2013. december 27., péntek

81.rész ( 2évad 11.rész)

A nappaliban 4 dühös szempár szegeződött rám. Apa mérges tekintetét alig lehetett állni. Oda tipegtem és én is leültem közéjük.
- EZ FELHÁBORÍTÓ!!!- dobta az asztalra a borítékot.
- Robin Price Peterson! Nagyot csalódtam benned.- ült le közénk anya. 
Hátra néztem, hogy kinek is címezhették a Price nevet. Értetlenül meredtem a társaságra. 
- Ez a neved te sügér.- vágott tarkón az öcsém.
- Idióta.- ragadtam meg egy párnát és azzal estem neki. Felhúzta a lábát védekezés képpen, de nem sokra ment.
- Te csináltad.- morogta anya.
- Te is nagyon benne voltál a dologban.- nézett unottan apa anyára. 
- Na nehogy rám merészeld az egészet kenni.- nézett elkerekedett szemmel anya.
- Befejeznétek?!- vette ki a párnát a kezemből Robert. 
- Be.- fordultam a másik irányba.- Na megtudhatnám, hogy miért is vagytok rám dühösek és ő meg ki?- néztem az idegen férfira.
- Ő velem dolgozik és azért jött, hogy ezt átadja nekem.- tolta elém a borítékot amit apa nem rég csapkodott az asztalon.
Bátortalanul vettem fel a borítékot. Lassan nyitottam ki. A levél egy feljelentést tartalmazott. Elkerekedett a szemem a pulzusom az egekben volt. Feljelentettek közterületen való kiabálásért.
- Ez most komoly?- néztem kétségbe eseten körül.
Az öcsém rám nézett, majd felállt és kiment. Apán kívül mindenki ott hagyta a nappalit.
- Apa rettenetesen sajnálom.
- Semmi baj. Kifizettem az óvadékot.- simított végig a hátamon.
- Miért jöttetek vissza?- néztem rá.
- Hiányoztatok és a nagynénéd telefonált.
- Miért nem lepődök meg?- vontam fel a szemöldököm.
- Kicsim nem hagyhattuk, hogy olyan életet élj. Találnod kell magadnak egy tökéletes pasit. A barátom fia orvostan hallgató legalább menjetek el beszélgetni.
- Még mindig nem bízol Liam- be igaz?- akartam felállni, de apa megállított.
- Világ sztár és ők sosem gondolnak komolyan semmit.
- Apa nézd fél éve nem hallottam róla mert elhagytam a mobilom nem tudok üzenni a gépen mert szerintetek nem kellett hozni. Szóval ezek után nem csodálnám, ha legközelebb szakítana velem.
- Ne nevettess.- jött oda a bátyám.- Apa tévedsz velük kapcsolatba. Dolgoztam velük és teljesen megbízhatóak.
Robert felé kaptam a fejem és elkerekedett a szemem. Mikor dolgozott a fiúkkal és miért nem mondta el nekem.
- Tudod apa én is a Sony Music-nál dolgozok.
- Én azt nagyon is jól tudom, de...
Nem vártam meg inkább ott hagytam őket. Visszamentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Mivel apa a szoba Tv-t sem engedte nézni így maradt a plafon bámulása. Nem értettem ezt a szabályt; de inkább ráhagytam. Liam szülinapja akár mennyire is vészesen közelgett nem tudtam mit tenni. Úgy döntöttem amit újra találkozunk meglepem majd valamivel hiszen akármit csinálok nem tudom hol vannak éppen.

