49.rész

:Robin:

Ashley eszeveszettül próbált kiszedni a kocsiból. Tudatában voltam annak, hogy ha ide bevisznek akkor totális lebukás. Mikor volt hozzá bátorságom akkor sem sikerült. Ashley nagy levegőt vett és félre állt. Liam mosolygós arca jelent meg amitől én egy kicsit megnyugodtam. Feldobott a hátára és elindult befelé az épületbe.
- Én ide nem fogok bemenni. Nincs az az isten.- mondtam mikor már a földön álltam.
- Óhh dehogy nem.- mondta Harry gonoszul.
- Biztos nem.- makacsoltam meg magam.
- Minden rendbe lesz.- nyomott egy puszit az arcomra Liam.
Dehogy lesz minden rendbe. Mondhat akármit ő vagy épp a többiek ez nem lesz rendbe. James erőszakkal vette el tőlem azt amit Liamnek akartam adni. A vizsgálóból egy alacsony termetű vörös hajú hölgy sétált ki és az előjegyzéseket nézegette.
- Következő.
- Jó napot egy barátomnak nagyon sürgős volna, hogy megvizsgálják.- mondta Harry.
- Jöjjön.-utasított az asszisztens.
Liam a kezemet fogta, hogy ne tudjak menekülni. Az asszisztens megragadta a kezemet és elkezdett befelé húzni a váróba. Én pedig kapaszkodtam Liam és Ashley karjaiba, hogy ne vigyen be. Nagy nehezen besikerült rángatniuk, de még előtte hallottam, ahogy Ashley kiakad, hiszen nem jöhetett velem.
- Mi az, hogy nem mehetek be?!- akadt ki Ashley.
Az asszisztens becsukta az ajtót az orra előtt én pedig összerezzentem amikor a hátam mögül a doktornő megszólalt.
- Ki kiabál kint?
- Ashley Wood, az egyik páciense.
- Engedje be!- mosolyogta kedvesen a doktornő.
Ashley fortyogva jött be a vizsgálóba.
- Jó napot.- enyhült meg a hangja.
- Szervusz Ashley. Ki a barátod?- fordult felém.
- Ő Itt Robin Peterson.
- És miben segíthetek Robin?- hangsúlyozta ki a nevemet.
- Semmiben.- vágtam rá reflexből.
- Biztos?- mért végig gyanakodva.
Feszengtem és ez tutira látszott hisz egy-két perc után a doktornő visszafordult Ashleyhez.
- Ashley kitudnál menni?
- Igen, csak nem fogok.- mondta ellent mondás nemtűrően.
A doktornő teljesen baráti beszélgetést folytatott velünk amitől én egy kicsit megnyugodtam. A doktornő sóhajtott egyet majd felállt az asztalától
- Ashley lehet, hogy Robin még szégyenlősebb és nem szeretné, hogy bent legyenek vele. De ha kitudnál menni és megnyugtatni a kísérőiteket azt nagyon megköszönnénk.
- Jó rendben.- adta be a derekát.
Mikor becsukta maga mögött az ajtót én egy hatalmas nagy megkönnyebbült sóhajt engedtem ki magamból. Habár ideges voltam így majd én mondhatom el nekik, ha sikerül magamba annyi bátorságot préselnem. Tudatában voltam, hogy James mondott valamit Harrynek amitől idehozott. A gondolatmenetemet a doktornő zökkentette ki.
- Akkor kezdjük egy pár kérdéssel, foglalj helyet.- mutatott az üresen álló székre.
Leültem az orvossal szembe ő pedig bele is kezdett.
- Mikor volt a legutolsó?
- A múlt hónapban.- válaszoltam rá.
Elég mélyen belemerült az ő kérdez én válaszolok témába. Körülbelül már 20 perce bent szenvedhettem és próbáltam eltusolni a megerőszakolásomat. Egészen idáig.
- Na jó és akkor most megvizsgállak.- állt fel az asztalától.
Felültem a vizsgálóasztalra és elkezdődött a vizsgálat. Feszengve ültem a kezeimet agyontördeltem a doki pedig csak halk hümmögéseket adott ki magából. Idegtépő várakozás.
- Nos.- állt fel.- A zúzódásokra nem tudok mit mondani. De arra, hogy a combod belső részén nagy véraláfutások vannak csak arra tudok következtetni, hogy megerőszakoltak.
Na szépen vagyunk. Ennyi vége a doktornő elmondja Ashleynek ő pedig Harrynek onnan tiszta út Liamhez.
- Ez nem igaz, ilyent honnan vesz.- próbáltam menteni a menthetetlent.
- Kedves Robin ha te tudnád, hogy nap mint nap találkozok hasonló estekkel. És hozzá teszem elég egyértelműek a jelek.
Lehajtottam a fejem, hogy ne lássa a szemeimet. Nagyot sóhajtott majd újra megszólalt.
- A barátaid tudják, hogy mi történt?
Válaszul megráztam a fejemet majd felemeltem amikor megnyikordult az ajtó. Ashley jött be rajta majd leült a székre.
- Minden rendben?- kérdezte sokkal inkább az orvostól mintsem tőlem.
- Hát nem igazán.- szólaltam meg.- Tudod mikor.... nekem ez nem megy.- fordultam az orvos felé.
- Ha úgy jobb kimegyek és megbeszélhetitek.
Mindketten bólintottunk mire a doktornő kiment.
- Tudod Ashley mikor 7 napja eltűntem akkor történt egy kisebb incidens.
- Miféle incidens??- kerekedtek el a szemei.
- Hát James....- próbáltam kifejteni magamat.
- Mi van azzal a nyomorult állattal?- kezdett ideges lenni.
-  Hát tudod...- dörzsölgettem a kezemet.
- Robin!- szólt rám türelmetlenül.
- Jól van na MEGERŐSZAKOLT!- emeltem fel a hangomat.
- Szóval ezért gyanakodott Harry.- tűnődött el majd felállt és megölelt.- Elmondhattad volna.- súgta a fülembe.
- Nem tudtam, hogy mondjam el.- adtam rá az ésszerű magyarázatot.
- Na mindegy a lényeg az, hogy tudom és hogyan akarod elmondani a többeknek?
- Nem tudom.- ráztam meg a fejemet.
Éreztem, hogy megtelnek a szemeim könnyekkel és csak az ajtó nyikordulása akadályozta meg a gáttörést. Felnéztem és a doktornő mosolygós arcával találtam magam.
- Hoztam egy kis gyógyszert.- nyújtott át egy doboz lila bogyót.- Ezt szed be naponta 2-szer.
- Rendben megígérem, hogy befogja szedni.- vette ki a kezéből Ashley.
Elköszöntünk majd elindultunk kifelé. Harry és Liam elkezdtek faggatózni, de nem szóltam semmit.
Mikor hazaértünk Ashley a lányokat fel a fiúk pedig a konyhába küldte. Zayn félmeztelenül ténykedett a konyhában Louis pedig valamit magyarázott Harrynek. Felmentem ahol a lányokat majd szétvetette az ideg.
- Robin mi a francért nem lehetett ezt elmondani??- támadott le Naomi és Carly.
- Ne kezdjétek ti is!
- Liamnek mikor akarod elmondani?- nézett az ágyamról Lexie.
- Kéne.- mondták a többiek kórusba.
- Kész a kaja!- rohant fel Niall.
Lementünk az ebédlőbe ahol gyönyörűen megvolt terítve és a kaja feltálalva. Leültünk majd elkezdtünk kajálni. Liam ült a jobbomon és azonnal feltűnt neki, hogy nem igazán fogy a kaja a tányéromról.
- Robin minden rendbe?- tette le a tányérja szélére a villát.
- Nem.- dobtam le a tányérra az evőeszközt és felrohantam a szobámba.
Bevágtam magam után az ajtót és leültem az ajtóval szembe. Nem sokkal Liam lesett be az ajtón mire egy apró mosoly jelenhetett meg az arcomon.
- Robin mesélj!- ült le mellém.
A vállára hajtottam a fejem majd nagy levegőt vettem.
- Liam ezt már el kellett volna mondanom.- néztem mélyen a szemébe.
- Mi csodát?- nézett gyanúsan.
- James... megerőszakolt.- mondtam halkan.

