61.rész

:Robin:

Az egész estés SMS-ezgetés Liammel dobott egy kicsit a hangulatomon. De ugyanakkor el is fáradtam tőle. Az ágyon feküdve az előző napon agyaltam.
"- Robin!- kiáltotta el Harry.
- Mi? - dugtam ki a fejem
- Téged keresnek.- nyújtotta át a telefont Harry.
A fülemhez emeltem a kagylót és láttam, ahogy magamra hagytak a telefonnal. 
- Haló tessék?- szóltam bele.
- Jó napot Robin Petersonnal beszélek?- szólt bele egy mély hang.
- Igen.
- Az Interpoltól telefonálok a szülei eltűnésében nyomoztuk az elmúlt 11 évben és végre sikerrel jártunk.
- Az én szüleim nem tűntek el, hanem meghaltak. Milyen kandi kamera ez?
- A bátyja mondta, hogy ezen a számon elérhetem önt így....
Egyre nehezebben vettem a levegőt, a fejem iszonyatosan lüktetett, nem éreztem magam jól. Egyik pillanatról a másikra vesztettem el az egyensúly érzékemet.A telefon kiesett a kezemből nekem pedig muszáj volt leülnöm a földre, de perceken belül már elsötétült minden"
A gondolataimból az orvos zökkentett ki.
- Na az eredményeid jók sőt kiválóak még nem láttam ilyen eredményeket egy életveszély után.
- És mikor mehetnék haza?
- Hamarosan. -tett le a polcomra egy csokit.
Elakartam venni, de akkor rezegni kezdett a telefonom. Odakaptam érte, mint a kisgyerek akitől elakarják venni a játékát. Gyors megnéztem és láttam, hogy Liam írt.
Van egy kis meglepetésem. Nézz fel!!
Felkaptam a fejem és Liam állt kezében egy csokor lufival. Leült mellém az ágyra és megcsókolt. Amint szétváltunk ő elmosolyodott.
- Liam, nem kellett volna miattam felkelned ilyen korán.
- Nincs is korán.- jelentette ki.- A menedzser egy óra múlva értünk menne szóval teljesen mindegy.
- Mióta van menedzseretek?
- Azóta amióta Simon kinevezett jobban mondva tegnap.
- Kérsz csokit?- nyúltam a szekrényemen lévőért.
- Igen.- vette ki a kezemből, majd a számba adott egy kockát.
- Tudja uram ez itt egy kórház nem pedig disco.- ijesztett meg minket egy nővér.
- Sajnáljuk.- állt fel mellőlem.
- Felőlem azt csináltok amit akartok csak ne verjétek szét a berendezést.- ment ki az asszisztens.
-  Nagyon aggódtam érted.- nyomott egy puszit a hajamba.
Hirtelen elkezdett csörögni a mobilja. Ránézett, majd megcsókolt.
- Most mennem kell.- ment ki közben megállás nélkül integetett.
Amint kiment én elterültem az ágyon és a csoki majszolását fojtattam. Amikor elfogyott, kikászálódtam az ágyból és elindultam az automatáig. Bár a falba kellett kapaszkodnom, hogy el ne essek mégis sikerrel jutottam el odáig. Büszke voltam magamra.
- Robin Peterson, mégis mit képzelsz mit csinálsz?- kérdezte egy női hang a hátam mögül.

60.rész

:Lexie:

A nővér elég egyértelművé tette számunkra, hogy nem mehetünk be a barátnőnkhöz sőt még az állapotát, sem tudhatjuk meg. Ashley próbálta felhívni a fiúkat a női Wc-ből helyzetjelentés szempontjából sikertelenül. Mire visszaértünk meg lett Naomi is aki szintúgy nem tudott semmit Robinról. Állítása szerint mikor beértek őt leültették ide Robint meg elvitték. Azóta vár. Idegtépő

