85.rész (2.évad 15.rész)

 Olyan régen koriztam már, hogy késztetést éreztem, hogy lemenjek. Mikor leértem béreltem egy korcsolyát, majd leültem az egyik szabadon lévő padra. Jó erősen befűztem, nehogy elessek benne a pályán. Felkötöttem lófarokba a hajam, hogy lássak tőle. Feltotyogtam a pályára. Először még kelletlenül álltam a jégen. Megkapaszkodtam a falba és elindultam körbe. A végére már egész jól bele jöttem. A 4. köröm után félre álltam, hogy ne akadályozzam a többi korizót. Gondolataim a többiek felé terelődtek, hogy nem ártana felhívnom, hogy éppen merre járnak. Épp elővettem a mobilom amikor egy nagyon ismerős hang ütötte meg a fülem.

- Tudod, mit nem érdekelsz!

- Jó tudod mit te sem érdekelsz minket.

Elindultam a hang irányába. A nagy tömeg miatt azonnal elvesztettem szem elől az ismerős hangot.

- Hölgyeim és Uraim! Figyelem menetirány változás!- mondta be a hangos bemondó.

Mindenki megfordult én pedig szembe találtam magam vele. Elmosolyodtam ő pedig nem hitt a szemének. Lejjebb húzta a sálját, így ajkai jól látszódtak.
- Robin?-nézett rám mintha nem hinne a szemének.
Nem válaszoltam csak odacsúsztam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
- Hogyan?- suttogta alig hallhatóan.
Szűkszavúan kérdezett, de én megértettem. Felpipiskedtem így a szám a füléhez közel volt. Belé kapaszkodtam nehogy seggre essek.
- Az öcsém ellopta a mobilom, a szüleim nem engedtek internetközelbe szerintem ennyi elég válasznak.
Ahogy belenéztem két barna íriszébe szinte elolvadtam. Annyira hiányzott már, hogy az leírhatatlan. Pontosan ebbe a szempárba szerettem bele mikor először megpillantottam. Ahogy egyre jobban ismertem meg egyre jobban bele szerettem. Amikor oda kerültem hozzájuk, akkor este a teraszon azonnal tudtam, hogy szerelmes lettem, ha még akkor nem tudtam, hogy ő is így érez.
- A többiek is itt vannak?- néztem szét.
- Igen, de gyere keressük meg őket.- fogta meg a kezem.
- Nem lehetne, hogy egy kicsit kettesbe?- kulcsoltam rá a kezére a sajátom.
Elmosolyodott, majd elindultunk előre. A kapucnimat felhúztam a fejemre, nehogy valaki megismerjen.

- Még mindig azt hiszik terhes vagyok?- néztem rá.

- Akkor nem vagy?- meredt rám kérdőn.

- Szerinted látszik?- csúsztam a falhoz közben felvont szemöldökkel figyeltem.

- Nem, de tudod tudod mit ez most nem számít.- hajolt közelebb.

Ajkaink majdnem összeértek. Lehunytam a szemem majd azok találkoztak. Átkulcsoltam a derekán a karom majd mikor szétváltunk mellkasára hajtottam a fejem. Így voltunk pár percig, majd az állam alá nyúlt és megemelte a fejem.
- Haza jössz?
- Remélem.- válaszoltam.
Felvonta a szemöldökét és kérdőn meredt rám. Válaszul csak megcsókoltam.
- Annyira hiányoztál már.- szaladt ki a számon.
Elmosolyodott, majd egy száguldó pár majdnem fel lökött minket. Vizsgálgattam a párost, de teljesen idegenek voltak a számomra. Mentünk még egy pár kört kéz a kézben. Annyira élveztem a társaságát, hogy az leírhatatlan. Kihúztam a jégről Liamet, majd az egyik üres padra leültünk. Levettük a korcsolyákat és vissza vettük a cipőinket. Liam leadta a korikat én pedig egy fának támaszkodva várakoztam.
- Mi lesz a többiekkel?- kérdeztem mikor odaért.
- Írok nekik SMS-t.- lebegtette a mobilját.
A pálya végén megpillantottam anyáékat.
- Egy pillanat.- nyomtam egy puszit az arcára.