48.rész

Ideges voltam az egész miatt. Féltem a következményektől féltem a véleményektől. Mivel a mobilom Jamesnél maradt ahogy a mosolyom és a vidámságom is. Halk kopogás zökkentett ki a gondolataimból. Nem adtam választ, hátha azt hiszi nincs bent senki. Nem így történt.
- Robin minden rendbe?- jött be az ajtón Ashley.
Megráztam a fejem hátha ezzel letudhatjuk a beszélgetést, de tévedtem.
- Robin!- fonta össze maga előtt a kezét.
- Tényleg semmi.- mondtam félénken.
Leült mellém az ágyra én pedig arrébb húzódtam. Felvont szemöldökkel mért végig és amikor Liam megállt az ajtóba én felkaptam a törölközőmet és berongyoltam a fürdőbe. Hallottam még Ash hangját.
- Ne Liam nem akar beszélni.
Ajtó csukódás hallatszott. Óvatosan megnyitottam az ajtót és kiléptem rajta. Valaki elkapta a karom és mivel sötét volt én nem láttam ki az. Elsikítottam magam. Hadakoztam, de támadó nem szólt semmit. Berohant valaki, de a fél homály miatt őt sem tudtam.
- Robin! Robin nyugalom nincs itt senki.
Kinyitottam a szemem és a többiek kicsit álmos fejeikkel találtam magam szembe. Liam mellettem állt és aggodalom tükröződött az arcán. Leültem az ágyra. A lányok azonnal lerohamoztak a fiú pedig csendben figyelték az eseményeket.
- Robin ordít rólad, hogy nincs minden rendben.- mondta Carly.
- Fehérebb, mint a fal.- ölelt magához Lexie.
- Hozok vizet.- rohant le Ashley. Harry meg mint a pincsi kutya szaladt utána.
Liam leült a felszabadult helyre, majd felém fordult.
- Miért remegsz?- állt fel az ágyról Naomi.
- Semmiért.- vágtam rá és elindultam a fürdő felé ismét.
Megragadtam a kilincset Lexie és Carly pedig a karomat. A szorításuk gyengébb volt, de kellő képpen felhozták bennem az akkor éjjel átért érzelmeket.
- Kérlek!- néztem rájuk kölyökkutya szemekkel.

Bevonultam amint elengedtek. Megengedtem a kádba a vizet közben én levetkőztem. Testemet kékes zöld és lila foltok díszítették. Sírni tudtam volna a látványon, sírtam is. Letöröltem a könnyeimet majd beleültem a forró vízbe. Kizártam a külvilágot. A víz kezdett elhűlni mikor halk kopogás ütötte meg a fülemet. Megnyikordult az ajtó és Liam kopasz feje tűnt fel. Magam elé kaptam a törölközőt. Liam azonban nem várt csak óvatosan bejött. Kezében egy fehér köntöst szorongatott. Ráterítette a vállamra azt követően a keze megállapodott a nyakamnál. Végig simított rajta és végül a vállamnál ragadt a keze.
- Robin ki tette ezt veled?
- Senki.- húztam fel a vállamra a köntöst.
- Robin!- nézett mélyen a szemembe közben felkapott az ölébe.
A többiek eltűntek így csend uralta a szobát. Gyengéden tett le az ágyra. Befeküdt mellém és rám terítette a takarómat. Csendesen figyelt én pedig egyre apróbbakat pislogtam míg nem elaludtam.

Ajtócsapódásra kaptam fel a fejem.
- Semmi baj.- súgta a fülembe.
Visszatettem a párnára a fejem és Liam felé fordultam. Engem figyelt közben pedig boldogság és aggodalom tükröződött az arcáról. Tudatában voltam annak, hogy rá akar sőt ráfog kérdezni a "gyönyörű" sebeimre.
- Robin kérlek mond el.- szólalt meg mikor megbizonyosodott róla, hogy ébren vagyok.
- Liam jobb ha nem tudod.- húzódtam el.
- Így nem tudok neked segíteni.- fonta a derekam köré a kezét.
Nagy levegőt vette és éppen akartam mondani amikor:
- Robin megyünk vásárolni.- rontott be Ashley.

:Harry:

Ashley elcibálta Robint vásárolni, mert szerinte ettől jobb kedve lesz. Bár én azon a véleményen voltam, hogy hagynia kellett volna Liammel. Beszálltunk az autóba és mily meglepő volt én vezettem. Már majdnem odaértünk amikor Ashley megemlítette amitől Robin kedve látszólagosan elment.
- Robin biztos minden rendbe?- fordult hátra az én kis cicuskám.
- Ümh.
- Ez nem valami biztató.- nevettem el magam közben pedig beálltam az üresen lévő parkírozóba.- Na hölgyeim itt is volnánk.- állítottam le a motort.
Kiszálltak az autóból én pedig előkotortam a mobilomat. Csináltam pár képet utána feltöltöttem twitterre. Rejtett számon hívogattam a többieket és mielőtt felvették kinyomtam bár Louisnál nem jártam ilyen sikerrel.
- Louis Tomlinson tessék?- vette fel.
Ha kinyomom rájön, hogy én szívattam, ha beleszólok akkor is rájön.
- Halló!!- szólt bele ismét.
- Elnézést a zavarásért, de egy nagyon fontos ügyben telefonálok.- mélyítettem el a hangom.
- Hallgatom.
- A mi nap a szerkesztőségbe telefonáltak a rajongói és gondoltam szólok.
- És én miben tudok segíteni?- kérdezte értetlenkedve.
- Hát csak...- gondolkodtam el hisz semmi vicces nem jutott eszembe.
- Harry ezt azonnal fejezd be!- szólt rám élesen.
- Bocs csak unatkozom.- vallottam be mert hát kár neki tagadni.
- Harry már háromszor zavartál meg ma és tudod, hogy utáljuk a mobilt kikapcsolva hagyni.- tolt le Lou.
- Bocs, bocs.- nyomtam ki.
Tovább unatkoztam amikor megcsörrent a mobilom.
- Jobb időtöltést.- vettem fel.
- Ne szórakozz velem.- mordult bele a telefonba.
- Mi baja van ma mindenkinek a viccekkel? Segíthetek valamiben?
- Hát csak érdeklődöm.- enyhült meg a hangja.
- Nyugi jól vannak és jól érzik magukat... biztos.
- Harry!- szólt rám élesen.
- Liam, biztonságba van a hercegnőd.- röhögtem el magam és közben megakadt a szemem.- Tartsd!- mondtam és kiugrottam a kocsiból.
Kinyomtam a telefont és a zsebembe süllyesztettem. Megpillantottam, ahogy egy magas pasi Robin kezét szorongatja és maga mellett tartja. Ashley a két szatyorral ütögette a srác fejét és folyamatosan kiabált vele.
- Enged el!!!
Ahogy közelebb értem láttam, hogy a srác tele van kék zöld foltokkal. Elkapta Ashley kezét Robint pedig ellökte magától így ő a földön kötött ki. Robin felhúzott lábbal ült a földön. Ashleyre pedig felemelte a kezét, hogy majd megüti. Ott teremtem és kicsavartam a kezéből a drága kiscicám kezét. Ashley középen rúgta.
- Vidd Robint a kocsihoz!- szóltam rá.
Felsegítette a remegő lányt és elindultak a kocsihoz. Megvártam míg beszállnak majd visszapillantottam erre a fickóra aki önelégülten mosolygott.
- Mit akarsz Robintól?- csavartam meg a kezét.
- Ti már nem tehettek semmit.- nevetett gonoszul.- Robin már az enyém.
Behúztam neki még egyet és megvártam, hogy a földre rogyjon. Igazából a helyzet miatt nem nagyon foglalkoztam, hogy feljelent-e. A barátaimat senki nem bánthatja. Az autóhoz menet azon gondolkoztam, hogyan érthette " Robin már az enyém" mondatát. Mikor beszálltam a kocsiba Robin a könnyeivel Ashley pedig Robin épp eszű állapotával küszködött. Beindítottam az autót és csak egy megoldást találtam a kialakult helyzetre. Hangosan morgolódtam, Robin sírva remegett Ashley pedig folyamatosan fortyogott. Elég sokat vezettem amikor Ashleynek leesett, hogy nem haza indultam.
- Harry hová megyünk?- kémlelte Ashley az utat.
- Hívjátok fel Daddy Direction-t.- dobtam hátra a mobilomat.
- Minek?- kérdezte gyanakodva Ashley.
- Csak csináld cicám.- mosolyogtam rá a visszapillantóba.
Ashley tárcsázott és mivel kihangosítva volt ami nem volt a legjobb ötlet főleg, hogy Robin pityergett. Liam két csörgés után felvett.
- Halló.
- Liam gyere az Elizabeth streetre ott várunk.- álltam meg és közben kikapta m Ashley kezéből a telefont majd kinyomtam.
- Minek jöttünk a nőgyógyászomhoz?- kérdezte Ashley.
Kiszálltunk a kocsiból. Én leültem a lépcsőre amíg Ashley próbálta kiszedni a kocsiból Robint.