perceket éltünk át. Carly magazint olvasott, Naomi a telefonját nyomkodta, gondolom Zaynnel SMS-zet. Ashley pedig valamin nagyon agyalt. Én egy könyvet vettem elő amit azonnal olvasni is kezdtem.
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy nővér jön a kórtermek felől. Mindannyian körbe vettük és egyszerre próbáltuk kideríteni, hová lett Robin.
- Kérem hölgyeim nyugodjanak meg. Minden kérdésükre válaszolni fogok, ha tudok. Kérem kövessenek.- indult a recepciós pulthoz.
A hölgy leült a számítógép elé mi pedig elölről figyeltük ahogyan a gépen keresgél.
- Mi tart már ennyi ideig?- csaptam a pultra.
- Jaj elnézést, csak befejeztem a pasziánszt amit elkezdtem.
- Ez mos komoly?- akadtam ki, de láttam, hogy a többiknek sem tetszik a dolog.
- Megnézné kérem.- finomkodott Ashley.
- Igen, már nézem is.- merült el újra a gépében.- Hogy is hívják a beteget?
- Robin Peterson.-vágtuk rá egyszerre.
- Ricky...Rob... Áh itt is van Robin Peterson.
- Igen!- sürgettük a hölgyet.
- Sajnálom, de nem adhatok róla ki adatot.
- Mi? De hát mi a barátnői vagyunk.- kerekedett el a szemem.
- Én az megértem, de sajnos itt van a gépen az adatai titkosítva vannak.
- Mi az, hogy titkosítva vannak?!- mászott át az asztalon Carly.
Carly totál kész volt. Megragadta a nő felsőjét és átrántotta a pulton. Van ám benne erő. Naomi és Ashley próbálták lefejteni a nőről több kevesebb sikerrel. Mikor már én is beszálltam Carlyt leszereltem Naomihoz én pedig felsegítettem az asszisztenst.
- Sajnáljuk, csak tudja jó volna tudni mi a helyzet a barátnőnkkel. - mondta Ashley.
A nő vissza bicegett a pulthoz, majd a gépén ügyködött valamit.
- Jó napot. Abby Rosewoodot keresem.
- 4 kórterem.- mutatott a nő a kórtermek felé.
Na itt  végleg elszakad a cérna. Carlynál is és nálam is. Carlyval egymásra néztünk én bólintottam, ami azt jelentette, hogy egyre gondoltunk. Carly megkerülte a pultot így a nővel szemben állt. Csípőre tette a kezét állt a nővel szemben.
- Azonnal árulja el, hogy hol van.- szűkült össze a szeme.
- Sajnálom, én nagyon szívesen elárulnám, de sajnos még egy orvos sem jött ki a műtőből.
- Hogy honnan?- kerekedett el mindannyiunk szeme.
- Ülljenek le és kérem foglalják el magukat valamivel.
- Biztos nem.- vágta rá Carly reflexből.
- De Carly, nem akarunk rendőrségre is menni!- ragadta meg a kezét Ashley.
Visszaülünk a várakozóba. Ashley telefonálni próbált és most legalább neki ez sikerült. Elhúzódott beszélni így nem hallottam a szóváltásukat Harryvel. Mikor visszajött semmit nem tudtuk leolvasni az arcáról. Carly ismét elővette a magazinját, de most a lapokat kezdte tépkedni belőle.
- Ha azzal akarod betömni a biztonságiak száját akkor azzal nem mész sokra.- vette el az újságot Naomi.
- Nemi is arra kell!
Minden elhaladó orvosra és nővérre odakaptuk a fejünket. Ideges percek teltek el. Naomi épp ledobta az asztalra a darabokban lévő magazint amire Carly úgy vetődött rá, mint védelmező anya a gyerekére.
- Jól állna az anyaság.- nevetett Ashley.
- Pedig nem.- lapozott bele a darabokba lévő újságba.
- Add ide.- nyúltam az újságért.
Éppen az újságon veszekedtünk, amikor befutottak a fiúk is.
- Na mi a helyzet?- lépett oda Liam.
- Még semmi.- sóhajtottuk egyszerre.
Niall levágódott mellém és én azonnal a mellkasára hajtottam a fejem. Carly Louis ölébe hajtotta a fejét. Zayn és Naomi kávét szürcsölgettek. Harry és Ashley úgy eltűntek, hogy senki nem vette észre. Liam pedig fel alá mászkált amitől egy kicsit elszédültem. Niall mellkasán feküdve egy kicsit elbóbiskoltam.
- Jól van, ha jönnének látogatói a 3. emelet 4 kórtermébe van elhelyezve.
- Ki?
- Robin Peterson.- a név hallatán felkaptam a fejem és rögtön az orvos felé indultam.
- Elnézést.- indultunk az orvos után.
- Igen?- fordult meg a doki.
- Ön operálta Robin Petersont?
- Nem volt semmi operáció, de gondolom ti vagytok a barátai.- mosolygott kedvesen.
- És jól van?- lépett előrébb Liam.
- Igen, most már túl van az életveszélyen, de még bent kell tartani őt, nehogy valami komplikáció fellépjen.
- Mi volt vele?- kérdezte Ashely bátortalanul.
- Hát gyereket, Robinnak egy gyermekkori betegsége újult elő. A betegség nagyon ritka főleg ilyen idős korban, mivel már elég szélesek a légutak ahhoz, ha véletlenül elzáródás következik be.
- És ez mitől van?
- Az úgy nevezett Krupptól Robinnak nem lett volna semmi baja, hisz elég idős már ahogy az előbb említettem. De egy kisebb epilepsziás rohama is volt ami rásegítette az egészt így került életveszélybe, de nyugalom, most már jobban van.
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el mindannyiunk száját.
- És belehet menni hozzá?
- Persze, de először csak 1 vagy 2 ember.- mondta aztán elment.
- Na akkor Liam és még ki?
- Mi majd holnap bemegyünk.- mondta Carly.
- Jó mi meg majd holnap este felé.- javasolta Ashley.
- Ha nem engednék ki akkor mi holnap után.- jelentette ki Naomi.
- Lexie menj te.- mondta Niall.
- És Te?
- Majd hazavisszük ketten.- mosolygott.
- Akkor menjetek, itt megvárunk.- helyezték magukat kényelembe.
Elindultunk a kórterem felé, de Carly visszarántott.
-Hé ezt add oda Robinnak.- nyújtott át egy telefont.
- Minek neki ez?- vizsgáltam a telefont.
A telefon egyszerű kis készülék volt, nem az a túl modern érintő képernyő csak egy szimpla telefon.
- Majd megtudod csak könyörgöm úgy add oda, hogy Liam le lássa.- biccentett a rám váró fiúra.