*Október*
Robert még szeptemberbe itt hagyott azzal az ürüggyel, hogy beosztották és nincs választása mennie kell. Az öcsém azóta le sem száll rólam és állandóan rajtam lóg. Apa próbált apa lánya programokat csinálni több kevesebb helyzettel és anya hát ő vele csak veszekedtem. Mindent háromszor ellenőriztem, hogy eltettem-e. Éppen anya jött be a szobámba akivel az imént vesztem össze azon, hogy melyik bőröndbe pakoljak. Szerintem a sajátomba kellett volna anya már egész másként vélekedett erről.
- Mit szeretnél?- hajtottam össze az utolsó darabot is.
- Csak azért jöttem, hogy megnézzem végeztél-e  már.
- Igen.- cipzároztam be a bőröndöm.
Ez az eltolódott nyaralásba csak ez a jó, hogy végre visszatérhetek Londonba. A reptérre kiérve mind becsekkoltunk és elfoglaltuk az üléseket. Hátra hajtottam a fejem és megpróbáltam nem a repülésre koncentrálni. Amint megvolt a felszállás a kísérők elkezdtek járkálni én meg elkezdtem zenét hallgatni. Lehunytam a szemem és csak akkor nyitottam ki amikor bemondták, hogy megkezdik a leszállást. Elmormoltam magamba egy imát, majd próbáltam nem oda figyelni. Amint kiléptem a reptérről egy nagy kő esett le a szívemről. Amíg apa próbálta előkeríteni a sofőrét én egy illetőt kerestem aki tud nekem segíteni.
- Helló!- szólítottam el egy szőke hajú lányt akin 1D sapka volt.
- Szia.- húzta mosolyra a száját.- Segíthetek?
- Igen megtudod nekem mondani, hogy a One Direction mikor jött vissza Amerikából?
- De buta vagy hisz még nem jöttek vissza.- nyávogott a szöszi.
Elkerekedett a szemem. Makogtam valami féle köszönömöt, majd ott hagytam. De hiszen már rég vissza kellett volna jönniük. Vissza sétáltam anya mellé aki csak egy laza mosollyal köszönt. Ahogy megjött apa sofőrje be ültünk és a házig meg sem álltunk. Elsőként rohantam be az idegen házba. Ledobáltam a cuccaimat és leültem a nappaliba. Ahogy várakoztam a többiekre egy összegyűrt papír galacsint találtam a seggem alatt. Gyors bele gyűrtem a nadrágomba és mintha mi sem történt várakoztam tovább.

2013. december 23., hétfő

80.rész (2.évad 10.rész)

Először is Mindenkinek Boldog Karácsonyt!!!
Ebben a részben egy kicsit idő ugrálás lesz, de így a legjobb, hogy mindenki megértse a dolgokat.

.:Robin:.
(Az indulás napja)
Ahogy visszaszálltam a kocsiba apa gázt adott és elindult vissza Londonba. Az viszonylag csendesen telt legalábbis az én részemről. Apának és Stevenek viszont be sem áll a szája. Egy idő után már csak kifelé bámultam az ablakon és vártam, hogy megérkezzünk. Amikor apa beállt a nagy kapun, majd megállt a bejárat előtt. Ők kiszálltak én pedig bent maradtam az autóba.
- Te nem jössz?- nézett apa vissza.
- Én ebbe a házba be nem megyek.- fontam magam előtt össze a kezem mint egy kis hisztis lány.
- Robin nézd tudom, hogy nem szereted nagyon a nagynénémet, de most nincs itthon és fél órát addig kibírod.- kiabált Steve.
- Mert a továbbiakban hol leszünk?- vontam fel a szemöldököm.
- Hát megyünk NYARALNI!!!- mondták egyszerre apával.
- Mi van?!- kerekedett el a szemem.-Ez.. Ez mégis kinek az ötlete volt?
- Az enyém.- jött ki a bátyám Robert.
- Te meg akarsz ölni.- szálltam ki az autóból.
- Én? Dehogy is.- tette be a csomagtartóba a rózsaszínes bőröndöt. Tuti anyámé volt.
Mérgelődve mentem be ahol anya egy papírjegyzetet szorongatott miközben valamit motyogott.
- Anya minden rendben?
- Jó hogy te is itt vagy.- mosolygott kedvesen.
- Szuper.- ráztam a fejem közben.
Leültem a lépcsőre és csendben figyeltem ahogy a többiek fel-le rohangáltak és készülődtek. 1-2 óra elteltével apa jött be szólni, hogy kész vannak és indulhatunk a repülőtérre. Beszálltunk a kocsiba. Anya és az öcsém ült velem hátra a bátyám és apám ültek elő. Apám beindította a kocsit majd is.
- És Kincsem milyen a főiskola?- nézett anya rám.
- Elmegy.-válaszoltam szűkszavúan.
- Ne már Robin.- nézett hátra Robert.
- Ne már Robin. Ne már.- figuráztam ki.
Steve és anya megforgatták a szemüket apa viszont kuncogott az orra alatt. Elmosolyodtam én is, majd Stevere néztem aki folyamatosan engem bámult.
- Mit  nézel ősember?
- Nem vagyok ősember.- jelentette ki.
- Csak kifejezem a testvéri szeretetemet.-mosolyogtam gonoszul.
- He He He.
- Steve!- szólt rá apa.
Apa leállította a motort majd mindenki kiszállt. Míg ők kiszedték a csomagokat addig én a London Eye-t csodáltam. Gyerek korom óta itt lakom és még egyszer sem sikerült eljutnom oda. A bámulásból anyám zökkentett ki.
- Robin gyere!
Utánuk kullogtam élettelen fejjel. Becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre. Elfoglaltam az ablak melletti helyet. Belül rettegtem. Azóta nem ültem repülőn és őszintén most sem sok kedvem volt
hozzá. Mellém beült a bátyám aki nagyjából tisztában van azzal, hogy rettegek a repüléstől. Mellé pedig Steve.
- Ne idegeskedj.- küldött felém egy bátorító mosolyt a bátyám.
Nem sokra rá felszálltunk én pedig görcsölve ültem az ülésbe.