47.rész

Sziasztok! http://www.directioner.hu/kulonszam.html az 1D magazin előrendelése, ha valaki nem hallott volna róla :)


Azonnal odakaptam a fejemet. James és Robin sétáltak el az utcán. Alig hittem a szememnek. Teljesen hihetetlennek hittem, de amikor Maara elkezdett a vállamon vinnyogni én mint a villám ott teremtem előttük.
- James?- kerekedett el a szemem.
- Mit akarsz vöröske?- vágta a fejemhez.
- Te... mit... te raboltad el?- szűkült össze a szemem.
- Én soha.- legyintett.- én csak megmentettem tőletek.-mutatott rám.
Robin végig csendben figyelte az eseményeket. Egy palacsinta sütőt szorongatott a kezébe amit egyáltalán nem értettem, hogy minek hozta magával. Kikaptam a kezéből és fejbe vágtam vele. Robin két lépést tett hátra így én szabad utat kapva összeismerkedettem a térdemet az ő büszkeségével. Hozzávágtam a fegyveremet ami először a fején másodszor a földön landolt. Megragadtam Robin karját és az autó felé húztam.
- Remélem a rendőrök nem értesülnek az esetről.- mondtam miközben beindítottam az autót.
- Azt én is.- mondta Maara.
Robin szótlanul ült az anyósülésen és bámult ki a fejéből. Egy idő után meguntam, hogy csak Maaranak beszélek. Lekanyarodtam egy leálló sávba és elkezdtem lóbálni előtte a kezemet.
- Robin minden rendbe van?- néztem rá gyanakodva.
Bólintott, de én nem igazán hittem neki. Mikor hazaértünk senki sem volt otthon. Furának tartottam, de így legalább nem zaklatják Robint amíg én ki nem derítem, hogy mi történt vele.

:Ashley:

(Köszönöm a barátnőmnek a segítséget.)

Ideges voltam Robin miatt, ráadásul anyám haza hívott és még csak azt sem volt hajlandó elmondani, hogy miért. Egyszerűen parancsba adta, hogy otthon kell lennem, mert beszélni akar velem. Megdumáltuk Lexivel, hogy nem kell aggódnom, valószínű csak látni akar, de ez akkor is furcsa. Valami fontos dolognak kellett történnie. De vajon mi lehet az? Harry reggel kivitt a reptérre. Nem terveztem hosszúra a kényszerlátogatást, ezért csak két táskát vittem. Reggel kilenckor indultunk. A többieknek előző nap már említettem, hogy haza kell repülnöm egyedül Cardiffbe. Pont most, amikor itt sincs semmi sem rendben. Hazzától még az autóban elbúcsúztam egy forró csókkal. Egész jól fogadta, hogy a koncert és a titok miatt nem jöhet velem. Azt hittem, hisztizni fog. A repülőút két és fél órás volt. Közben csak azon járt az eszem, mit akarhat hirtelen az anyám. Amikor leléptem otthonról, annyira nem izgatta mi lesz velem. Igaz, hogy nem találkoztunk már lassan egy éve, és a húgom is hiányzik. Bár, szerintem már ő sem lakik otthon. A szüleink elváltak, amikor tíz évesek voltunk. Ennek ellenére mi nagyon szerettük mindkettőjüket. Aztán én is elmentem és megismertem az én őrangyalomat Harryt. Erről sem az anyám sem, pedig a húgom nem tudott. Mármint az tudták, hogy van barátom csak azt nem, ki az. Előbb vagy utóbb úgyis el kell mondanom, de inkább utóbb. Fogtam egy taxit és bediktáltam a címet. Húsz perc városnézés után megérkeztünk. Kifizettem a sofőrt. Elmentem a bejárati ajtóig, de nem mertem benyitni. Öt percig álltam előtte, mire végre megfogtam a kilincset, és óvatosan lenyomtam. Benyitottam. Ledobtam a kabátomat és a táskákat. A nappali felé vettem az irányt. Jó hangosan elkiáltottam magam:
- Megjöttem! – mozgolódás hallatszódott az emelet felől. A lépcsőn a tökéletes ikrem Alyson szaladt le, és ugrott azonnal a nyakamba. Olyan jó volt őt újra látni.
- Ashley, végre itt vagy! – kiáltotta izgatottan.
- Hugi megfojtasz.
- Ne haragudj, de annyira hiányoztál.
- Azt érzem. Anya hol van? – kíváncsiskodtam.
- Boltba ment. Megveszi a hozzávalókat az ebédhez. Azt üzente, hogy ha megérkeztél, pakolj le a szobádban. Amint hazaér elkészítjük az ebédet, és utána majd beszélni akarunk veled.
- Ketten együtt? Olyan rossz előérzetem van.
- Ne már, jó híreink vannak.
- Értem, ennek örülök. Ezek szerint feleslegesen aggódtam. Na, akkor teljesítem anyánk kívánságát, ne kezdjük veszekedéssel az itt tartózkodásomat – ezzel a lendülettel összeszedtem a cuccaimat és felmentem az emeletre a szobámba.

Ashley és Alyson

Ahogy végig néztem a helységen eszembe jutottak a régi emlékek. A falam rózsaszín, hát igen már akkor is ez volt a kedvenc színem. Valamint tele van poszterekkel. Ezek szerint anya nem nyúlt semmihez sem, minden úgy van, ahogy én hagytam. Családi fotók díszítik a fal másik felét, ezeknek még én csináltam keretet. Az egyiken megakadt a tekintetem. Ezen Alyson és én vagyunk kiskorunkban, egyforma ruhában. Szinte mindig ugyanolyanban voltunk, szerettük hülyíteni az embereket. Imádtuk, hogy nem tudnak megkülönböztetni bennünket. A táskáimból kipakoltam és írtam SMS-t Lexinek és Harrynek, hogy megérkeztem. Barátnőm visszaírt, még mindig nincs meg Robin. Nem igaz, hol lehet az a lány? Ha ebben is James mocskos keze van, akkor Liam után én fogom megtépni. Lementem a konyhában. Időközben anya hazaért és hugival már az ebéd elkészítésének felénél jártak. Nagy öleléssel köszöntöttem Maryt (ő az anyukám), majd beszálltam én is az előkészületekbe. Ebéd után elmosogattunk, majd leültünk a nappaliba hármasban.
- Kicsim – kezdte anya – Azért hívtalak haza ilyen sürgősen, mert Alysonnak van egy kis bejelenteni valója – hugi felé fordultam és várakozva néztem rá. Felmutatta a balkezét. A gyűrűs ujján egy gyönyörű ékszer virított. Úr Isten! Férjhez fog menni a kis húgom. Dylan végre megkérte a kezét, ez csodás. Jó ideje együtt vannak már és szerintem, klassz a srác.
- Ezzel kapcsolatban lenne egy kérésem – mondta Alyson – Mégpedig az, hogy legyél a koszorúslányom.
- Örömmel leszek a koszorúslányod, hisz tudod, hogy mindig erre vágytam. Úgy örülök nektek. De mégis mikor lesz a nagy nap?
- Valamikor júniusban, és ha már itt tartunk, nyílván kéne neked egy pár is. Arra gondoltam, hogy szívesen megismerném már a barátodat és lehetne ő a partnered – mondta hugi.
- Hát, azzal lehet, hogy lesz egy kis gond.
- Mégis mi? Én is szeretném már látni őt – jelentette ki anyám.
- Találkozni is fogtok vele, amint felkészültetek rá.
- Rendben – mondták egyszerre. De fura, harc nélkül belementek.
- Tudom, hogy ez most olyan kutyafuttában látogatás, de ha nem gond én holnap visszamennék Londonba – közöltem velük.
- Nem az. Akkor legalább el tudlak kísérni, mert nekem is dolgom van arrafelé – örvendezett hugi.