Eltettem a hátsó zsebembe és már indulunk is tovább. Amint beléptünk elég felkavaró látvány fogadott minket.
- Ennyire rossz volt a helyzet?- néztem Liamre.
Szegény egy lélegeztető gépre volt kapcsolva, de én mit sem foglalkozva odamentem és megöleltem.
- Jobban vagy?
- Aha.
- Robin.- jött közelebb Liam.
- Borzalmas látvány igaz?- kérdezte, és láttam a szemén, hogy csillogott valószínű örült, hogy láthatja Liamet.
- Nem igaz.- ült az ágy szélére Liam.
- Vége a látogatásnak. - jött be egy nővér.
- De hisz még csak most jöttünk!
- De a betegnek szüksége van a pihenésre.
- Rendben. Liam menj előre kérdezni akarok tőle valamit.
Liam kiment én meg Robin kezébe adtam a telefont. Nem mondott semmit. Elköszöntem tőle, majd siettem nehogy a többiek itt hagyjanak. Amint hazaértünk mindenki szétszéled a házban. Én gyors lezuhanyoztam és már feküdni készültünk Niallal amikor megkért, hogy hozzak neki egy pohár vizet. Gyors leszaladtam a konyhába és láttam, hogy Liam a kanapén ül és a mobilját bámulja és közben mosolyog. Azonnal tudtam, hogy mi folyik ott.

59.rész

:Louis:

Nagy nehezen sikerült beültetnem mindenkit a kocsiba. Habár mindenki máson hisztizett. Liam menni akart Robinhoz, Harry Ashleyvel akart lenni és engem hibáztatott, mert be kell menni a hülye kiadóhoz. Niall éhes volt mily meglepő. Zayn viszont nagyon csöndes volt és ez nagyon gyanús volt. Túl sok bűnügyi sorozatot néztem Carlyval. Beindítottam a motort és ahogy csak tudtam kiálltam a felhajtóról. Az út viszonylag hisztisen telt ezért én jó hangosra tekertem a rádiót. Épp az I gotta feeling szólt amitől nekem is kedvem támadt énekelni. Egészen a kiadóig énekeltem. Amikor megérkeztünk a fiúk, mint a villám, úgy szaladtak befelé.

- Na végre, hogy ideértetek.- csapott az asztalra a kiadó főnöke.

Idegesen ültünk le az asztala elé. Ő pedig nagyon mérgesnek látszott.

- Mégis milyen jogon merészelitek kirúgni az én alkalmazottaimat? - nézett ránk felvont szemöldökkel.

- Sajnáljuk Simon.- mondta Harry akinek sikerült magára erőltetni egy kis normálisságot.

Nem akartam bele szólni, hisz láttam, hogy Simon eléggé dühös. 

- Büntetésül, hogy megtanuljátok ki a főnök kaptok egy nagyszerű menedzsert. Bemutatom Angela Palmert. Ő fog most titeket menedzselni. Ha bármi problémátok volna akkor legyetek oly szívesek ne egyedül dönteni.

- Rendben Simon.- bólintottunk egyszerre.

- Akkor mára már végeztünk is?- kérdezte Liam

- Nem egésze fiúk.- szólalt meg a szőke lány.- Ma volna egy fotózás.

- És azt muszáj ma? - kérdeztük mindannyian enyhe csalódottsággal. 

- Ez nem egy javaslat volt ez parancs.- tessékelt ki az irodájából Simon.

- Akkor erre fiúk.- ment előre Angela.

Lomhán követtük az újdonsült menedzserünket. Harrynek közben folyamatosan csörgött a telefonja, amit egy idő után a lány megunt.

- Nem veszed fel? - állt meg, majd szúrós szemekkel Harryt tanulmányozta.

- De csak szeretem ezt a zenét.- mosolygott önelégülten.

- Harry!- szóltunk rá mind egyszerre.

- Jól van na.-kereste ki a telefonját.- Hé Ashley az!- mosolygott tovább.

- Felvehetnéd.- tanácsolta Zayn.

- Jó, jó. Szia kicsim, mi a helyzet? Tudtok már valamit Robinról? Aha, értem. Jó megmondom neki. Hogy mit csinált? Ez azért elég gáz.- mondogatta a telefonba mi többiek meg tűkön ülve vártuk a beszélgetés másik felét.- Jól van leteszlek szia.

- Na mi van?- lépett oda Liam.

- Hát nem engedik be a lányokat, állítólag Carly már neki ugrott az egyik nővérnek azon az alapon, hogy másokat beengednek más betegekhez. 

- És az orvosok mit mondtak.

- Állítólag, mondom csak állítólag még egy orvos sem jött ki aki oda bement.

- Ha szabad megtudnom kiről van szó?- alkalmatlankodott a lány.

- Liam rokonáról.- vágtam rá.

- Mi van? -néztek rám döbbenten 

- Liam rokonáról!!- nyomatékosítottam még egyszer. 

Nem hiányzott, hogy ez a szőkeség kiadja őket még a nyilvánosságnak. Robin még szerintem nem áll ilyenre készen és most, hogy senki sem tudja mi baja lehet jobb is.

- Na jól van akkor mehetünk a fotózásra?- csapott a noteszére.

- Annál hamarabb végzünk.- indult előre Niall.

A stylest előkészítette a ruháinkat én gyors elnyammogtam egy szál sárgarépát közben pedig Liamet fárasztottam.

- Nyugi, ha lesz valami úgy is hívnak. Egyél te is inkább egyet.- kínálgattam az én ízletes zöldségemet.

- Nem kell a hülye répa.

- Hmmm. Ezt meg sem hallottam.- indultam a fotózás irányába.