Odarohantam anya meg apa meglepett arccal nézett végig rajtam. Apa rögtön tudta így mikor megálltam előttük ő már válaszolt is a fel nem tett kérdésemre.
- Elvisszük estére a holmidat. Mulassatok jól.
- Mi lett veletek?- néztem értetlenül.
- Volt egy kedves bátyád aki elárulta nekünk, hogy jobb helyen nem is lehetnél.- mondta anya.
Ránéztem Robertre aki csak bólintott. Apa és anya nyakába ugrottam örömömbe. Anya oda húzta a fiúkat is ami nekik nem igazán tetszett.
- Jut eszembe apa, anya megfogok nősülni.- mondta a bátyám.

84.rész (2.évad 14.rész)

Amint odaértünk anya és én letámadtuk az első ruhaboltot amit meglátott. Apa és az öcsém elmentek egy másik boltba. Anya sorra hozta a ruhákat én pedig mosolyogva vettem fel mind a pár száz ruhát amit a kezembe nyomott. Nem ellenkeztem csak csináltam amit kellett.
- Anya ez szerinted milyen?- vettem ki egy lila felsőt.
- Próbáld fel.- nézett fél szemmel a ruhára.
Megvontam a vállam és elindultam a próbafülkék felé.
- Szia csajszi.- köszönt rám a bátyám.
- Hát te?
- Anyáék mondták, hogy ma ilyen családi bevásárlást tartanak én meg mondtam, hogy amit végzek eljövök.
- Robert nézd milyen aranyos felsőt találtam.- rohant felénk anya egy piros rénszarvasos kötött felsővel.
- Jézusom anya nem vagyok már 7 éves.- hátrált Robert.
- Nemár bátyó vedd fel.
- Kinek az oldalán állsz?- nézett rám mérgesen.
- A sajátomon.- húztam szélese vigyorra a szám.
- Te kis gonosz manó.- indult meg felém én viszont futásnak eredtem.
Vissza néztem rá, de ő éppen anyával beszélt. Lassítottam, majd visszaindultam hozzájuk. A bátyám ördögien mosolygott ami semmi jó jelet nem mutatott.
- Nézd kicsim milyen szép!- fordult felém egy piros fölsővel aminek a közepén egy nagy télapó volt.
- Mi.. milyen aranyos.- böktem meg a télapó fejét, mire az a Jingle bells-t kezdte el énekelni.
Elrántottam a kezem és furcsa fejjel kezdtem tanulmányozni azt. Közelebb hajoltam, elvettem anyától össze-vissza forgattam hátha rájövök, hogyan kell kikapcsolni azt az izét.
- Robin ezen nincs kikapcsoló gomb.- mosolygott gonoszul a bátyám.
- Mi a helyzet?- jelent meg végszóra apa és Steve.
- Nézd milyen cuki!!!- nyomtam az öcsém képébe.
Anya és apa büszkén álltak és figyelték ahogy kifejezzük egymás iránti szeretetünket. Komolyan teljesen azt hiszik, hogy mi vagyunk a minta testvérek, mert sosem veszekszünk. A 10 ujjamon nem tudnám összeszámolni, hogy hányszor vesztem velük össze. A pulóveren való vitánknak az eladó vetett végett.
- Kérem! Ez itt egy bolt nem pedig kocsma.- vette el a nő a mikulásos felsőt.
- Elvinnénk!- mondta anya.
Egy emberként kaptuk oda anyára a fejünket. Elkerekedett szemekkel néztem és vadul rángattam a fejem hátha leszűri, hogy nekünk nincs szükségünk arra a felsőre. De sajnos nem fogta fel.
- És volna még ezen kívül 4 db?- ment az eladó után.
- Hát ezt megszívtuk.- sóhajtotta apa.
Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Láttam családokat nevetni, de sosem éltem át idáig. Apa abbahagyta a nevetést és egyenesen engem nézett. Hirtelen felindulásból indultam meg felé és félre húztam, hogy a többiek ne hallják.
- Apa kérdezhetnék valamit?
- Persze bármit.- mosolygott kedvesen.
- Amikor hazajöttünk találtam egy papírt összegyűrve a kanapéba. Megnéztem és egy szerződés volt amit Angela Palmer azaz a One Direction menedzsere írt alá. Mi köze hozzád?
- Tudod kicsim...- dörzsölgette a nyakát.- az már egy nagyon régi szerződés.
- Igen azért volt rajta szinte friss dátum? Apa nézd nem akarok vitatkozni nem is érdekel a dolog csak kérlek bízz most az egyszer bennem.
Apa egy aprót bólintott, majd szorosan magához ölelt. Egy könnycsepp csordult ki a szememből amit azonnal le is töröltem.
- Szeretlek apa.- csúszott ki a bűvös mondat.
Apa eltolt magától és az arcomat kezdte fürkészni. Nem hitt a fülének.
- Én is.- mondta majd ismét magához ölelt.
- CSALÁDI ÖLELÉS!!!!- ordított valaki a hátam mögül majd valami nehezet éreztem.