Anyánk sem ellenkezett. Alysonnal felmentünk az emeletre. Csomó mindent meg kellett beszélnünk, rég találkoztunk már, sok mindent kellett bepótolnunk. Elmondtam neki, hogy ha már úgy is Londonba jön, akkor bemutatnám a pasimnak és néhány barátomnak, akik elénk tudnak jönni. Vacsora után az esküvőről beszélgettünk. Elmondta, hogy halad, mi az, ami már meg van, és mi szorul még tervezésre. Annyira izgatott a nagy nappal kapcsolatban. Olyan jó ilyen boldognak látni őt. Tizenegy körül feküdtünk le, addig egyfolytában járt a szánk. Másnap tíz óra után keltünk fel. Még délelőtt beszéltem Lexivel és megkértem, hogy senkinek se mondja el a tervemet és minél többüket próbálja kicsalni a reptérre értem. Alysonnal teljesen egyformán öltöztünk fel, még a

hajunkat is ugyanúgy csináltuk meg. Ebéd után nem sokkal indultunk is. Elbúcsúztam anyától, és hugival együtt betaxiztunk a reptérre. Az úton beszélgettünk, hihetetlen, de még mindig van mit mondanunk egymásnak. Kicsit tartok attól, mit fog szólni ahhoz, hogy a pasim híres. Megérkeztünk. Kaptam egy SMS-t Naoimitól, hogy Robin még mindig nem került elő. A srácok kocsiját egyből kiszúrtam. Már vártak minket. Mikor megláttak kettőnket, értetlenül néztek, leszámítva Lexit, aki tudta mit kell kérdeznie.
- Na Harry melyik a te kis cicád? – kérdőn nézett göndörkére, aki össze volt zavarodva. Nem hiszem el, hogy nem tudja, melyik vagyok. Rámutattam Alyson gyűrűjére, mire levágta, hogy melyik is vagyok én. Odajött hozzám és megcsókolt.
- Srácok, ő itt az ikerhúgom Alyson Wood. Hugi ők itt, a barátaim, illetve csak az egyik felük, a többiek nem tudtak ….
- A One Direction! – vágott a szavamba, mire befogtam a száját.
- Nyugi! Igen ők azok, már mint az egyik fele. A lányok pedig, Lexi – mutattam az egyenes hajú barátnőmre – Ő Niall csaja. A szőke lány Naomi, Zayn hercegnője.
- És Hazza a te barátod, ezt levágtam a csókból – fejezte be a húgom.
- Igen.
- Akkor már értem miért titkoltad. Ó, és srácok ne aggódjatok, lakat van a számon – odament mindenkihez és üdvözlésképpen megölelte őket.
- Szóval mi a nagy hír? – kíváncsiskodott göndörke.
- Alyson férjhez megy – jelentettem be.
- Gratulálunk! – mondták a többiek egyszerre.
- Én, pedig a koszorúslánya leszek – lelkendeztem.
- Akkor Hazza lesz a párod, igaz? – érdeklődött az ír fiú.
- Hát, igen – fürkésztem őt. Megkönnyebbültem, amikor elmosolyodott.
- Srácok, örültem, hogy találkoztunk, de nekem most mennem kell.
- Alyson várj!
- Ne aggódj, tudom, anyának egy szót se – mondta nevetve. Imádom a húgomat. Búcsúzóul megöleltük egymást. – Sziasztok! – mondta.
- Szia! – köszöntünk vissza kórusban. Éreztem, hogy Harry hátulról megölel.
- Hiányoztál – suttogta a fülembe.
- Csak egy napig voltam távol – értetlenkedtem.
- Tudom, de nélküled nem tudok aludni
- Olyan cuki vagy.- Hé, szerelmespár, indulhatnánk? – rebbentett szét minket Louis.

Már mindenki az autóban ült és csak ránk vártak. Gyorsan hazaértünk, majd a többiek szétszéledtek a házban. Páran a konyha felé vették az irányt ezek szerint ők fogják elkészíteni a vacsorát. Én felmentem a szobámba, Hazza is jött utánam. Kipakoltam a cuccaimat, amit ő figyelemmel kísért.
- Eszedbe se jusson! – figyelmeztettem.
- Most miért vagy ilyen?
- Találgass!
- Ó, megvan? – kérdezte szomorúan.
- Igen – válaszoltam. Odajött hozzám. Megölelt és simogatni kezdte a hasamat.
- Szerzek neked csokit és betétet – mondta.
- Betét nem kell – nyomtam egy puszit az arcára. Kiment a szobából.

:Robin:

Lent készítettem a teát amikor valami hatalmasat puffant. Pillanat perc alatt megfordultam és Louis döbbent arcával találtam magam szembe.

- Robin?- szólalt meg pár perc elteltével.- De te? és hogy a ....

Louis keresgélte a szavakat amikor Harry rohant el mellettünk.

- Harry hova sietsz ennyire?- kiáltott utána.

- Csokit kell vennem.- hátrált vissza.

- Nekem van twixem.- húzta elő a nadrágja hátsó zsebéből.

- Add i...- akadt el és a szeme rajtam állapodott meg.

Csendben várakoztam, hogy szóhoz tudjanak jutni. Harrynek egyre döbbentebb feje lett. Louis az orra előtt csettintgetett amire Harry felmordult.

- Lou, ha most nem fejezed be akkor agyoncsaplak.-mordult fel.- Hogy kerül ide?- bökött felém.

- Szerinted én tudom!?

- Adjak választ a kérdéseitekre?- jött be a konyhába Carly utána pedig Naomi.

- Hogy került ide?- ismételték meg a kérdésüket egyszerre.

- Elraboltam!- mosolygott diadalittasan.

- Kitől?- kerekedett el Lou szeme.

- Az el rablótól.- vágta rá majd előkapta a telefonját Carly.

A telefon kicsöngött majd Carly szeme felcsillant.

- Szia Liam! Figyelj elraboltam egy embert és hát el kéne rejteni. Jut eszembe mennyi évet kapok emberrablásért?- mondta majd lecsapta a telefont.- Négy perc és itt lesz.- nézte a telefonja kijelzőjét Carly.

- De én nem akarom!- szólaltam fel a pár napos némaságomból.

- Neked van hangod?- csodálkozott Naomi.

- Valaki elárulhatná végre, hogy mi folyik itt!- akadt ki Harry.

- Serpenyővel agyonütöttem az el rablót és hát büszkesége is megsérült egy "kicsit"- rajzolt idézőjelet a kezével.

A fiúk erre a kijelentésre oda kapták a kezüket a gyönyörűségeikhez.

- És elraboltam. Elég rövid voltam? De ha gondoljátok elmesélhetem  részletesebben is a dolgot.

- Kösz nem.- mondták egyszerre a fiúk.

- Robin most hogy már tudsz beszélni elmesélhetnéd mi történt veled.- fordult felém Naomi.

- Elraboltak ennyi.- suttogtam.

- Na és más nem történt veled. Mi pedig vagyunk olyan hülyék, hogy el is hisszük.- fonta maga előtt össze a kezét Naomi.

- Pedig!- indultam ki, de a hősszerelmes karjaiban kötöttem ki.

- Liam a szobádba rejtsd el a foglyomat.- kiabálta Carly.

Kikerekedett szemekkel figyelt majd szorosan magához ölelt.

- Annyira aggódtam.- suttogta a fülembe.

- Én az el rablójáért aggódom.- ült fel a konyhapultra Naomi.

- Gyere vezessük le a dühödet.- fogta meg Carly kacsóját Louis.

Harry kiment Naomi pedig eltűnt a hűtőbe.

- Hol a csokim?- rohant be Ashley.- Hé szia Robin.

Indult tovább majd visszafordult és értetlenül mért végig.

- Robin te?

- Elraboltam.- jött vissza a konyhába Carly.

Áthajolt Naomin és kivett a hűtőből egy flakon tejszínhabot és elindult a kert felé. Louis nem sokkal utána jött le és megragadott egy pezsgőt és egy tál epret csokival és Carly után indult.

Míg Liam és Ashley a magán akciót figyelték én fel sunnyogtam a szobámba.