- Oké fiúk. Hárman üljetek le, ketten mögéjük.- utasított a fotós.

Niall, Zayn és én ültünk le Harry és Liam mögénk.

- Nem lehetne mondjuk valami zenét kapcsolni?- vette fel Harry.

- Tőlem, csak igyekezzünk.- nézett az órájára Angela.

Elindították a zenét, mire mindannyian elkezdtünk valamiféle táncot imitálni, természetesen, hogy bosszanthassuk kedves menedzser kisasszonyunkat.

- Na fiúk csak pár képet aztán mehettek a dolgotokra.

- Oké.- kezdtünk el pózolni.

A fotós ellőtt egy-két képet majd utunkra engedett.

- Na akkor mehetünk?- néztem végig a többieken.

- Előbb pisi szünet.- szaladt el Niall.

- Jó kint megvárunk csak siess.- kiabáltam utána.

Az autóban ülve Zaynből próbáltam kiszedni, hogy mi történt Robinnal hiszen ő ment megnézni.

- Louis hagyjál már, mikor Harry szólt én bementem Robin pedig ájultan feküdt odasiettem és már alig lélegzett. Ennyi. Ti hívtátok a mentőket és innentől annyit tudok mint ti és mivel Naomi sem hívott gyanítom ő sem tud többet..

- Ashley szerint még nem beszéltek orvosokkal.

- Hé ne!- néztem végig Liamen. 

Láttam rajta, hogy emészti magát a dolgon ezért abba hagytuk.

- És hogy győzted meg Carlyt?- terelte a témát Zayn

- Ez egy izgalmas dolog volt.

- Elmeséled? - hajolt előre Harry.

- Nem.- dőltem hátra az ölésemen.

"  Carly nyakára voltam tapadva amikor az apukája kopogott.
- Kicsim szeretnél valamit?
- Nem apa.- kiabálta alólam.
- Ki van bent még?
- Senki.- vágta rá egyből.
- Carly azonnal áruld el!
- Louis.
-Akkor most azonnal engedj be.
- Apa, ez most nem volna túl jó ötlet.
Carly apja a szó szoros értelmében berúgta az ajtót én pedig ijedtemben legurultam az ágyról is."
- Lou itt vagy!- lengette az orrom előtt a kezét Harry.

- Ja ja, miért?
- Ezt nézd.- mutatott Niall felé.
Niall egy Nando's- os táskával szaladt felénk.
- Neked nem is Wc-re kellett menned.- jelentettem ki.
- Mondtam, hogy éhes vagyok.- helyezkedett el.
Gázt adtam a kocsinak és már indultunk is a kórház felé.

58.rész

A múlt héten és a héten kaptam díjakat amit megtaláltok itt.

Mivel nem tudtam küldeni blogoknak ezért, ha valaki

 szeretne kommentben küldje el a blogja címét
 és én küldök neki.

:Ashley:

