2014. szeptember 28., vasárnap

100.rész (2.évad 30.rész)

Elképedtem amikor megláttam Angelát ahogy kitárt karokkal várja, hogy megöleljem. Hátrálni akartam, de Liam megakadályozott benne. Odaléptem és egy gyors ölelést adtam neki, majd megindultam befelé. Felakasztottuk a kabátokat a cipőket pedig a cipő tartóra tettük. Angelát követtük. Liam rákulcsolta a kezét az enyémre. Ahogy beléptünk a házba rossz érzés fogott el. A raboskodásom ideje alatt is éreztem, de nem ennyire. Angela mosolya miatt a szőr felállt a hátamon. Leültünk a nappaliba. A fehér kanapé amit úgy utáltam ahogy van. Apa egy tálca pohárral jelent meg.
- ÁÁÁ megjött az én kis lányom.- nyújtotta felém a tálcát.
Levettem két poharat, majd az egyiket Liamnek nyújtottam. Apa felemelte az egyik szemöldökét, de aztán egy nagy sóhaj kíséretében ott hagyott minket. Liam elvette a boros üveget az asztalról majd öntött nekem és magának. Belekortyoltam az édes  italba. Angela leült mellém és próbálta megteremti a barinős viszonyt amiről még az ajtóban beszélt.
- Robin mesélj hogyan telt el a tegnapi parti!
- Remekül Angela.- húztam el a szám.
Igazából nem volt kedvem csevegni vele. Liam felé fordultam aki csak a Tv-ben lévő golf meccset bámulta. Végig simítottam az arcán, mire megrázta a fejét és elmosolyodott.
- Vége van már? - kapta rám a tekintetét.
- Sajnos még nem.- adtam egy apró puszit az arcára.
Egy csengő felcsendült mire Angela megragadta a kezem.
- Gyere!!!
Kirángatott egészen a konyháig, ahol anya rohangált.
- Robin kedves, hát itt vagy!!
A nagynéném a vállamra tette a kezét.
- Szia. - erőltettem magamra egy mosolyt. - Mit vihetek ki?
- A levest szerintem viheted. - nézett a válla felett át anya.
Megfogtam és már mentem ki az étkezőbe. Mindenki az asztalnál ült. Liam maga mellette foglalt helyet az asztal végén. Letettem az asztal közepére a leveses tálat és leültem az üres helyre. Mindenkit elfoglalt, hogy a tányérját megtöltse étellel. Liamet nem igazán érdekelte a kaja inkább foglalkozott azzal, hogy a combomat simogatta. Összeszorítottam a két lábam jelezve, hogy fejezze be.
- Estére lesz egy kis meglepetésem. - súgta oda a fülembe.
A szám elé kaptam a kezem, hogy le lássák a nevetésem.
A vacsora végeztével még beszélgettünk egy kicsit, majd mi Liammel megindultunk haza. Annak ellenére, hogy mindketten kellően megittuk a részünket nem voltunk részegnek nevezhetőek.
- Mondtam már, hogy ittasan még vonzóbb vagy.
- Te pedig kanosabb.
Beültünk a taxiba amit  apa hívott nekünk. Megadtuk a címet, majd hátradőlve vártuk, hogy hazaérjünk. Liam vállára hajtottam a fejem mire bele puszilt a hajamba. Az út elég csendesen telt igazából már állva eltudtunk volna aludni.
- Meg is jöttünk!- állt meg az autó a sofőr pedig hátra fordult.
Kinyitottam az egyik szemem és láttam ahogy Liam fizet, majd kivesz a kocsiból. Az ajtóig jutottunk, majd ott elakadt.
- Tudok ám a saját lábamon is közlekedni.
- De abba mi volna az érdekes?
Belökte az ajtót és megindultunk befelé. Élveztem ahogy cipelt. Láttam, ahogy élvez, hogy a seggemet is tudja fogdosni. Felvitt a szobánkba, majd ott letett az ágyunkra. Éreztem, ahogy fölém görnyed. A lábam között térdelt és a nyakamat lepte el aprócska puszikkal.
Reggel egy hatalmas reccsenésre ébredtem. Liam káromkodott egy sort én pedig ijedtem felültem és láttam ahogy a nyuszi ketrec mellett ült és a lábát fájlalja.
- Mit csináltál? - túrtam bele a hajamba.
- Kapok egy gyógypuszit ? - nézett rám kölyökkutya szemekkel.
- Gyere! - intettem a fejemmel.
Liam elvigyorodott, majd beugrott mellém az ágyba. A tegnap esti ruhába voltam mivel még nem öltöztem át. A ruhám cipzárjával játszadozott. Teljesen kanos volt. A keze a derekamon pihent és nyelve bejutásért könyörgött az ajkaimnál.
- Lécci, lécci. - könyörgött.
Hátradöntöttem a fejem és megmakacsolva magam kigurultam alóla.
- Nem már!
- De már!- hagytam ott és leültem a nyuszi ketrece mellé.
Éreztem ahogy Liam féltékeny pillantásai érik a nyuszinkat. A vállam felett lestem, hogy éppen mit csinál, de csak engem figyelt.
- LIAM!!!
A kiabálásra mindketten az ajtóra kaptuk a tekintetünket.