46.rész

Elkellet engednem a galambot, hisz meghallottam, hogy nyikorog az ajtó. A galamb betotyogott a szekrény alá és ahogy visszafordultam James önelégült fejével találtam magam szembe.
- Minek örülsz f**fej?- vágtam hozzá az első kezembe kerülő tárgyat ami egy gyönyörű olvasólámpa volt. 
- Már örülni sem lehet?- akad ki.
- Neked? Nem.- forgattam a szemeimet.
- Bocs, hogy élek.- nevette cinikusan, majd leült velem szembe az ágyra.
- Nincs megbocsátva, hisz miattad vagyok ide bezárva!- kiabáltam vele.
- Ez igaz.- mászott közelebb hozzám.
- Maradj ott!- szóltam rá élesen.
Nem foglalkozott vele csak tovább közeledett felém. A sötétség beborította az utcát. Az íróasztalomnál pislákoló lámpa világította meg a szobát. Felkaptam a szekrényemről a tollat, majd húztam két jól látható vonalat rá. James értetlenül figyelt én pedig hozzávágtam az eszközt.
- Ez mire volt jó?!
- Nem illik bámulni.- vontam meg a vállam.- A vonalak pedig a 2 napot jelölik.
- Engem nem a hülye vonalad érdekel.- nevette el magát.
-  Akkor meg ne bámulj!- szóltam rá élesen.
- Pedig vétek nem nézni ezt a gyönyörű arcot.- simította meg az említett területet én pedig reakcióból félre ütöttem a kezét.
- Ne ....Nyúlj.... hozzám!
- Kár.- vágott szomorú fejet.- olyan puha a bőröd.
Teljesen a falhoz húzódtam. James követte a teste így köztünk egyre megfogyatkozott a távolság. Letámadta az ajkaimat ami keserűséggel töltötte be a számat. Lefogta a kezemet így menekülni sem tudtam. Letépte a felsőmet és a szoba másik végébe dobta az éppen szabad kezével. A száját egy pillanatra sem vette el az enyémtől. A nadrágom gombjával küszködött, de amikor sikerült neki megemelte a csípőmet és egy laza mozdulattal lerántotta rólam. Ajkaival áttért a bugyim vonalára. Torkom szakadtából üvöltöttem segítségért. Felnézett rám és elmosolyodott. Szóval ez volt a célja. Levette a tekintetét rólam és újból a bugyim vonalát kezdte el csókolgatni. Beleborzongtam közben pedig reményt vesztve kiabáltam. Fölém tornyosult az egyik kezével a kezeimet fogta a másikkal pedig a nadrágjába kotorászott. Előkapott egy óvszert belőle és perverzen elmosolyodott. Elkerekedtek a szemeim és teljes erőmmel a szabadulásomon voltam. A lábaival szorította le a testem míg ő megszabadult a nadrágjától és a helyére tette az óvszert. Az egyik kezével a számat a másikkal pedig a kezeimet fogta le. Kínzás volt, ahogy mérete belém csúszott. Patakokban folytak a könnyeim ahogyan mozgott bennem. Szorított a fogáson és gyorsított a tempón. A nyakamat harapdálta amikor az ajtó megnyikordult. James mit sem törődve az ajtóval megszívta a nyakamat. Hirtelen Robert arca tűnt fel, ahogyan lekapja rólam Jamest. A falhoz nyomta én pedig törökülésbe ültem az ágyon. Folytak a könnyeim, fájt az egész. Gyomorszájon vágta utána benyúlt a szekrénybe és odadobott egy felsőt. Nem bántottam meg sem mertem mozdulni. Jamest a grabancánál fogva dobta ki, majd rázárta az ajtót. Visszasétált hozzám megemelte a felsőt amit az előbb dobott oda. Óvatosan átbújtatta a fejemen majd leengedte. Szorosan magához ölelt közben pedig a hajamat simogatta.
- Nincsen semmi baj.
A testem egyfolytában remegett már-már ijesztő lehetett a látványom. Szorosan húzottam Roberthez. Féltem elengedni akárcsak egy pillanatra is. Gyors elaludtam bár zaklatottságom nem ismerte a határokat.
A nap fénye csiklandozta az arcomat, de mégsem erre ébredtem hanem arra ahogy a bátyám mellettem mozgolódik.
- Ne menj el.- nyöszörögtem a paplanom alól.
- Csak kinyitom az ablakot.- mászott ki az ágyból.
A paplanom alól figyeltem az eseményeket. Kinyitotta az ablakot mire a szekrény alatt lapuló madárka kiröppent. Furcsán méregetett, de én csak lesütöttem a szememet.
- Mit kérsz reggelire?- törte meg a kínos csendet.
Nem jött hang a torkomon. Úgy éreztem magam, mintha a vidám élet kedvelt lányt elvitték volna és helyette egy életunt hulla maradt volna itt. Megragadtam a kezét amire ő azonnal a kezembe adta az ajtón függő köntöst. A fejemre csaptam a kapucnimat és úgy indultam le a konyhába. Szorosan Robert mögött. A konyhaasztalnál üldögéltem és bámultam ki a fejemből. Minden egyes kis neszre odakaptam a fejemet.
- Tessék egy kis meleg tea.- tolt elém egy bögrével.
- Hmmm. Mik ezek az isteni illatok.- sétált be a nagynéném és James.
A bátyám összeszűkült szemekkel méregette, de nem bántotta és ezt csak Alberta jelenlétének köszönhette. Robert letett elém egy hatalmas adag palacsintát. A többiek elszedegették előlem én pedig azt az egyet is ami a tányéromra került összeturkáltam. A nagynéném szörnyülködve nézte, hogy én mit is csinálok az étellel.
- Ennek nem ártana egy pszichológus.- biccentett felém.
- Már kértem időpontot Szerdára.- nyomkodta a telefonját a bátyám.
- Egyáltalán mi baja van?- faggatózott a nagynéném.
- Nem tudom nekem sem mondja meg.- hárított a bátyám amiért én nagyon hálás voltam.
- Jó rendben akkor én most megyek még van egy kis dolgom bent az üzletben.- állt fel a nagynéném az asztaltól.
- Robin édesem mi a baj.- simított végig a kezemen James.
- Hagyjál békén.- vágtam hozzá a reggelimet majd elviharoztam a szobámba.

:Lexie:

3 nap. Ennyi ideje tűnt el Robin. A többiek mély ötletelésbe kezdtünk mi módon találhatnánk meg az eltűnt barátnőnket. A fiúk folyamatosan próbáltak a hétfő esti koncertre. Liam teljes mértékbe magát hibáztatja a történteken, amit a fiúk tolerálnak, de minden erejükkel azon voltak, hogy meggyőzzék az ellenkezőjéről. Naomi folyamatosan egy lapon firkálgatott, Carly a papagájának magyarázta, hogy ha meglátja Robint milyen hangon visítson. Ashley nagy szemeivel engem kémlelt.

- Mit szóltok ehhez?- törte meg a csendet Carly.

- Mihez?- kérdezett vissza Ashley.

- Ha megengeded, hogy befejezzem akkor talán

- Csak mond már...- szóltam rá.

. Kérdezzük végig a londoniakat, hogy látta-e valaki.

- Ez nem is rossz ötlet.- kutakodott az asztal alatt Naomi.

- Mit keresel?- kérdeztük egyszerre.

- Ezt!- kapott elő egy térképet Naomi.

Kiterítette az asztalra, majd egy piros filccel négy részre osztotta a várost. 

- Így ni.- nézett fel a térképről.

Mindannyian a térkép fölé hajoltunk és szemügyre vettük.

- Ez így nem lesz jó.- ingatta a fejét Ash.

- Miért?- nézett fel egyszerre Carly és Naomi.

- Nekem holnap reggel megy a gépem, hisz haza kell utaznom a családomhoz.- mondta egy kicsit szomorúan Ashley.

- Akkor legyen úgy, hogy holnap elmegyünk szétnézni szerdán pedig én és Naomi megnézzük az utolsónál.- mondta a tervet Carly.

- Jó.- mondtuk egyszerre a lányokkal.

Mivel már kezdett sötétedni ezért nem indultunk neki a keressük meg Robint akció végrehajtására. Megvártuk a fiúkat, majd elmeséltük nekik a tervet. Liam viszont még mindig maga alatt van ő nem ült le velünk beszélgetni és nem hallgatta végig a történetünket. 

Másnap reggel korán felkeltem és elindultam keresni. Carlyval tartottuk a kapcsolatot bár egy idő után szakadozni kezdett. A nap végére kb fél Londont végig kérdeztem, de senki sem látta.

