele –…lek.
- Mennyi idő volt a leghosszabb kapcsolatod? – nézett rám azzal a gyönyörű barna szemével.
- 0 percig. – mondtam majd reménykedtem abban,hogy nem esik le senkinek.
- Az elég tiszavirág életű volt. – nevetett Harry.
- Harry ez nem volt szép tőled! – vert hátba Ashley.
- Ashley sajnálom Oké? Tudom, hogy elszúrtam, de azt szeretném, hogy bocsáss meg. Nem baj ha nem szülsz nekem sose gyereket, csak kérlek fogadj vissza és kérlek ne haragudj. – csattant fel Harry.

Ashley csendben volt, nem reagált semmi Harry malőrjére.
- Robin pörgess! –kiabálta Naomi mint akinek elment az esze.

Megpörgettem és Niallnál állt meg.
- Na ír fiú felelsz vagy mersz?
- Tőled annyira nem félek szóval merek! – mosolyogta diadalittasan.
- Tényleg akkor a feladatod a következő végig kell nézned amíg valamelyikünk, megeszi a szemed láttára a kedvenc csokidat. – néztem rá olyan kitől nem kell félni.
- Ne már. Ez most komoly? – kérdezte kétségbe esve.
- Igen. – bólintottam.

Zayn behozta Niall kedvenc csokiját, majd szépen lassan elkezdte kibontani a zacskójából. Niall teljesen a halálán volt a feladat végéig. Mikor végeztünk a feladattal Niall kirohant a konyhába majd egy ugyanolyan csokival tért vissza amit már javába majszolgatott. Niall két harapás között pörgetett, ami Harrynél állt meg.
- Áh Harry kedves felelsz vagy mersz?
- Hát Niall kedves felelek.
- Mekkora van?
- Hát ezt talán Ashley jobban tudja. Drágám?
- Hát kicsim nem hoztam nagyítót szóval nem tudom. – nézett halál komoly fejjel Ashley.
- Nem, már hiszen bocsánatot kértem. – bújt közelebb a lányhoz.
- Aha, én pedig az öledbe borulok abban a pillanatban. Hát teljesen hülyének nézel?

Harry épp válaszolni akart amikor Ashley folytatta.
- Ne is válaszoljál rá, tudom mit akarsz mondani.
- Na folytathatjuk?? – kiabált Carly.
Harry pörgetése Ashleynél állt meg és a válasz azonnal érkezett.
- Felelek!
- Igyál is te okos. – nyújtott át Ashleynek a poharat.
Ashley meghúzta majd várta a kérdést.
- Akarsz nekem egyáltalán gyereket szülni?
- Egyszer biztosan! Ha odáig kibírjuk. – enyhült meg.
- Szóval ez azt jelenti, hogy megbocsátasz? – csillant meg a szem Hazzának.
- Nem ez azt jelenti, hogy választ kaptál a kérdésedre. – válaszolt ismét távolságtáróan.
Ashley egy kicsit durcásan, de pörgetett, ami rajtam állt meg.
- Robin, adj egy puszit Liamnek.
- Meg sem kérdezitek, hogy felelek vagy merek.
- Minek ez jön most. – adott egy egyszerű választ Lexie.
- Hát jó, de ezt már megelőztük a kocsiban megkapta. – próbáltam megúszni, de szívem szerint már megtettem volna.
- Jó, de azt mi nem láttuk. – lökött meg Louis.