* 3 hónap múlva (Augusztus)

Nehéz napokon, heteken és hónapokon vagyok túl. A nyaralásnak természetesen még nincs vége. Az első hónap után már feladtam, hogy valaha is visszajutok Londonba. A telefonomat valahol elhagytam így semmit nem tudok senkiről. Természetesen a fél világ rajtam csámcsog, hogy igazak-e a hírek. Komolyan már szó szerint unalmas. Még az a szerencse, hogy nem tudják, hogy én vagyok. Dubai nagyon szép hely hacsak nem erőszakkal vittek oda. Anyám minden bevásárló központba elrángat ezért sétálgatok most is vele.
- Robin ide mindenképpen be kell mennünk.- állt meg anya egy cipő bolt előtt.
- Anya ne már!! Mindennap elrángatsz valahová ahová nekem egyáltalán nincs kedvem menni. Tudom, hogy eddig nem volt kivel menned, de én nem vagyok az a tipikus pláza ásza.
- Ugyan ne viccelődj már. Engedd el magad.
- HOGY TUDNÁM MAGAM ELENGEDNI?? A VILÁG AZT HISZI RÓLAM, HOGY TERHES VAGYOK LIAM PAYNE-TŐL!!!!- akadtam ki.
Az arra sétálgatóak mind rám kapták a tekintetüket, majd a telefonjaikért nyúltak. Rögtön tudtam, hogy ebből nem lesz semmi jó. Megragadtam anya kezét majd a parkolóig húztam. Ott beültünk az autóba. Anya azonnal indította a kocsit én pedig teljesen lehúztam a fejem, nehogy valaki meglásson. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Felbosszantottam magam a saját hülyeségem miatt. Amint visszaértünk a házhoz amiben laktunk én felrohantam a szobámba és elterültem az ágyamon. Mivel semmi internet hozzáférésem nem volt a szüleim tiltása miatt. A telefonomat pedig valahol elhagytam senkinek nem tudtam üzenni. Talán egyszer beszéltem Carlyval de már az is nagyon régen volt. Tudatában voltam annak, hogy a fiúk már valószínűleg már a reptéren várakoznak a magángépükre. A lányok is már hazafelé tartanak én meg itt pesvedek Dubajba.
- Robin van itt valaki aki téged keres!- jött be az öcsém.
- Ki?- álltam fel.
Izgatottan mentem ki. Vajon ki kereshet pont engem? Kérdések hada záporozott a fejemben. A nappaliba érve tátva marad a szám.

2013. december 20., péntek

Fontos

Sziasztok!!!!!!!!!!!!!!!
Egy kis meglepetéssel készültem(-tünk). Lépjetek be https://www.facebook.com/groups/208753279287311/ a csoportba és ott megtaláljátok :))
A rész is érkezni fog de még nem tudom hány óra tájba :))

2013. december 7., szombat

79.rész (2.évad 9.rész)

.:Liam:.