:Carly:

Becsöngettem minden házba. Néhány ember már ki sem nyitotta, mert azt hitték valamit rájuk akarok sózni. Volt aki egyszerűen az orromra csapta és volt egy két normális ember aki válaszolt is a kérdéseimre. Lexie írt egy SMS-t, hogy ő haza indult így én sem tettem másként. Hazafelé azon agyaltam, hogyan tudtuk így elhagyni. A telefonjára nem reagál az emberek pedig nem is látták. Mint akit a föld nyelt el. Liam megnyugodhatna egy kicsit, ha volna róla valami információnk, de hát nincs.

Éppen az utcánkba kanyarodtam be amikor egy fekete kocsi hajtott el.

- Carly gyere ülj be.- nézett ki az ablakon Harry.

Beszálltam az autóba és értetlenül néztem ahogy újból elindul.

- Neked nem a próbán kéne lenned?- szólaltam meg egy kis idő után.

- De csak én közöltem velük, hogy fáradt vagyok majd leléptem.- vonta meg a vállát.

- Paul nem lesz érte pipa?- vontam fel a szemöldökömet.

- Hát ha ő nem is a többiek biztosan.

- Jó nem akarom tudni.- vágtam rá, mire Harry felállt a felhajtóra.

Beléptem a házba és a két barátnőmmel találtam magam szembe.

- Hát ti?- kerekedett el a szemem.

- Én most értem vissza.- rohant ki a konyhába Naomi.

- Én pedig csak fél órája értem haza.- vallotta be Lexie.

- De azt alig...- néztem az órámra.- 10 perce írtad.

- Igen a ház elől írtam meg az SMS-t.

Hullafáradt voltam. Nem volt erőm megvárni Lout ezért felsiettem a fürdőbe és engedtem a kádba forró vizet. Beleültem a kádba és egy könyvet kezdtem el lapozgatni. Olyan jól elvoltam, de a nyugalmamat a kintről beszűrődő zaj zavarta meg. Kimásztam és magam köré tekertem a törölközőt. Óvatosan kilestem és láttam, hogy Louis áll nekem háttal. Ráugrottam a hátára, mire egy nagyot nyögött.

- Mi a baj?- szálltam le a hátáról majd nyomtam egy puszit az arcára.

- Harry ráugrott és megrándult.- terült el az ágyon.

- Szóval ezért sietett.- gondolkoztam hangosan.

- Ráülhetek?- másztam fel az ágyra.

- Ahogy érzed.- mosolyogta.

Ráültem a seggére és elkezdtem masszírozni a hátát. Éreztem, hogy mosolyogja én pedig nevettem. Egy idő után csak a szuszogását hallottam. Óvatosan leszálltam róla felkaptam egy felsőt és visszafeküdtem mellé. Gyorsan elnyomott az álom.

Reggel mikor felkeltem lentről kiabálás szűrődött fel. Louis nem feküdt mellettem így én is gyors lerohantam. Pattanásig feszült idegek. Így készült mindenki a koncertre. A fiúk már indultak volna, hiszen még sok elintézni való van és a VIP-val rendelkezők pedig mos nyerhetnek betekintést a fiúk színfalak mögötti életébe. Amikor megérkeztünk teljesen a feje tetejére fordult minden. A fiúk elmentek átöltözni mi pedig elfoglaltuk a helyünket egy-egy széken. Nagyjából minden fiú odaszállingózott amikor váratlanul Paul rohant oda hozzánk. 

- Hol van Liam?- kérdezte.

- Liam nem hajlandó kijönni.- mondta Harry.

-  Mi az, hogy nem hajlandó!!- dagadt meg az ér a homlokán.

- Majd mi.- monda Lou és felkapták az asztalt Zaynnel.

- Nem ti menjetek készülődni, majd én megoldom.- indult el Liam öltözője felé.

Elindultunk a színpadfeljáróhoz Paul pedig az ajtón dörömbölt. Lou nyaka köré fontam a karom majd hosszasan megcsókoltam. Arra váltunk szét, hogy a többiek nevetnek. Én is nevetésben törtem ki. A biztonsági őr a kezében hozta a mi kis Rómeónkat. 

- Indulás.- kiáltott fel a hangmérnök.

Liam mosolyt erőltetett magára majd elindult a többiek után. Amint elkezdődött Naomi táncra Lexie pedig dalra fakadt én pedig hátradőlve élveztem a dalokat.

A koncert után megöleltem Lou-t és kéz a kézben sétáltunk ki az épületből. Amint hazaértünk átöltöztem egy kényelmes ruhába felkaroltam Naomit és elindultunk volna, ha Zayn és Niall nem állják az utunkat. 

- Hová- hová hölgyeim?

- Mi csak...

- Megsétáltatjuk Shatát.- segített ki szőke barátnőm.

A fiúk gyanakodva néztek ránk aztán hirtelen Zayn felkapta Naomit és megindult vele az emeletre. Niall felvont szemöldökkel méregetett engem én pedig válaszoltam a fel nem tett kérdésére.

- Niall! Meg kell keresnünk Robint!

- Figyelj elmehettek, de odakint vak sötétség van és nem hiszem, hogy Robin ilyenkor kint mászkál.

Mondjuk igaza volt. Ritkán adok igazat embereknek, de most kivételt tettem. Felindultam az emeletre, de megakadt a szemem Robin szobájából kiszűrődő fényen. Odalopakodtam és belestem. Láttam, hogy Liam az ágyon ül és gondolkozik. Visszahajtottam az ajtót és elindultam a szobánk felé. Louis már az igazak álmát aludta így óvatosan feküdtem be mellé. 

Reggel Maara keltett.

- Ébresztő!!

- Te, hogy kerülsz ide?- dörzsölgettem a szemeimet.

- A szőke volt, a szőke volt.- hajtogatta.

- Jó oké!- keltem ki az ágyból.

Gyors felöltöztem és indulásra készen álltam. A belvárosba sétáltunk be Maaraval. A vállamon üldögélt miközben én csengettem a házba.

- Jó napot nem tetszett látni ezt a lányt 5 napja tűnt el egy buliról és egy idegesítő dalt dúdolgatott.- emeltem fel a képet.

- Unikornis, Unikornis várjál meg. Hé patás hé patás nem eszlek meg.- énekelte el Maara.

- Most már tudom kitől tanulta Robin.

- Nem sajnálom, de ha látom ígérem szólok.- mondta az idős hölgy.

- Azért köszönöm.- mosolyogtam a hölgyre. 

Átmentem a másik házhoz és éppen beakartam csengetni amikor egy ismerős hangot hallottam.

- Cica mondj már valamit.

2. Díj

Nagyon köszönöm http://magaatokely.blogspot.hu írójának.

1. Ha megkaptad a díjat készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent llátható képet ! 

2. Őszintén kell válaszolnod a kérdésekre !

3. Összesen 5 személynek kell tovább adnod !

4. Ezt egytől - egyik át kell másolnod a lapodra kivéve a válaszokat !

5. A díjat visszafele nem lehet adni ! 

1. Mi a keresztneved , hogy becéznek ? 

Niki becenév igazából nem nagyon van egyszer nagy ritkán úgy hív az egyik barátnőm, hogy frufrus. 

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni ? 

Nincs ilyen dal, ha olyan a hangulatom bármin tudom sírni.

3. Félsz a sötétben ?  

Nem

4. Szerelmes vagy valakibe ? 

Nem tudok róla.

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog , ami történt veled ? 

A menzán álltam sorba és azt hittem, hogy a barátnőm áll mögöttem én pedig mondtam a magamét és amikor megfordultam egy 2 m srác állt mögöttem( elárulom 9.es a srác) "enyhén" égett a fejem

6. Gondolatban öltél már meg valakit? Persze.

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét vagy szerencsétlenséget jelent ? Nem vagyok babonás, de nekem mindig valami baj történik rajta.

8. Van olyan dolog , amit még a szüleidnek sem árultál el ? 

Persze, amiről nem tudnak az nem fáj nekik.

9. Hallgatsz olyan zenét , amit mások előtt cikinek tartasz ? 

Nem igazából mindenkinek megvan a saját ízlése én pedig nem foglalkozok másokkal. 

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál? 

Biztos nem emlékszem rá.

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél? 

Nem tudom. Segítenék a rászorulóknak és mint minden rendes híresség bujkálnék a fotósok elől.

12. Szoktál álmodozni?

Még jó hogy.

13. Járnál Chace Crawforddal?? 

Nem. 