Felálltam majd odahajoltam Liamhez és adtam egy puszit az arcára. Totál éreztem, hogy belepirultam.
- Itt az italod. – nyújtott át egy újabbal.
- Nem birok többet. – toltam el magamtól.
- A többiek is mind megitták! – adta a kezembe majd megsegítette a poharat, hogy a számhoz találjon.
Megittam és éreztem, hogy elhomályosodik előttem minden, de a hangok még kivehetőek. Ülve maradtam, de éreztem, hogy a fejem elhúz.
- Majd én pörgetek helyette. – láttam az elmosódó képen, hogy Lexie nyúl az üvegért.
- Áhhá végre Louis is kap egy kis merést! – kiáltott fel Harry.
- Felelsz vagy mersz?
- Merjek vagy ne merjek ez itt a kérdés! – próbált költői lenni.
- Szóval mersz! Akkor szerezz egy bugyit és menj le az utcára a fejeden vele.
- És ezt ti komolyan gondoltátok? – néztem fel rá a többiek meg bólogattak. – jó, de előtte had pörgessek.

A pörgetés során Lexie került ki és óvintézkedéseket bevezetve rávágat, hogy felel. Én sem nagyon próbáltam volna ki magam Louis bosszújában.
- Szóval felelsz? Ugyan áruld már el, hogy mennyi tejszínhabot használtatok már el?
- Nem tudom talán 1-3 hónapnyi bolti szállítmányt. – gondolkozott el Lexie.
- Az köszi még mi sem használunk annyit el. – nyomott Carly arcára egy puszit.
Lexie pörgetett és Carlynál állt meg. Carly nagyot nyelt majd mondta, hogy ,mer.
- Akkor menj el a boltba egy száll melltartóba és bugyiba.
- Jó, de akkor Louis pattanj! – invitálta a barátját. – Várjatok kéne pörgetni is!
- Majd aztán, most menjünk! – tapsolt kettőt Ashley.
Elindultunk, de velem annyira forgott a világ, hogy a lift mellett le kellett ülnöm.
- Robin jól vagy? – hajolt le elém Ashley.
- Igen, csak forog velem a világ! – néztem el Ashley feje mellett. – Kié az egyszarvú?
- Miről beszél? – guggolt le Harry.
- Szerintem Carly sok piája beszél belőle. Oké akkor ki marad itt vele? – fogta a csuklómat Naomi.
- Majd én! – vett fel Liam a padlóról.
- Akkor nektek csinálunk képeket. – kotorta elő a gépet Harry.

Liam felemelt és intett a többieknek, hogy minden rendbe lesz. Megindultak mi pedig az ellenkező irányba meneteltünk amikor én megállítottam.
- Liam nem maradhatnánk itt kint?
- Hát ha neked itt is jó, de bent van egy kényelmes ágy is.
- Nem itt szeretnék maradni.

Leültetett a földre és mellém ült. Elkezdte cirógatni a hajamat. Én nem szóltam semmit csak becsuktam a szemem úgy téve mintha aludnák. 20 perc múlva a barátaink visszaértek és folytatódhatott a felelsz vagy mersz második fordulója.
- Ki pörget?
- Én! – pörgetett Loui.
Az üveg Naomival szembe állt meg.
- Naomi menj ki az erkélyre és kiabáld el magad, hogy szereted a One Direction-t!
- Ez nem olyan vészes. – mondta nyugodtan.
- Mert nem hagytad, hogy befejezzem. A lényeg hátra van melltartóba és bugyiba! – nevetett Louis.

Naomi kiment az erkélyre és elordította magát. Majd hozzá tette.
- Imádom anyukámat.

Mikor visszajött értetlen tekintetek fogadták.
- Mi van? Ha már kiabálok, kiabáljak rendesen.
- Az én csajom. – mosolygott elégedetten Zayn.
- A te csajod akkor pörgessen. – mondtam.

Naomi Harryt pörgette ki és mivel nem volt neki már felelés mentsége mernie kellet.
- Fújj fel 1 gumit, majd rögzítsd a homlokodhoz, majd az utcán kiabáld, hogy egyszarvú vagyok!! – nevetett Naomi.
- Ezt még megkeserülitek!
- Na pörgess te egyszarvú! – röhögött Niall, mire mindenki elkezdett nevetni.