A telefon megállás nélkül csörgött. Kisiettem, de láttam, hogy Harry már tárgyal. Megfordultam a tengelyem körül, hogy azonnal elhagyom a helyiséget, de Harry megragadta a karomat.
- Robin!- kiáltotta el magát.
- Mi? - dugta ki a fejét a liszttől fehéredő hajú lány.
- Téged keresnek.- nyújtotta át Harry a telefont.
Robin a füléhez emelte a telefont Harry pedig engem kihúzott a napaliba.
- Ki kereste?
- Az ő dolga.- válaszolta Harry.- De ha már ilyen jól összehozott a dolog minket, Ashley rettenetesen sajnálom.
- Sajnálhatod is!- fontam magam előtt össze a kezem.
- Komolyan meddig akarod még ezt csinálni?
- Harry, nem tudom nem is érdekel, de nem vetted volna észre te kerested melyik nap is a bajt.
- Én?!- mutatott magára.- Nem csináltam semmit. Te voltál az aki leharapja mindenért a fejemet. Békülni akarok erre te találsz valamit amin azonnal összeveszhetünk. Ashley én ezt nem bírom tovább, ha már nem akarsz velem lenni akkor pakolj össze és hagy itt.
Megbántottak a szavai. De láttam rajta, hogy neki is fájnak. Persze, hogy akarok vele lenni, de annyira jó látni, hogy szenved. Bele akartam borulni a nyakába, újra megcsókolni érezni újra a közelségét. Hiányzott az illata, a csókja, hiányzott az érintése.
- Harry én...én...
- Megjöttünk!- szakított félbe Louis, aminek hálát is adtam.- Meghoztam az elveszett báránykát.- jött be kézen fogva Louis és Carly.
Mindannyian Carlyt támadtuk le, hogy mégis mi a francért ment el egy szó nélkül, de ő csak megvonta a vállát és nyomott egy puszit Louis arcára. Szóval köztük szent a béke. Akkor már csak mi maradtunk hátra Harryvel. A nappaliba beszélgettünk amikor hatalmas puffanásra kaptuk a fejünket a konyha felől. Kiakartam sietni, de Hazza megragadta a karomat, majd biccentett a többieknek. Figyeltem miközben Zayn kibaktatott a konyhába.
- Na Ashley, hallgatom? - vonta fel a szemöldökét Harry.
- Én...Én...
- HÍVJATOK EGY MENTŐT!!- kiabált ki a konyha felől.
Láttam, ahogy Liam eldobja a kártyákat a kezéből és a konyha felé veszi az irányt. Naomi egy-két percig tétlenkedett, de ő is hamar elindult segíteni. Carly idegesen tárcsázta a mentőket. Kis idő elteltével Lou és Zayn a hadakozó Liamet próbálták felcipelni az emeletre. Harry viszont még mindig várt. Várt a válaszomra.
- Én hülye vagyok, mert még mindig szeretlek téged.- borultam a nyakába.
Harry valószínűleg nem erre számított, hiszen láttam a döbbent pillantását és tétlenkedését az ölelésem viszonzására.
- Csókolj már meg te őrült. - súgtam a fülébe.
Harry türelmetlenül tapadt az ajkaimra és mint aki már éhes volt rájuk vadul csókolt vissza. Beletúrtam göndör fürtjei közé, mire ő menyasszony stílusba felkapott és elindult velem az emelet felé.
- Harry, nincs békülő sex.- mondtam ki kerek perec.
- Az ágyig sem vihetlek el? - nézett rám kölyök kutya szemekkel.
- Talán. - mosolyogtam pimaszul.
- Ashley Wood.- told le a segged és szólj Lexienek is.- kiabált fel Carly.
- Minek?
- Csak siessetek.- sürgetett.
Harry letett, majd nyomott egy gyors puszit az arcomra.
- Harold Edward Styles riaszd Niall és Liamet a kiadó telefonált, hogy be kell mennünk.
- Le sem tagadhatnák egymást. - nyomtam még egy utolsó puszit az ajkaira.
- Halljuk ám. Na siessetek.- jött a válasz lentről.
Harry bekopogott Lexieékhez én viszont Liamért mentem. Halkan kopogtam, mire Liam azonnal ajtót nyitott.
- Mi van Robinnal? - nézett rám aggodalmasan.
- Nem tudom csak azért jöttem, hogy szóljak mennetek kell a kiadótokhoz.
Liam felkapta a dzsekijét és elindult a földszint felé. Én közben azon agyaltam, hogy miért nem szóltak, hogy Robinnal van valami. Akkor pedig neki kellett a mentő is. De mi baja lehet? Lesiettem a lépcsőn és 4 eléggé ideges szempárral találtam magam szemközt.
- Indulhatnánk? - tapsolt kettőt Carly.
- Jaja. - rohant el mellettem Lexie.
- Felőlem. - vontam vállat.
- Jó később mi is benézünk. - puszilta meg a homlokát Louis.
- Este még beszélünk.- vágott a fenekemre Harry.
Elmosolyodtam rajta, de közben a fejemet ráztam.
- Látom nálatok is minden rendben.- súgta oda Lexie.
- Ja.- bólintottam
- Mehetnénk?- lengette a kocsikulcsot Carly.
Elindultunk. Bekászálódtunk a kocsiba, majd Carly gázt adott és mint a villám, úgy állt ki a garázsból utána a felhajtóról.
- Megy ez neked.- jelentette ki Lexie.
- Van gyakorlatom.
Hip-hop odaértünk a kórházhoz. Mind a hárman kipattantunk a kocsiból és mint a rakéta úgy száguldottunk be a recepcióig.
- Jó napot Robin Petersont keressük.
- Pillanat.- tartotta fel a mutató ujját a hölgy.
Idegesen doboltunk a pulton, amíg a nő keresett.
- Most nem fogadhat látogatókat.- szólalt fel egy bő tízperc után.
- Mi az, hogy nem?- akadtunk ki mindhárman.

57.rész

Niall teljesen belelkesült a játékba. Liam próbálgatta megértetni a játék lényegét több kevesebb sikerrel. A játék egyre vérre menő kezdett lenni. Egyik pillanatban csak azt vettem észre, hogy Louis elviharzik a másikba, hogy Liam kiabálva megcsókol. Nagy valószínűségben ő nyerte a játszmát. Amint szétváltunk láttam hogy Harry az ajtófélfának dőlve figyeli az eseményeket. A faliórával szemeztem miközben Zayn újra osztotta a lapokat.
- Zayn téged nem hagy nyugodni, hogy én nyertem?- mosolygott Liam.
- Egyikünket sem.- vágták rá a többiek.
- Ez felhívás volna keringőre? - vonta fel a szemöldökét Liam.
Egyszerre bólintott mindenki. Elmosolyodtam azon, ahogy belemélyülnek a játék rejtelmeibe. Pár perc néma bámulásból kikászálódva felálltam az asztaltól és elindultam a konyha felé.
- Robin összeütsz valami vacsit?- fordult hátra Niall.
- Persze, csak figyelj oda, hiszen valaki lesi a lapjaidat.- böktem a kukkolóra.
Kisiettem a konyhába, de még hallottam ahogy vérre menővé válik a játék. A konyhába készítettem ki a hozzávalókat a rántott húshoz amikor kiabálásra lettem figyelmes.
- A szexrabszolgám vagy aki játszani sem tud!- ismertem fel Lexie hangját.
- Ó tényleg?- ez minden bizonnyal Niall volt.
- Igen!
Nem sokkal ezután Niall és Lexie szaladtak fel az emeletre. Harry oda állt mellém és segített előkészíteni a húst.
- Komolyan már azt hittem megússzuk egy szimpla...
- Milyen szimpla?- állt meg az ajtóban Ashley.
- Egy szimpla...
- Ne kezdjétek el!- dobtam a lisztbe a húst.
- Mit? - néztek rám mindketten.
- Idefigyeljetek megértem, hogy összevesztetek, de ilyet megszoktak beszélni. Összevesztetek már gondolom csomószor, de mindig kibékültetek és itt vagytok szeretitek egymást és kész.
- Aha persze.- ment ki a konyhából mindkettő.
- Na jól van én csak segíteni akartam.
Neki álltam kisütni a húst amikor a vezetékes telefon elkezdett csörögni.