14.  Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?  

 1 fiút és 1 lányt. fiú : Bence lány: 

15. Adni vagy kapni jobb? 

Is-Is.

16. Titkom:

Tárjam fel ország világ előtt a titkomat bocsi magánügy.   

17. Bakancslista :  

Eljutni Londonba, Eljutni One Direction koncertre, megtalálni a nagy ő-t.

Akiknek küldöm : 

http://werygooog.blogspot.hu/

http://iacceptthechaos.blogspot.hu/

http://llhzn.blogspot.hu/

http://lightsofdarkness.blogspot.hu/

45.rész

:Carly:

Ordítva rohantam fel az emeletre. Senki nem foglalkozott velem. Naomi egy párnát vágott a képembe, Ashley csak szimplán képen törölt. Lexie-ék ajtaja viszont simán zárva volt. Ezt nem hiszem el visszarohantam a földszintre ahol Liam eszeveszettül kereste a mobilját Louis pedig hátráltatta. 

- Louis hagyjál már békén had keressem azt a nyomorult telefont.- lökte oldalba Liam.
- Liam nyugi már.- nevette.
- Édesem vigyázz!- ordítottam el magam, de már késő volt.
Liam egy párnával csapkodta amit Lou csak nevetéssel tudott díjazni.
- Mi ez az őrültek háza?- jöttek le a lépcsőn a többiek.
- Tudjátok lehet, hogy Lou és én másnaposak vagyunk, de azt még én is érzem, hogy valaki nagyon pipa.- mutogattam Liamre.
Azt még a kocsiba letisztáztuk, hogy nem szólunk a többieknek Robin eltűnéséről szóval ezt nem kötöttem az orrukra. Liam felnézett a verekedésből utána felszaladt a szobájába. Láttam, hogy Zayn és Harry utána akarnak menni, de én megállítottam őket.
- Carly könyörgöm mi a fene történt mi után mi eljöttünk?- nézett velem farkasszemet Naomi.
- Az isten szerelmére nem érünk rá részegeskedni.- öntött az arcomba a pohár vizet Ashley.
- Nem vagyok részeg az igazat mondom!!
- Na akkor kezdjük az elején!- ült le a kanapéra Zayn.- Mi baja van Liamnek?
- És hol van Robin?- nézett szét Lexie aki a kávéját iszogatta.
- Hát ő...- néztem segélykérően Louisra.
- Fent alszik.- vágta rá Lou.
Leartikuláltam, hogy köszi mire ő csak elmosolyodott.
- Felmegyek megkérdem hátha ő tudja.- indult meg Lexie.
Fel sem fogtam mit mondott csak arra kaptam fel a fejem, hogy jön vissza és közli, hogy Robin nincs a szobájába.
- Robin nincs itt.- jött le a lépcsőn Liam.
- Hát hol van?- kerekedett el a többiek szeme.
- Eltűnt.- sóhajtotta.

:Robin:

Fáj a fejem, hányingerem van és valaki folyamatosan fogdossa a derekamat. Megpróbáltam kikászálódni az ágyból, mire a titokzatos idegen visszarántott. Teljesen az álmomra emlékeztetett. Félre löktem a kezeit, majd tántorogva az ajtóhoz léptem. Nem voltam tisztába az egésszel. Részeg is voltam a tetejébe és még valaki mellett ébredtem. Megfogtam az ajtó kilincset mire valaki megragadta a karomat.
- Engedj el!- sikítottam el magamat.
- Robin én vagyok az.
- James!- kerekedett el a szemem.- De te? És hogyan? Mi van a ?
- Robin itt biztonságba vagy.- ölelt át.
- De én nem akarok itt lenni.- bújtam ki az öleléséből.
Feltéptem az ajtót és lerohantam a lépcsőn. A bejárati ajtó felé vettem az irányt, de amikor kiakartam menni rajta az zárva volt.
- Robin!- jött le a lépcsőn James.
- Miért van bezárva?- mutogattam az ajtó felém.
- Mert itthon vagy.- lépett közelebb.
Menekülni semerre nem tudtam menni mivel mögöttem a zárt ajtó előttem pedig James magasodik.
- Mit akarsz tőlem?- bámultam a remegő lábaimat.
- Téged.- fogta meg az államat majd mélyen a szemembe nézett.
- Engem te ne akarjál.- ütöttem el a kezét.- Én ... én...
- Tudjuk Liam Payne-re vársz.- mondta cinikusan.- De van egy rossz hírem ő nem vár rád azt sem tudja, hogy a földön vagy.
A szavai fájtak bármennyire tudom, hogy nem igazak. Liam maga mondta, hogy várni fog rám. A könnyek utat törtek maguknak én pedig félrelöktem Jamest és visszarohantam a szobámba. Magamra csaptam az ajtót és elé ültem. James folyamatosan dörömbölt, de én nem hagytam magam. Még midig gyűlöltem azért amit tett velem. Csúnyán átvert és most megint itt tartok össze vagyok zárva vele kitudja mennyi időre. A gondolataimba mélyülve akkor esett le, hogy James az én ágyamon feküdt velem. Gyors lerángattam mindent róla majd kidobtam az ajtó elé.. Átgondoltam az egészet, hogyan tudnék meglépni erről az isten verte helyről. Megpróbáltam az erkély ajtót, de zárva volt. Szóval a nagynéném számított erre a lehetséges szökési útvonalat. Elterültem a földön és a plafont bámultam, mély gondolkodásba estem. A szökési terv onnan indult, hogy mikor elalszanak megszerzem a kulcsokat és lelépek. A gondolataim egyik percről a másikra átterelődtek a többiekre. Eszembe jutott Liam érzéki csókjai A lányok mély baráti beszélgetései és a többi fiú segítőkész mozdulatai. Tudtam, hogy nem hagyták annyiba, hogy eltűntem. 
- Kopp, Kopp!- zavarta meg a gondolkozásomat a nagynéném.
- Hagyjál!- üvöltöttem el magam.
- Robin szívem. – jött beljebb a nagynéném. – Itt van Robert ha akarsz vele beszélni.
Felültem a földön és döbbenten néztem magam elé.
- Robin tudod, hogy szeretünk, de ezt nem hagyhatjuk.
- Mi csodát?- néztem értetlenül a nagynénémre.
- Az őrült bulizásaidat! – lépett be az ajtón a bátyám.
- Akkor lehet egy kérdésem?
- Persze. – mondták egyszerre.
- Honnan veszed ezt a marhaságot?! – csattantam ki.
- James mondta. – mosolygott önelégülten a nagynéném.
- De én most voltam először buliba és egyszer egy sima egyszerű 10 személyes buliba, de ott sem történt semmi. 
- James váltig állította. – erősködött a nagynéném.
- És inkább hiszel Jamesnek mint a saját unokahúgodnak?!
- Hát édesem a kórházból is megszöktél! 
- Milyen kórházba voltál te? – kerekedett el a szeme a bátyámnak.
- Semmilyenbe. – legyintettem. – És egyébként is nem szöktem meg, megszöktettek és ha tudni akarod nekik köszönheted azt, hogy emlékezetem a helyén van. 
- Ó édesem. – akart megölelni, de én elhúzódtam.
- Szerintem hanyagoljuk a témát.- vágtam szomorú arcot.
- Robin van valami amit nem mondtál el?- nézett rám gyanakodva a bátyám.
- Igen van.- sóhajtottam egy óriásit.
- És még is mi lenne az?- nézett rám értetlenül a nagynéném. 
- Lényegtelen.- legyintettem mire James jelent meg az ajtóba.
- Mi a helyzet cicám?- ült le mellém az ágyon.
- Elmegyek!- jelentettem ki.
- Dehogy mész te el. Te hozzám tartozol.- támadta le az ajkaimat.
A csókja keserű volt. Próbáltam magamról leszedni, de nem bírtam. A bátyám szedte le rólam. Letöröltem a számról és megköszöntem neki a segítséget majd komolyra fordítottam a szót.
- Vissza akarok menni a barátaimhoz.
- Sajnálom, de ez képtelenség.
- De miért?- kezdtem kétségbe esni.
- Mondtam az őrült bulizásokat  abba kell hagynod és a barátaid is rossz hatással vannak rád. -ment ki a szobámból.
A bátyám nem szólt semmit tehát az ő pártját fogja. James pedig önelégülten mosolygott tovább ahogy engem nézett. Érezte, hogy nyerésben van, de ha nekem bele kell is pusztulnom, hogy innen kijussak. Kitessékeltem Jamest és az ablakból kezdtem kibámulni. A párkányra szállt egy galamb amiről persze azonnal Louis jutott eszembe. Kinyitottam az ablakot majd elkaptam szegény kis madárt. Kétségbeesetten csapkodott a szárnyával, mire én elkezdtem simogatni, hogy nyugodjon meg. Az ölembe ült nyugodtan én pedig megragadtam egy papírt és felírtam.:
Aki ezt megtalálja juttassa el Louis Tomlinson-nak !
UI.: Aki egyszer elveszett azt az otthonába keresd!