Harry pörgetése Zaynre esett és Harry gonosz vigyorral palástolta azt.
- Édes a győzelem, de a bosszú még inkább. Gyere velem végig rózsaszín szoknyába és magas sarkúba azt kiabálva: „I’m cute princesse.”
- Ennek akkora az esély mint, hogy a jövő héten új kapcsolatot ünnepelünk.
- Ennek igazából nagyobb az esélye! – nézett rám Carly. – Na menjetek készülődni, Zayn te előtte pörgess.
- I won't let these little things slip out of my mouth But if I do, it's you, Oh it's you,- kezdtem bele a dalba.
- Robin én megértem, hogy egy kicsit oda vagy, de most nem jókor. – ölelt meg Lexie és Ashley.
Zayn közben pörgetett és Lexienél állt meg.
- Lexie ismered azt, hogy édes 11 perc a mennyben?
- Persze ki nem ismerné?
- Akkor te, Niall és az ágy randi 11 percig.
- Oké. – indultak ki amikor Ashley megállította őket.
- Várjatok! Csak okosan. – majd kivett a melltartójából egy óvszert.
- Te mindig ott tartod? – akadt ki Harry.
- Felkészültem az estére.
- Lexie nem ártott volna pörgetni! – kiabáltunk utána.
- Majd én. – pörgette meg az üveget Carly.
- Ashley ismered a 7 perc a mennyországban?
- Igen miért?
- Nyomás. –lökdöste ki Carly a 69 szoba elé. – Befelé és ruhákat ki!
Ashleyék rögtön bementek majd kiadták a ruháikat. 7 perc sem kellett és nyögéseket hallottunk.
- Tudjátok mit nem akarunk zavarni! – kiabálta Naomi.
- És nem akarunk semmi rosszat látni!- mondtam.
- Én leszek a keresztanya.
Visszafelé menet Louis a földön aludt kiütötte a pia. Én megbotlottam a szőnyegbe és elestem, valamennyire felkapartam magam és a falhoz ültem. Carly elszaladt Liam pedig leült mellém , majd hátulról megölelt. Percekkel később hallottam valami beszédet, de csak füleltem.
- Akkor mért nem mondod el neki? – vettem ki Lou hangját.
- Mert állandóan megzavartok és most, hogy tudom, hogy holnap ilyenkor már Franciaországba lesz nehezebb beismernem elszalasztottam az alkalmakat. – mondta Liam.
- De hát szereted?
- Teljes mértékbe, ránézek és mosolyt csal az arcomra és nem lehet rá haragudni.
- Hát akkor meg még van egy pár órád, hogy a tiéd legyen, használd ki!

27.rész

*Naomi szemszöge*

Naomi

Éppen fent ültem az ágyamon és a borítékot szorongattam a kezembe, amit majd át kell adnom Harrynek. A terv épp a közepe felé járhatott. Az elrablás zökkenő mentesen történt, mivel Harry a szobájában duzzogott. Carly felvetette azt a programot, hogy próbálgassunk ruhákat. Robin és Carly csak ránk vártak a kikészített ruhadarabokkal. Nekem egy kékre esett a választásom, ami elég elegáns, de felvehető buliba is. Carly egy fekete nadrágba és felsőben ült az ágyon és dobálta nekünk az ő javaslatait bár szerintem jobban tette volna, ha magának is keres valamilyent  mert egyáltalán nem volt feltűnő, hogy ő az egyetlen, aki nem keres magának ruhát. Lexienek egy fekete szoknyát és egy fehér felsőt adott. Robin két ruha között vacillált, egy szép lila és egy barna szoknyás között.
- Robin mi van közted és Liam között? – kérdezte Ashley.