:Carly:

A reggelem nyúzott volt. Arra ébredtem, hogy anya valamit kotyvaszt odalent. Felkaptam a köntösömet és lebotorkáltam a lépcsőn. A tojás rántotta ínycsiklandó illata töltötte meg a konyhát. A frissen főt kávét kiöntöttem a bögrémbe, majd a konyhaasztalnál üldögélve elfogyasztottam. A kávézgatás közepette azon tanakodtam, hogy fel kellene hívnom a többieket.
- Jó reggelt vagy mondjam inkább, hogy jobb délutánt.
- Hány óra van? -néztem apára aki a kertből jött be.
- Délután 3.
- Jó sokáig aludtam.
- Elnézem neked Carly.- adott egy barackot a fejemre apa.
- Annyira hiányoztatok nekem.- öleltem át apámat.
Apa nem mondott rá semmit, de én tudom, hogy én is rettenetesen hiányzom nekik. Visszarohantam a szobámba, hogy keressek valami olvasni valót. Ahogy a régi könyvespolcomat nézegettem, rettenetesen elfogott az érzés, hogy mennyire szerettem a csendes délutánokat olvasással tölteni. Végig húztam a könyveim gerincén az ujjamat és megakadt az ujjam Kerstin Gier művén. Kikaptam és azonnal elkezdtem olvasni. A rubinvörös volt az egyik kedvenc könyvem mielőtt elmentem itthonról. Könyvel a kezembe indultam lefelé egy bögre kávéért. A lépcsőfordulóban hallottam ahogy apa és anya nevet. Azonnal tudtam, hogy miért, hisz visszakapták azt a lányt aki itt hagyta őket. Letettem a konyhaasztalra a könyvet fogtam egy bögre kávét és elkezdtem olvasni. A második bögre kávémat hajtottam miközben valaki csengetett.
- Apa kinyitod?!-kiabáltam ki miközben lapoztam a könyvemben.
-Nem érek rá.
-Anya?
-Ne is álmodj róla. Van két szép lábad.
Betettem a papír zsebkendőt az éppen olvasott sorhoz utána pedig elkászálódtam az ajtóig. Valaki nagyon beakart jutni,hiszen rátapatt a csengőre. Amint kinyitottam két eszméletlen gyönyörű kék szempár tárult elém.
-Te mit keresel itt?-fontam magam előtt össze a kezemet.
-Hülye voltam, ne haragudj!
-Tán, nincs mit pletykálnotok a fiúkkal?-vontam fel a szemöldököm.
-Te is tudod, hogy nem úgy gondoltam.-nézett kölyökkutya szemekkel.
Enyhült az arckifejezésen, soha nem tudtam rá haragudni amikor így nézett. Pár percig csak egymást néztük az ajtóban. Louis megköszörülte a torkát, majd a csuklómért nyúlt.
- Carly én...én...- de nem volt alakalma befejezni, mert a szájára tapasztottam az ajkaimat.
Louis sohasem csókolt meg ennyire szenvedélyesen. Megragadtam és befelé tolattam vele. Az ajkaimat nem vettem le az övéiről így egy párszor megbotlottunk az emelet felé. A szobámba ajtaját én szó szoros értelmében berúgtam, anyák enyhén lesznek kiakadva. Louis belökte a lábával és hallottam, hogy a zár kattan egyet. Eldöntött az ágyon és a nyakamat kezdte csókolgatni.

56.rész

Bocsánat, hogy  ilyen sokára lett az új rész,

 de nem voltam internet közelbe, de engesztelésül 

hoztam nektek egy extra hosszú részt remélem 

tetszik :)

:Carly szemszöge:

- Legalább most lesz mit kipletykálnotok a haverjaiddal. - csaptam be magam mögött az ajtót.
Gyorsan lerohantam a lépcsőn, felkaptam a kocsikulcsot azután elindultam a garázs felé. A kocsikulcsát a kezembe szorongattam. Megnyomtam a nyitását és akkor tudatosult bennem, hogy a fiúk kocsijának a kulcsát ragadtam magamhoz. Mivel tudatába voltam, hogy Louis bármelyik pillanatban utolérhet ezért nem volt idő kulcsot váltani. Felnyitottam a garázs közben beszálltam a kocsiba. Mihelyt beszálltam a büdös kanszag árad a kocsiból.
- Mi a francot csinálnak ezek itt?- mondtam ki hangosan amire gondoltam.
Villámgyorsan lehúztam az ablakot közben óvatosan gurultam le a feljárón. Éppen hogy kihajtottam az utcánkból a padlógázra tapostam és elindultam haza. A durván 3 órás útból én csináltam 1 és felet. Amikor becsöngettem anya döbbent fejjel nyitott nekem ajtót.
- Szia anya.- integettem.
- Carly Caroline Cambelle! Te mégis mit keresel itthon. - nézett végig rajtam. - Várj talán a szív szerelmes dobott egy másik lányért.- vonta fel a szemöldökét.
- Mi, dehogy csak gondoltam meglátogatlak titeket.- tártam szét a kezem.
Anya félre állt így én betudtam menni. Apa a nappaliban nézte a TV-t közben újságot olvasott. Az én apám. Leültem mellé apa csak az újság sara felett nézett rám, majd visszatért az újságjához. Elgondolkoztam azon, hogy most mi mehet otthon a házba. Fel kellene őket hívnom, de mondjuk akkor túl nagy port kavarnák, hogy miért léptem le szó nélkül. Anya a konyhába ténykedett én pedig kimentem a kertbe és a naplementét bámultam.