44.rész

Betámadtam a  bárpultot. Liam, Carly, Lou, Hazza és Niall az egyik asztalhoz ültek míg egy másik asztalnál Lexie és Ashley beszélgettek. Csendben vártam a pincért, hogy tudjak rendelni amikor is valaki végig simított a hátamon.
- Szia cica! Kapható vagy egy köre?- lehelt rám azzal az alkohol áztatta leheletével.
- Bocs, de ő már foglalt.- lépett oda Louis.
- Ó pedig remek partinak tűnsz.- simított végig a combomon.
- Vedd le róla a kezed.- ütötte el a kezét Louis.- Gyere.- ragadta meg a karom és a többiek irányába húzott.
- Köszi.- ültem le Liam és egy üres hely közé.
- Mi történt?- kérdezte Carly.
- Valami szexéhes állta megtalálta.- ült le Louis.
- Ashley és Lexie mit csinálnak?- biccentettem feléjük.
- Komolyan beszélgetnek.- vágta rá Harry és Niall.
- Szerintetek én azt nem látom.- nevettem el magam.
- Hozhatok valamit?- torpant meg egy pincérnő az asztalunknál.
- Igen 8 db felvezetőt.- mondta Harry.
- Harry tudod, hogy én nem iszom.
- Akkor csak 7-et kivétel, ha Robin te sem iszol, mert Liam sem iszik.- mondta Harry a többiek pedig az arcomat kémlelték.
- Iszik és kész.- vágta rá Carly.
- Jó akkor 7 db?- kérdezett vissza a lány.
- Nem 9.- vágta rá Lexie akik időközben visszajöttek.
- Tehát 9 hozhatok még valamit?
- Nekem jöhet a koktél!- kiáltott fel Carly.
- Az nekem is.- nevettem el magam.
- Akkor kérünk 9 alkohol és 1 alkohol mentes koktélt.- mondta Niall.
- Jó rendben egy pillanat és hozom.

Mikor megkaptuk az italainkat nagyot koccintottunk utána egy húzásra lenyeltük. A második annyira bele szállt a fejembe, hogy amikor valamelyik felvetette, hogy táncoljunk én már nem bírtam magammal.
- BULI VAN!!!- kiáltottam el magam.
Mind elkezdtünk táncolni. Egy idő után meguntam és inkább leültem a pulthoz és kértem egy tonikot. Mikor a második pohárral kértem a pultos srác félve tolta elém a poharat.
- Nem lesz ez sok pici lány?
- Mi hm..- csuklottam bele a mondatomba.- lenne sok?
- Hát szerintem is eleget ittál már.- vette el tőlem Liam.
- Nem már!!- néztem rá kölyök kutya szemekkel.
Egyébként Liamen kívül mindenki hulla részegre itta magát. Louis az asztalnál énekelt Carly pedig táncolt rá. A többiek pedig eltűntek. Valami még rémlett arról, hogy Zayn és Naomi hova mentek, de nagyon halovány emlék.
- Maradj itt hozom a többieket és haza megyünk.- indult el a másik irányba.

Csendesen vártam Liamet és a többieket amikor egy unikornis rohant el előttem. Megráztam a fejemet és utána indultam. Elkezdtem énekelni egy pillanat alatt írt verset.
- Unikornis, unikornis várjál meg. 
Hé patás, hé patás nem eszlek meg.

(forrás: idióta barátnőm)

Ugrándozva hagytam el az épületet. Vidáman kerestem a ki barátomat, de sehol sem találtam. Az utcai lámpa alatt álltam és vártam hátha előbukkan a kis barátom. Ebben a pillanatba valaki a kezét a szám elé szorította és elráncigált a fény alól. A részegségemnek köszönhetően nem tudtam védekezni. Betuszkolt egy autóba és akárhogy zörömböltem azt senki sem hallotta.

:Naomi:

Mivel mi hamarabb leléptünk a klubból, mint a többiek élvezhettük egymás társaságát. Kiálltam az erkélyre és élveztem az utolsó fénysugarait. 

- Mit csinálsz?- lépett szorosan a hátam mögé Zayn. 

- Élvezem a nap utolsó sugarait.- hajtottam hátra a fejem a vállára.

Csendben figyeltem az utcát. A gondolkozásomat Zayn keze zavarta meg ahogy a hasam simogatta. Felnevettem hiszen szörnyen csikis vagyok. Kihasználta, hogy 1 percre elterelte a figyelmemet így maga felé fordított. Azonnal letámadta az ajkaimat. Nem haboztam azonnal visszacsókoltam. Belemarkolt a fenekembe és a combomnál fogva felültetett a korlátra. Bíztam benne így nem féltem, hogy leesek. Mikor elkezdte csókolgatni a nyakamat hátra hajtottam a fejem és élvezetem a pillanatot. Amikor a keze a pólóm alatt járt.

- Ne itt.- ragadtam meg a kezét.

Felkapott az ölébe és bevitt a szobába. Óvatosan lefektetett az ágyra és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Mikor megunta a kínzásomat lelöktem magamról és fölé másztam. Lovagló ülésben ültem a csípőjére, és elkezdtem csókolgatni a nyakát, közben pedig a kezemmel a hasát simogattam.

- Ne kínoz.-suttogta rekedtes hangjával a fülembe.

- Te is kínoztál, most én jövök.- pusziltam meg a fülét.

Felnyögött rekedtesen amikor a füle mögötti érzékeny részhez értem.

- Véged nőszemély.- fogtam meg a csípőmet és alulra kerültem. Nem kímélt. Lerángatta rólam a ruhámat miközben az ajkunk nem vállt el egymástól.

- Túl vagy öltözve.- suttogtam bele a szájába.

Nem vártam a válaszára csak villám gyorsan kigomboltam a nadrágját és lehúztam róla. Leoperáltam róla a felsőjét. Amikor ajkaink szét váltak hiányérzetem lett. Megemeltem a hátamat, hogy kikapcsoljam a melltartómat. Zayn megfogta és eldobta a szoba másik végébe én pedig leszedtem róla a boxerét. Végig simított a hátamon utána pedig elkezdte csókolgatni az állam vonalát és haladt egyre lejjebb. Mikor a bugyimhoz ért egyszerű mozdulattal letépte rólam.

- Hé.- húztam fel a hajánál fogva.

- Majd veszek neked újat.- harapdálta a fülemet.

- Ajánlom is. Az volt a kedvencem.- suttogtam két csók között.

Csók közben kivett egy óvszert az éjjeli szekrényből. Legurult rólam és felgörgette a férfiasságára.

Fölém tornyosult én pedig beletúrtam a hajába majd lehúztam egy csókra. Testünk egyé vált a csókolózás közben. Mikor belém hatolt én belenyögtem a csókunkba. Várt egy kicsit, hogy megszokjam  majd elkezdett mozogni. Lassan kezdett el bennem mozogni, majd gyorsított.

- Zayn.- nyögtem a nyakába és közbe a hátát karmolásztam.

- Mindjárt kicsim.- búgta bele a fülembe.

Egyszerre élveztünk el. Leszállt rólam és mellé feküdt. A hasára tettem a fejem és éreztem, hogy mosolyog. Nem fordultam felé csak hagytam, hogy simogassa a hátamat. A szekrényen ott volt a husky-s órám. Láttam, hogy már fél 3 is elmúlt. Halk moraj szűrődött lentről. Gondoltam a többiek jöttek haza így nem vettem tudomást az egészről. Hallottam, hogy Zayn halkan dúdolgat valamit én pedig felemeltem a fejem és nyomtam egy puszit az arcára. Csendben figyeltük egymást. Én pedig percek alatt elaludtam.

Nagy hangzavarra ébredtem fel. Arra, hogy Carly a fülem mellett üvölt.