Angela a kórházba tölti minden percét. Minket pedig visszaküldtek a hotelba azzal, hogy hamarosan megjön a helyettese. Louis és Harry leültek megírni az új albumra egy számot. Zayn velem jött az edzőterembe és Niall kint szórakoztatta a lányokat. Zayn éppen felemelte az üvegét, hogy majd iszik amikor megakad a tekintete az ajtón. Arra fordultam én is. Az állam a földet súrolhatta amikor megláttam. Ránéztem Zaynre aki értetlenül mered rám. Ledobtam a földre a törülközőmet és elindultam felé, de ahogy kiléptem neki már hűlt helye volt.
- Zayn az nem R...
- De szerintem az.- vágott a szavamba.
Eldobtam a kezembe lévő üveget, majd elindultam. Meg kellett találnom nem csinálhatom amit a többiek akarnak. Most az egyetlen cél, hogy beszéljek vele. Mint egy tank úgy mentem előre felé. Félre löktem Niall-t aki éppen a szendvicsébe próbált beleharapni.
- Liam jössz nekem egy másik szendviccsel!!- kiabálta utánam.
- Jó majd hozok neked visszafelé.- fordultam vissza.
- Kösz tesó!- intett.
Tovább indult és én is követtem a példáját. Minden szobába benéztem. A nagy keresésbe elkezdett rezegni a mobilom.
" Soha többet nem akarlak látni. Nem akarok rólad hallani. Ne hívj, ne üzenj, új életet kezdek a családommal. Már nem szeretlek és végeztem veled!"
Értetlenül bámultam a képernyőt. Mi az franc? Mi lett Robinnal?Ki a fene adott neki alkoholt. Nem tudják, hogy nem szabad neki adni, mert teljesen oda lesz tőle az agya. Ha megtudom ki az a pasi kiherélem ha meg csaj akkor meg.... meg azt is kiherélem. Teljesen felhúzott a dolog. Hozzávágtam a telefonom a falhoz aminek következtében az darabokra esett.
- Jól van Liam én megértem, hogy ez egy régebbi modell volt, de attól még nem kell összetörni.- szólalt fel mögülem Louis.
- Nem tök mindegy.- morogtam rá.
- Liam mi van?- tette a vállamra a kezét.
- Semmi inkább hagyjuk.- legyintettem.
Igazából arra lett volna kedvem, hogy elmenjek vissza Londonba és megkeressem Robint.
- Tán a hercegnőd nem válaszol?- nézett rám nagy szemekkel.- ismét. -tette hozzá halkan.
- Idióta.- vágtam hátba.
A beszélgetésünket egy közép magas pasi zavarta meg.
- Fiúk! Ti még itt? Már régen  titeket kerestelek a többiek már a kocsiban vannak.
- He?- néztem értetlenül Louisra majd a fickóra.
- Tudod a Red Bull felkért minket, hogy készítsünk egy reklámot.Na gyere. - húzott a folyosón végig Lou.
Beszálltunk az autóba, majd meg nem álltunk a stadionig. Bementünk az öltözőbe, ahol már ki voltak készítve a mezeink amiket viselnünk kell. Elkezdtünk vetkőzni. Harry konkrétan egy dal dúdolgatott megállás nélkül Niall egy szál boxerben rohangált Louis kivételesen normálisan öltözködött. Ő az aki a focin kívül semmi mást nem igazán vesz komolyan. Zayn a tusolóba állt a tükör előtt miközben folyamatosan magát dicsérte.
- Milyen kocka hasad van Zayn. És milyen állat egy tetkó.- hajtogatta.
⚽⚽⚽⚽Megforgattam a szemem majd visszaindultam a társaságunk őrjöngő hármasához. Figyelmen kívül hagytam Niall repjét és tovább öltözködtem. Amikor mind elkészültünk felmentünk a pályára. A kamerák már álltak. Lou és Harry felkaptak egy-egy foci labdát és a kapu felé indultak. Zaynnel követtük a példájukat. Niall megállt beszélni az egyik operatőrrel, de már nem hallottuk. Elkezdtünk bemelegíteni. Beálltam kapusnak a többiek pedig egyesével támadtak. Louis kivételével a többiekét ki tudtam védeni. Az utolsó rúgásnál oldalra kaptam a tekintetem amikor ismét feltűnt ő. Louis berúgta a kapuba a labdát, majd ő is a pálya széléről közelgő egyént kezdte el tanulmányozni. Mind elkerekedett szemekkel néztük, ahogy közelít felénk.
- Nem értem miért szokása a One Directionnak megszegni minden egyes szabály.- ért oda.- Egyébként meg nem írtak alá semmilyen szerződést így meg kell kérnem önöket, hogy távozzanak.- állt elénk.
A producer felháborodva állt majd legyintett és elkezdtek összeszedelőzködni.
- Ti pedig fiúk most már nagyon unalmas, hogy állandóan csak játszadoztok.- morogta Robin bátyja, Robert.