Amint elengedtük egymást anya elment fizetni mi pedig kint várakoztunk. Apa átvett tőle egy- két táskát, majd mindketten felém fordultak.
- Mulass jól kicsim.- mosolygott anya.
Utoljára megöleltem őket majd elindultam a hosszú folyosón. Éppen vettem elő a mobilom, hogy hívok egy taxit amikor megpillantottam odalent a kori pályát.

83.rész (2.évad 13.rész)

Ahogy apa becsukta magam mögött az ajtót én letámadtam a gépet. Bekapcsoltam és vártam, hogy minden betöltődjön rajta. Fél éve nem láttam semmi adatlapot semmit. Bár az agyam az internet felé koncentrált egy része még mindig a szerződésen kattogott. Mégis miért kötött volna szerződést apa Angela Palmerrel vagyis a fiúk menedzserével. Idegesen kattintgattam twitteren ahol szinte minden második bejegyzés Liamhez és hozzám volt köthető. Nem tudom Liam mit cáfolt meg és mit sem de ez kezd egyre jobban elfajulni. Az üzeneteimet tanulmányozva rájöttem, hogy itt mind valamiféle fenyegetés amikor felvillant egy kis ablak. Carly volt az. Elmosolyodtam és azonnal rámentem.
 Carly: Te mégis hol a francba vagy?
Az üzenet régi volt de mégis szinte mintha most küldte volna. Rámentem, de ő nem volt aktív bár Carlyt ismerve nem tesz ki a élete minden másodpercét a világhálóra. Rámentem a többiekére is, de ott sem találtam semmi információt ami az elmúlt fél évet rejtené. Kiléptem róla és azonnal tudtam, hogy csak egy valamit csinálhatok és az az, hogy megkérem a szüleimet, hogy tegyenek pénzt a telefonomra. Éppen indultam volna kifelé amikor egy rajongói oldal kitett egy linket. Rögtön rákattintottam és már olvashattam is a friss híreket.
"One Direction a  jövő héten tér vissza az államokból!" Annyira megörültem ennek, hogy rohantam a szüleimhez, de ők sajnos már lefeküdtek aludni. Csendesen visszakullogtam az ágyamhoz és lefeküdtem. Másra sem tudtam gondolni minthogy Liam hamarosan visszatér Londonba és újra találkozhatunk.
A napok gyorsan teltek és a hülye papír amit a napokba találtam egyre jobban fúrta az oldalamat, hogy mi az össze köttetés az apám és a szőke liba között. Reggel a telefon csörgésére ébredtem. Úgy ugrottam ki mintha tűz volna pedig csak az ébresztő volt. Szomorú voltam mert azt hittem Liam vagy valamelyik másik fiú vagy épp valamelyik lány. Felvettem a köntösöm és elindultam a konyha felé valami harapni valóért.
- Áá Szia kicsim.- nézett fel apa az újságjából.
- Szia hogy-hogy ilyen korán?- ültem le mellé.
- Én mindig ilyen korán szoktam kelni, de te mit szeretnél?- nézett rám gyanakodva.
- Hát tudod apa megtaláltam a mobilom Steve-nél és lemerítette róla az összes pénz és hát azt szeretném kérni, ha nem volna nagy probléma, hogy tennél rá egy kis pénzt.
- Azért mert telefonálni akarsz egy bizonyos személynek?- vonta fel a szemöldökét.