Lexie

- Ne mond már, hogy te is ezzel jössz. – dobta el a ruháit, majd levágódott Lexie mellé az ágyra.
- Mert ki jött még ezzel? – kíváncsiskodtam.
- Az ott! – mutatott Carlyra.
- Nekem se válaszoltál még szóval halljuk!- tört ki Carly.
- Megmondtam neki, hogy neki van barátnője és, hogy nem akarom tőle elszeretni és, hogy csak legyünk barátok. – mesélte el a minap történteket.
- Hát az már biztos, hogy te sem vagy rendes! – vágtam kupán.
- Ez most mire volt jó?? – nézett rám mint egy kisgyerek.
- Arra te nagy észlény. – szólalt fel Carly. – hogy Liamnek e pillanatban nincs barátnője!!
- Tényleg! – csillant fel a szeme.
- De szerintem ne hozd fel a témát! Majd ő elmondja, ha akarja! – adta az ötletet Lexie.
- Lehet, hogy nem ártana, hogy ő mondja el. - dőlt el hátra Carly.
- Végül is, még ha nem mondta el lehet, hogy nem is akarja. – húzták fel Ashley ruháján a cipzárt.

Carly egyik pillanatról a másikra a mobiljával szemezett és mikor csak én láttam pötyögött valamit, majd eldobta mintha misem történt volna. Éppen Lexie segített Robinnak ruhát választani amikor Carly benyögött egy tökre nem odaillő mondatot.
- „Kék liliom fehérrel vegyítve,
A vörös rózsa énekelni készülne
A rózsaszín jácint már magába is kész van,
és amit épp elfelejtesz az a lila nefelejcske.” – mondta hangosan Carly.

Robin

A fiúk törtek be a szobába és Ashley fejére húztak egy sötét zsákot ezzel tönkre téve a haját. Carly a kezembe nyomta a borítékot, amit a minap írattak Robin bátyjával.
- Add át Harrynek ha jelzek! – rohant a fiúk után. – Ja tényleg Robinékat meg előtte küld a tortájért.
- Ja tényleg ezzel tudjátok majd átvenni. – dobta bele Robin melltartójába a blokkot Lexie.
- Tökéletes célzás! – röhögött Carly majd elszaladt.
- A terv első fele kész! – mondtam majd mind a hárman megindultunk kifelé.

Éppen a szobámba ültem amikor Carly hívott, hogy Liaméket indítsam a tortájért, Harrynek meg adjam át a borítékot, ha megkapom a jelet.
- És mégis milyen jelről beszélsz? – kérdeztem vissza.
- Majd tudni fogod, mivel csak hárman vagytok a házba. – válaszolta.
- Hogy érted, hogy hárman? – kezdtem ideges lenni.
- Lexie elindult nekünk segíteni ti pedig Niallal jöttük az ideges Hazzaval. – mondta és lecsapta a kagylót.
Átrohantam Robinhoz és elindítottam őket az édes meglepetésért. Mikor már elmentek én visszaballagtam az emeletre, de épp mikor megfogtam a kilincset meghallottam Niall hangját.
- Harry nem láttad a többieket? – hangsúlyozott elég érthetően, hogy leessen, ez a jel.

Gyors megragadtam a levelet és idegességet erőltettem az arcomra majd, mint akit puskából lőttek ki lerohantam a lépcsőn ordítva, hogy hitelesebb legyen.
- Harry! Niall! Jó, hogy itt vagytok. – lihegtem, pedig semmi okom nem volt rá.
- Mi az Naomi? – segített rá Niall.
- Ez itt! – mutattam fel a levelet.
- Ki írta? Mi van benne? Hol találtad? – kapta ki a kezemből Harry.
- Ashley… szobájában, de ő nem volt benn. – ültem le a kanapéra.

Harry felszakította a borítékot majd elállt a lélegzete és kicsúsztatta a kezéből a borítékot.