:Robin:

Éreztem ahogy leült mellém. A bőre hozzá ért az enyémhez. Nem igazán idegesítettem magam ki lehet hisz neki is ugyan olyan joga van itt lenni, mint nekem. Addig nem is idegesített, de amikor elkezdte a hajamat babrálni, már rá mordultam.
- Abbahagyhatnád!
- Bocs Robin, csak ez már hiányzott.- kezdte ismét piszkálni a hajamat.
- Fejezd be.- csaptam a kezére.
- Jó bocs csak ez az egész olyan...fura
- Fura?- vágtam a szavába.- Nem tudom neked ebbe mi fura, de akinek az egésznek furának kéne lennie az én vagyok, hiszen miattam rúgtátok ki Pault és a hab a tortára, hogy 4-en összevesztek miattam.
- Ez hülyeség.- vágta rá.
- Tényleg.-ültem fel.- Szerinted mi volt az a hangos ajtócsapódás úgy alig 10 perce?- fontam magam előtt össze a karom.
- Majd megoldják, Carly és Louis mindig mindent megoldanak.
- Könnyen beszélsz.- vontam vállat.
- Nem inkább te beszélsz könnyen? - forgolódott.
- Képzeld nem egyáltalán nem tudod, hogy min megyek keresztül. Nem értem saját magamat. Egy oltári hülye vagyok, hisz nem kapok az alkalmon inkább elvonulok válasz nélkül, más már kapva kapott volna az alkalmon, de én itt ülök és siránkozok.
- Robin szedd már össze magad.
- De hát nem sikerül! És még mindig NEKED EGYSZERŰBB!!- üvöltöttem a képébe.
- A francokat. Ashley folyamatosan kifogások mögé bújik. Segítség kellett volna, de ő dobott Naomiért, hiszen neki nagyobb segítség kellett. És eltudom képzelni, hogy mekkora segítség kellett neki. De hát ha ő így akkor én is. Hiányzik a barátnőm.
- Tudod az ilyeneket megszokták beszélni.- vágtam a fejéhez.
- Ja nagyon lehet vele beszélni, mikor max hangerőn üvölteti a Turn your face-t.
- Harry! Én nem a mostanról beszélek.
- Robin néha megfogathatnád a saját tanácsaidat.- tápászkodott fel a földről.
- Ezt, meg, hogy érted?- segített fel a földről engem is.
- Úgy értem talán neked is beszélned kéne vele.- nyomott egy puszit az arcomra, majd kifelé vette az irányt.- Köszi.- intett vissza az ajtóból.
- Nincs mit.- intettem utána.
Kimentem én is és láttam, ahogy Harry bekopog  Ashleyhez. Lövelltem felé egy sok sikert mosolyt közben pedig lassan benyitottam Liamhez. Liam a gitárjával babrált háttal az ajtónak így nem vette észre, mikor a háta mögé osontam. Letérdeltem és a vállára tettem az államat. Láttam, ahogy elmosolyodik, majd megragadta a vállam és átrántott az ölébe.
- Mi tartott ilyen sokáig?
- Harry feltartott egy kicsit.- hazudtam neki, hisz nem akartam, hogy megtudja a kétségeimet.- Liam én.... én... nekem is fontos vagy.- nyögtem ki.
Liam magához húzott és hosszasan megcsókolt. Pont olyan volt mint máskor.
- Hé!- rohant be Louis mi pedig szétváltunk.- Asszem... most nem zavarok.- hátrált ki.
- Lou várj!- szóltam utána.
- Mit akartál?- eszmélt fel Liam.
- Akartam kérdezni, hogy nem- e láttátok Carly-t?
- Nem, de ha szeretnéd segítünk megkeresni.- állt fel Liam, majd felhúzott engem is.
Rákulcsolta a kezét az enyémre és Louis után indultunk. Lou valami dalt dúdolgatott. A vendégszoba előtt pedig Harry csövezett miközben a Turn Your Face-t énekelte.
- Harry minden rendben?- torpantam meg.
- Persze, hogy ... nincs.- közölte, de Liam már húzott is maga után lefelé a lépcsőn.
- Kifognak egyáltalán békülni?- suttogtam Liam fülébe.
- Hülye kérdésre hülye válasz.- kiáltotta hátra Louis.
- Nem is volt hülye kérdés.- védekeztem.- Csak kérdeztem.
- Na jó, akkor én megnézem a kertben, ti pedig nézzetek szét itt.- utasított minket.