- Apa értsd meg, hogy én szeretem és ez ellen te nem tehetsz semmi.
Apám elővette a mobilját, majd valakit felhívott. Az ablakhoz sétált és beszélni kezdett. Nem értettem rendesen és még a tetejére anyám is megjelent.
- Kávét?- tolt elém egy bögrét.
- Nem.- fintorogtam.
Amint anya elfordult apa visszaült mellém. Elmosolyodott majd anyára nézett.
- Minek örülsz édesem?- csókolta meg apát.
- Háát.- nyújtotta el majd a következő pillanatban rezegni kezdett a telefonom.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Köszi! Köszi! Köszi, köszi....- hajtogattam.
Apa mosolya lemoshatatlan volt. Tárcsázni akartam azonnal Liamet, de apa rögtön kikapta a kezemből.
- Csak délután!- tette zsebre.
- Apa ne kezdjük már megint.- néztem kölyök kutya szemekkel.
- Eljössz velem vásárolni délelőtt és a délután a tiéd.- mondta anya.
- Ez komoly? Szóval azt csinálom amit akarok, oda megyek ahová akarok?
- Igen.
- Ezt nem hiszem el. Köszönöm szépen. - öleltem meg őket.
Gondolkodás nélkül felrohantam. Előszedtem a csizmámat, egy vastag kötött pulóverem, a lábszármelegítőket, egy hozzá illő sállal és egy cső szárú farmert . Felöltöztem a hajamat amilyen gyorsan csak tudtam kivasaltam majd elindultam lefelé.
- Készen is vagy?- ámult el anya amikor leértem.
- Mire várjunk.- mosolyogtam izgatottan.
Felvettem a kabátomat, és rohantam is a szüleim után. Mosolyogva vártam, hogy lemenjen a vásárlás és arra menjek amerre én akarok mintha most szabadulhatnék a börtönből.  De a végére megkedveltem a szüleimet.

82.rész (2.évad 12.rész)

Háát eljött ez nap is!!! Ma 1 éves a blog!!! Mindenkinek boldog és sikerben gazdag új évet kívánok. Megbeszéltem saját magammal, hogy hosszabb  résszel lepjem meg olvasóimat. Köszönöm, hogy olvassátok. De nem szabadkozom tovább itt az új rész!! 

Mozdulatlanul ültem a kanapén. Anya jött be utoljára, majd leült mellém.
- Gyere megmutatom a szobádat.- törte meg a csendet.
Halványan elmosolyodtam majd megindultam utána. Egy hosszú folyosón vezetett végig. A leghátsó szobánál állt meg. Én pedig nem vettem észre mivel a festményeket nézegettem.
- Ezeket mind te festetted?- néztem rá elkerekedett szemekkel.
- Igen még akkor mikor olyan idős voltam mint te. És te is festegetsz?
- Nem én béna vagyok az ilyenhez.- sóhajtottam.
- Hát akkor mit szeretsz csinálni?- kérdezte ismét.
Nem válaszoltam. Megvontam a vállam és a csomagjaimmal együtt bementem a szobába. Egy gyönyörű szoba tárult elém. "Emeleten" lévő ággyal, egy kis bunkerral nagy kilátással, ablak párkánnyal ahová ülni lehet mindig hasonló. Letettem a cuccom és elindultam felfedezni a szobát.