*Robin szemszöge*

Carly

Elindultunk a cukrászda felé. Éppen az egyik Meki mellett haladtunk el amikor felcsendült a Little Mix-DNA. Imádom, mert annyira kellemes energia löketet ad, hogy olyankor a világ mellettem felrobbanhatna. Elkezdtem dúdolgatni és éreztem, hogy Liam engem figyel.
- Az utat kéne nézned! – tanácsoltam neki, mire ő csak nevetett.
- Neked meg nem kéne mindig félbe szakítanod mindenben! – nevetett tovább.
- Nem vagy vicces ugye tudod. – kapcsoltam ki a biztossági övet.
- Ezt nem kéne. – nézett rám, majd az útra.
- De igen. – közelebb hajoltam és adtam egy puszit az arcára.
- Ezt mért kapom? – mosolygott.
- Mert mindig segítesz nekem és olyan kedves vagy hozzám. - vallottam be.
Mikor megérkeztünk beszaladtam a tortájért és az eladó csaj elkezdett faggatni egy előttem álló lányt, hogy biztos nem ő Harry új barátnője. Szegény lány azt sem tudta, hogy merre menjen az eladó csaj elől. Nálam is elkezdett kérdezősködni, de én nem hagytam magam. Mondtam neki,hogy egy barátomnak lesz és most sietnem kell. Mikor sikerült letisztáznom a dolgot a csajjal kifelé vettem az irányt a tortával. Nagyokat lépkedtem, mert már valószínű, hogy késésbe vagyunk.

- Mehetünk! – vágódtam be az autóba.
- Oké. – indította el a motort. – És milyen?
- Nem tudom még nem néztem meg. – vallottam be.
- Jó, de induljunk, mert Carly hívott, hogy hol vagyunk! – taposott a gázra.

Mikor odaértünk a szállodához megkérdeztem a recepcióst, hogy hová kell mennünk. Épp Lexie jött le lifttel és mikor meglátott elkapta tőlem a dobozt és Liam kezébe két egyforma maszkot nyomott.
- Ha feljöttök, vegyétek fel! – indult felfelé mi pedig utána.
- Harryék mikor jönnek? – nézett kettőnkre.
- Nem tom. – rántottam meg a vállam.
- Carly azt mondta, hogy majd felhívja, hogy mikor jöhetnek. – mondta Liam.
- Robin elhoztad Carly ruháját, mert ez az okos ott hagyta.
- Igen. – bólintottam.
Mikor felértünk egész borzalmas látvány fogadott minket. Ashley ki volt kötve az ágyhoz és a szeme be volt kötve a fülén egy fülhallgató volt. Szóval Carly biztosra ment. Leültem Liam mellé aki csendben várta, hogy mi a következő lépés.
- Liam. – fordultam felé. – Mit akartál mondani nekem valamelyik nap?
- Ja hát csak annyit…
- Hééé hoztatok répát. – szakította félbe Louis.
- Ezt nem hiszem el. – kiabálta el magam.
- Nem hoztatok répát???? – akadt ki Louis.
- Nem is mondtad. – emlékeztette Liam.
- Ja akkor mindegy. – rántott vállat majd elment.
- Na igen ott tartottál, hogy… - kezdem bele.
- Ott tartottam, hogy én és ….

Ashley

- Robin gyere segíts befonni a hajam. – zavart meg Carly.
- Megyek, majd aztán megbeszéljük. – mondtam majd elindultam segíteni.
20 percen át szenvedtem Carly hajával, mire sikerül megcsinálnom, és utána kezdődött a nehezebb dió. Ashley haja. Ficánkolt és rugdosott és épp amikor már össze akartam kötni neki megharapott.
- Aú! – nyögtem fel.
- Mi történt. – rontott be Louis és Liam.
- Megharapta. – mutatott rám Lexie.
- Gyere, majd lefertőtlenítsük. – intett Loui.
Kimentem velük, majd Louis mint egy igazi orvos ellátta a harapás nyomot. Egy párszor felszisszentem, de Liam felajánlotta a kezét, hogy szorítsam, amíg ellátnak. Egyszer csak hatalmas ordításra lettünk figyelmesek.