Elengedtem a kezét, és elindultam keresni valami nyomot ami Carly hol létéről árulkodna, de Liam elkapta a derekamat közelebb húzott és megcsókolt. Beletúrtam a hajába ő pedig egyre hevesebben kezdett le csókolni. A csókunkat valakinek a köhögése szakította meg.
- Tolerálhatnátok!- fonta össze maga előtt a kezét Ashley.
- Nem azért, mert örülünk, hogy nagy nehezen sikerült összejönnötök, de Carly szerintem most fontosabb.- tette hozzá Lexie.
- Hé ki vitte el a másik slusszkulcsot?- állt meg Harry a kulcstartó szekrény mellett.
- Naomi és Zayn?
- Mi van velünk Liam?- jött be az említett pár.
- Azt tárgyaltuk, hogy ti vittétek-e el a másik autót?- tájékoztatta őket Harry aki mellett éppen Louis állt meg.
- Carly rohant el vele.
- Ez most komoly Naomi? És melyiket vitte el?- aggodalmaskodott Louis.
- Öööö... ha jól látom a miénket.- vizsgálgatta a tartót Harry.
- Ha!- nevetett Ashley.
- Neked most mi a bajod velem?- tárta szét a kezét Harry.
- Lexie mond meg neki, hogy ha nem volna olyan rámenős akkor nem volna semmi vita köztünk.
- Lexie mond meg Ashleynek, hogy ha nem volna állandóan hiszti üzemmódba akkor talán mondom talán nem volna min összevesznünk.-mutogatott idegesen Harry.
- Tudjátok...
- Te ne szólj bele!- kiáltottak rá egyszerre Lexiere.
- De mondjuk kibékülnétek akkor...
- Te ne oktass ki minket.- kiabáltak Lexievel.
Hirtelen Niall jelent meg és tarkón csapta Harryt.
- Nem beszélhetsz így vele.- ölelte át barátnőjét.
Harry folyamatosan a nyakát dörzsölgette miközben Ashley folyamatosan nevetett rajta. A szám elé tettem a kezem, hogy biztosan ne lássák a nevetéstől szenvedő fejemet. Liam vállába fúrtam az arcomat míg ő a hátamat kezdte simogatni.
- Na akkor visszatérve a valóságba- vette komolyra a szót Louis.- Mégis hová mehetett.
Mindannyian a nappali felé vettük az irányt ahol tovább folytattuk a tanakodást. Felváltva hívogattuk és bár ideges voltam Carly hol léte miatta legbelül szerintem én voltam a világ legboldogabb embere. Úgy csókoltam meg, hogy senki sem zavarta meg úgy ölelhettem, hogy senki nem szólt bele. Ashley zökkentett ki a bambulásomból. Megragadta a kezemet és a konyha felé húzott.
- Robin Peterson válaszolj nekem.- tette csípőre a kezét.- Együtt vagytok?
Halványan elmosolyodtam és egy talán vállrándítással válaszoltam a kérdésére. Ashley elkezdett ugrálni mindezek után megölelt.
- Csoportos ölelés!- kiabálta valaki a hátunk mögül.
Az ajtó csapódott és hirtelen valaki rácsapott a fenekemre. Megugrottam egy picit utána pedig arra váltunk szét, hogy a két szerelmes pár már megint vitatkozik.
- Tényleg ha nem vagyok elég jó neked miért nem keresel magadnak egy másik hülye libát?
- Ha ennyire szeretnéd!- kotorászott a zsebébe Harry.
Előkapta a mobilját és valakit felhívott.
- Hé szia tudom, hogy régen beszéltünk, de nem volna kedved mondjuk ma este összefutni?
- Mégis mi a francot művelsz?- kapta ki Harry kezéből a telefont majd a földre dobta és még meg is taposta.
- Alig egy perce ajánlgattad, hogy keressek idézem "egy másik hülye libát".- formált idézőjelet a kezéből Harry.
Mind a konyha asztalnál ültünk amikor a vita zajlott. Niall az orrom elé tolt egy tál popcornt amit a többiek azonnal lerohamoztak.
- Jobb mint egy Tv műsor.- nevetett Naomi miközben bekapott egy marék popcornt.
- Tudod ez a hülye liba inkább fogja magát és elmegy!
Harry segélykérően nézett rám én pedig csak kapálóztam, hogy csináljon valamit. Harry nem teketóriázott megragadta Ashley karját és megcsókolta. Mint valami béna film jelenetben, de mikor szétváltak Ashley szeme szikrákat szórt Harry pedig felkapta a nyúlcipőjét és felrohant az emeletre. Mindannyian nevetésben törtünk ki amit a telefonok csörgése zavart meg. Az enyém kivételével, hiszen az még mindig Paulnál van vagy épp valamelyik konténer alján hever és rezeg. Mindenki csodálkozva figyelte a mobilokat amely még furcsábbá vált, hogy mindenkinek a kijelzőjén egy bizonyos név villogott. Lexie volt a leggyorsabb így ő vette fel.
- Carly hol a francban vagy? Carly! Hallasz?- elemelte a fülétől és leellenőrizte.- Letette.
Louist teljesen elöntötte az aggodalom, képtelenség volt mosolyt csalni az arcára. Elindult felfelé mi pedig a konyhából figyeltük a történéseket. Naomi előkapott egy pakli kártyát és elkezdte keverni.
- Tudtok?- tartotta felénk a kártyát.
Mindenki bólintott kivétel engem.
- Majd én segítek neki.- húzódott közelebb Liam.
Zayn kikapta a paklit és gyors osztott mindenkinek. Az arcok olvashatatlanná váltak Liam pedig lassan elkezdte magyarázni melyik lap mit jelent.
- Mivel Carly nincs így én fogok nyerni.- nevetett gonoszul Niall.