*December*

A szüleim fontosnak tartották, hogy valami hülye buliban ünnepelhessem meg a 18. születésnapomat. Igen ma van decemer 4. 2 óra hiszi után bele egyeztek abba, hogy ne kelljen azt is tartani. Éppen leültem amikor halk kopogás ütötte meg a fülem.
- Gyere!!!- kiabáltam.
Apa jött be rajta mosolyogva. Nem szóltam semmit csak elnyúltam az ágyamon.
- Öltözz, mert egy óra múlva indulunk.
- Minek? Nem arról volt szó, hogy nem tartjuk a szülinapom?- ültem fel az ágyon és kikerekedett szemekkel apára meredtem.
- Mert meghívtak vacsorára!- mondta.
- Muszáj mennem? Nem maradhatnák itthon?- néztem kiskutya szemekkel.
Apa sóhajtott egyet mire anya jött be az ajtón.
- Mi a helyzet?- nézett apára majd rám.
- Nem akar jönni.- mutatott rám.
Mindketten rám néztek majd össze. Nagyon halkan kezdtek el beszélni így én nem értettem, hogy mi lesz a végeredmény. 1-2 perc tanakodás után rám nézek mind ketten.
- Apáddal arra a döntésre jutottunk, hogy itthon maradhatsz, de az öcséd is itthon marad.- nézett rám szigorúan anya.
- Nem kell nekem bébiszitter.
Erre egyikőjük sem reagált. Csak fogták magukat és kimentek. Nem foglalkoztam különösen velük. Valószínű, hogy ténylegesen így döntöttek, hogy nem kell velük tartanom. Vissza feküdtem az ágyra és mély gondolataimba merültem. Liam járt a fejembe folyamatosan. Hiányzott a csókja, az érintése, a hangja. Hirtelen felindulásból elindultam megkeresni az öcsémet.
- Steve!!!! Steve hol vagy!!- kiabáltam.
Kopogás nélkül törtem rá. Éppen a telefonját nyomkodta. Jobban szemügyre vettem a telefont és arra kellett ráébrednem, hogy az az én telefonom.
- Az az enyém.- ugrottam rá és elkezdtem a készülékért küzdni.
- Ez nem a tied!!- mászott ki alólam.
- Add vissza vagy nagyon megbánod.- emeltem fel a párnát.
A lábam elé dobta majd kiszaladt a szobájából. Felkaptam a készüléket és visszarohantam a szobámba. Elterültem az ágyon és elkezdtem vissza hallgatni a megtelt hangpostámat. Egy néhány kivételével az összeset Liam küldte. Annyira boldog voltam. Miután végeztem a meghallgatással az SMS-eket olvastam vissza. Kiakadtam mennyi hazugságot írt az öcsém. Az első dolog volt, hogy visszahívom Liam-et. A fülemhez emeltem de csak egy idegesítő hang szólt bele, hogy lefogyott az egyenlegemről a pénz. A földhöz vágtam és elindultam megkeresni az öcsém.
- Van itt vezetékes telefon?- meredtem rá.
- 1 hónapja vagy itt és ha azalatt nem találtál akkor nem is lesz.- mosolygott gonoszul.
Fortyogva mentem vissza a szobámba. Elegem volt bementem a fürdőmbe és gyors ledobáltam a ruháimat. Beálltam a forró víz alá. Hátra döntöttem a fejem és élveztem ahogy a gőz kitisztítja a gondolataimat. Fél óra múlva kiszálltam a víz alól. Magam köré csavartam a törölközőt, majd lehajoltam a szét dobált ruháimért. Felemeltem a farmerom és egy papír galacsin esett ki belőle. Leguggoltam érte de ahelyett, hogy felvettem volna én ültem le. Neki támasztottam a hátam a kád szélének majd elkezdtem szét szedni a papír galacsint. Elkezdtem olvasni. A szavak úgy ütöttek szíven ahogy fogtam fel az egészet. Az apám direkt csinálta. Mindent ami velem történt mióta visszajöttek az ő keze munkája volt. Összetörtem teljesen szükségem volt egy kis magányra. Gyors felöltöztem a nadrág zsebembe gyűrtem a papírt és elindultam lefelé.
- Te hová mész?- állt elém Steve.
- Elmegyek!
- Megmondom anyáéknak!- ragadta meg a karom.
- Már sétálni sem mehetek el?- rántottam ki a karom a szorításából.
Meglepődve állt míg én felvettem a csizmámat. Épp nyitottam az ajtót amikor az ajtó túl oldalán apáék döbbent fejével találtam magam szembe.
- Te mégis hová készülsz?- vonta fel a szemöldökét apa.
- Elakart menni!- vágott a szavamba Steve.
- Csak sétálni!- javítottam ki.
- 10 órakor hova akarsz már menni?- nézett elkerekedett szemekkel anya.
- ELÉG!! Robin menj a szobádba. MOST!- nézett rám mérgesen apa.
Lehajtottam a fejem, majd csendesen vissza somfordáltam a szobámba. Apa végig a nyomomba volt. Ahogy visszaértem kibújtam a nadrágomból amit rádobtam a kis székre és leültem az ablakpárkányra ahonnan kifelé kezdtem bámulni. Apa nem szólt semmit csak lerakott egy laptopot a dohányzóasztalkára majd kiment.